Ruszkai Attila és Ruszkai Máté ügyesen vette a Miskolc Rallye-n az akadályokat, már a P13-as géposztály élmezőnyében autóztak, a kategóriagyőzelem is elérhető közelségbe került hozzájuk, de az utolsó gyorsasági szakasz felé haladva, minden előjel nélkül megadta magát a kocsijuk, így idő előtt kellett búcsúzniuk. A verseny azonban így sem volt eredménytelen a Ruszkai testvéreknek, mert a foghíjas 2017-es év után újra sok-sok versenykilométert tudtak teljesíteni. Ruszkai Attila foglalta össze a miskolci eseményeket.
Mivel telt az időtök Eger és Miskolc közt?
Tesztelni, készülni nem tudtunk, mert a munka volt számunkra folyamatosan az előtérben. A pályabejárás során háromszor autóztunk a gyorsaságikon, nem sikerült a felírásra sem elegendő időt szánni, vagy elmenni a közelükbe, egy kicsit kirándulni. 🙂 A márciusi Eger Rallye célját követően a miskolci salakpályán ültünk be ismét a kocsinkba. A hétköznapjaink során örülünk, hogy ennyi munkánk van, jó, hogy nem unatkozunk egy percet sem, hiszen a mindennapi élethez, a megélhetéshez ez alapfeltétel, de a versenyzésünk szempontjából sajnos nem igazán ideális a temérdek teendő. De nem volt emiatt problémánk a futamon, csak jó azért, ha az ember, fejben is oda tud érni a versenyhétvégére, nem csak testben. Ám mese nincs, valamit, valamiért el kell engedni… 🙂
Milyen volt a hazai versenyetek?
A prológgal kezdtük a Miskolc Rallye-t, pénteken délután. A rendezők ezúttal megfordították a megszokott menetirányt, és így balra kezdtünk el körözgetni a startjel után. Nekem annyira nem feküdt ez a feladat. Másfél kör jól sikerült, de aztán hibáztam egyet, ami kizökkentett a ritmusból, onnantól nem tudtam jól teljesíteni, nem adta ki valahogy a hátra lévő további másfél kör. Jobb lett volna, ha a hagyományos irányba kell haladni, de sebaj, megküzdöttünk a feladattal. Úgy láttam, hogy más ladás kollégák is jártak hasonló cipőben. A gyorsaságikra némileg visszafogott itinereket írtunk, mert a Miskolc Rallye nekünk mindig is mumus volt. Ha az autónkkal történt valami, az mindig Miskolcon történt, ezért a kritikus, dobálós, nem belátható részeket inkább elspóroltuk. Ennek köszönhető szerintünk, hogy a gyorsaságikkal alapvetően nem volt problémánk. Az első kört eseménytelenül abszolváltuk, attól eltekintve, hogy a második szakaszon beragadt negyedikbe a váltókar. Én hibáztam, mert egy különösen dobálós részen elkezdtem a fokozatokat visszapakolni egy lassító előtt, féktávon és akkor szerintem valamit, valahová félre rakhattam. A második kör, azt leszámítva, hogy a hosszú etapokon a hátsónkat szétültük jól kezdődött. Hernádvécsén gondtalanul áttoltuk, aztán Szemerén maradandó sérülés nélkül szétütöttünk egy lassítót. Kezdtünk gyorsulni, amit annak is betudhattunk, hogy a reggeli túl kemény futóműbeállításokon puhítottunk a szervizben, ettől pedig kezelhetőbb lett a kocsi, a dobálós részeken is egyre jobban tetszett az autó viselkedése. A záró körig nem is igazán foglalkoztunk az órával, az utolsó előtti szakasz után láttuk meg, hogy valahogy odakeveredtünk a nap folyamán a P13-as géposztály elejébe. Örültünk, majd etapon leöltöztünk, odaértünk Selyeb közelébe, a falu előtt pedig újra magunkra öltöttük a tűzálló ruhát. Indítanánk újra a motort, de az nem akart életre kelni. Máté betolta a kocsit, de éreztük, hogy valami nagyon nincs rendjén. A műszerek össze-vissza ugráltak a műszerfalon, a motorban három henger járt, majd mintha elvettük és visszaadtuk volna a gyújtást. Bekinlódtuk valahogy majdnem a rajtig a kocsit, de láttuk, hogy ebből semmi sem lesz, így inkább nem rajtoltunk el, a zárókocsinál leadtuk a menetlevelet, nem akartunk éjszakára bent ragadni a szakaszon. Tapasztalat és kilométergyűjtésnek jó volt a verseny, ezért mentünk, az autónk pedig karcmentesen kibírta végre a Miskolc Rallye-t.
Folytatás? Szombathelyre eljöttök?
Év elején még terveztük a murvás futamokat, de jelenleg nem hiszem, hogy elutazunk az Iseum Rallye-ra. Székesfehérvár az már inkább elképzelhető, de hallottunk olyat, hogy itthon pont a Székesfehérvár Rallye-val egy időben lesz egy MARB sprint, a Bükkszentlászló-Bükkszentkereszt szakaszon, oda-vissza. Ha ez biztos lesz, akkor mérlegelünk, hogy melyik futamon álljunk rajthoz, mert mindkét helyszínt nagyon kedveljük, de a bükkszentkereszti hétvégénket azért lássuk be, hogy jóval kedvezőbb büdzséből tudnánk megvalósítani Miskolcról kiindulva. A Salgó, és az év végi Zemplén Rallye-n garantáltan ott leszünk, de az biztos, hogy idén lényegesen többet szeretnénk autózni, mint amennyit a 2017-es évünkben sikerült.
Rallye2.hu – Salánki Gábor