Várnai Dávid és Szabó Tamás végig vezetett a Diósgyőr Rallye-n. Kizárólag akkor nem, amikor a legjobban kellett volna. Várnai Dáviddal beszélgettünk.
Furcsa izgalommal vártátok a Diósgyőr Rallye-t, a 201-es rajtszámmal álltatok rajthoz, ami eddig nem hozott nektek túl sok szerencsét. Talán ez nyomasztott benneteket leginkább. Hogyan készültetek és mit vártatok ettől a versenytől?
Amikor Baksai Laci a nevezés idején ránk írt, hogy indulunk-e Diósgyőrben igazából nem is értettük a kérdését. Azt hittem azért kérdezi az abszolút bajnok a terveinket, mert ő is arra gondolt amire mi, hogy milyen jó lesz majd Miskolc környékén újra vívni egy nagyot. Mint kiderült a kérdés azért jött tőle, mert akkor már tudta, hogy a téli síbalesete miatt nem vehetnek részt az év első futamán és átadta nekünk a dicső, de valóban egy kicsit nyomasztó 201-es rajtszámot. Innen is köszönjük ezt a megtiszteltetést! 🙂 2020-ban az évnyitó Salgó Rallye-n nagyon nem hozott nekünk szerencsét, a 201-es, mert akkor sajnos fának csapódtunk a második gyorsasági szakaszon, így ezúttal sem örültünk annak igazából, hogy a mi autónkat ékesítette. Az elsődleges szempont az volt nekünk az évnyitó futamon, hogy autózzunk egy jót, érezzük jól magunkat, régen volt a tavaly októberi Zemplén Rallye, rázódjunk vissza a ritmusba. Erre akartunk törekedni. Vártuk nagyon a verseny hétvégét, kicsit olyanok voltunk mint a kisgyerekek annyira izgultunk. Sőt! Mint később kiderült én még annál is jobban.
@rallye2.hu Várnai Dávid-Szabó Tamás Diósgyőr Rallye 2025 Rallye2 Gy1 Bükkszentlászló-Bükkszentkereszt Rally rallye rallycar rally rallyecar rallying rali
Pedig nem volt miért izgulni, nagyon jól kezdtétek a Diósgyőr Rallye-t. Az első két szakaszt megnyertétek, aztán egészen az utolsó gyorsaságiig vezettétek az abszolút értékelést. Mi történt veletek és miért csúsztatok vissza az utolsó pillanatban a második helyre?
Az első gyorsasági szakasz rajtja előtt Bükkszentlászlón tényleg olyan izgalom tört rám mintha ez lett volna pályafutásunk első versenye. Nem az első alkalom volt, amikor ugyanígy jártam nem értem, hogy miért van ez, de Hevesi Pistivel is beszélgettem erről a szervizparkban. Ő elmesélte, hogy általában ő is ugyanígy szokott járni. Pedig Pisti sem ma kezdte már a versenyzést. Zoltán Kevin ugyanebben a cipőben jár, érdekes ez így mindenesetre… Az első szakaszra úgy mentünk ki, hogy nagyon durván dobogott a szívem, a rajt előtt konkrétan a bukósisakonban jobban hallottam a szívdobogásomat, mint azt, amit Tomi mondott mellettem. Járt a lábam padlólemezen, elég feszült pillanatok voltak azok, amíg megvártuk a beíróban, hogy az előfutó párosok eljussanak Bükkszentkeresztre. Olyan volt az az öt perc, mintha öt órát álltunk volna egy helyben. Valószínűleg a verseny drukk okozta ezt. Mi jól érezni mentünk magunkat, de ettől függetlenül természetesen figyelni akartunk az időeredményekre hiszen autóversenyzők vagyunk, ez is stresszelhetett.
Végre valahogy elrajtoltunk és körülbelül a harmadik, negyedik kanyarnál teljesen megváltozott minden. Kikapcsoltam, minden letisztult, megnyugodtam és onnantól kezdve tudtunk versenyezni. A bükkszentkereszti célban a Rallye Rádió riportere fogadott minket és Bögös Sanyi azt mondta, hogy nem is olyan rossz az az eredmény, amit elértünk. Mi nem értettünk, de gondoltuk, hogy ő azért már többet látott, beszélt mindenkivel az ORB-ből és a Historic-ból, így adtunk a szavára. Azért lepett meg a különösen minket az, amit hallottunk, mert egy-két kanyarban gyávának éreztem magam, volt olyan, hogy mikor már odaértünk akkor éreztem azt, hogy nyugodtan áttolhattuk volna egy kicsit gyorsabban is, de kockáztatni sem akartunk különösebben. Amikor mi is megnéztük, hogy mit mutat az óra, akkor láttuk, hogy abszolút első időt futottunk, onnantól kezdve gondoltuk, hogy tényleg nem jöttünk rosszul. Persze ekkor már elkapott minket a gépszíj is, a második szakaszt, a Garadna-Mályinkát sikerült ismét az első helyen teljesíteni. Vért ittunk, siettünk egészen a célig. Betyárosan leküldtük, de a szakasz vége felé elfogyott a fék, annyira elmelegedett, hogy célkanyart kézifékkel tudtuk csak bevenni. A fékpedál egyszerűen beesett. Tomi azt gondolta, hogy vagánykodunk és a látvány kedvéért, direkt csináltam a speciális célba érkezést, de nem így volt.
Ott kerekedett egy kis ijedtség, de kiadta, hála az égnek. A beíróban azt láttuk hogy lett némi előnyünk és úgy döntöttünk, hogy azt megpróbáljuk a nap végéig beosztani. Igyekeztünk szisztematikusan felépíteni a versenyünk hátra lévő részét. A harmadik gyorsasági előtt nemcsak nálunk, hanem sokaknál ment a fejvakarás, hogy milyen gumikkal kellene kimenni, mert akkor már tudtuk, hogy Bükkszentlászlón elkezdett esni az eső. Eközben máshol sütött a nap, hideg volt, meleg volt, de az eső nem esett. Holle anyó nem igazán tudta, hogy melyik a bolygón van. Száraz aszfaltra való gumit választottunk végül, természetesen a harmadik gyorsasági szakasz közepén elkezdett szakadni az eső. Csúszott az aszfalt, kapart az autó, eltolta az elejét, nem lehetett normálisan menni vele. Ez körülbelül három-négy kilométeren keresztül tartott, aztán megint alább hagyott az égi áldás. Ekkor már Faltusz Dávidék voltak a gyorsabbak, de próbáltuk tartani a vezető helyet. Mályinkán – ahhoz képest, hogy az előző körben csak a célkanyarnál dobták be a fékek a törölközőt – második nekifutásra hamarabb elment a fékhatás, pedig még vigyáztunk is rájuk. Már három négy kilométerrel a cél előtt elfogytak a fékek. Figyelni kellett rá vigyázni, hogy ne ugrassunk be a fák közé, vagy ne tekeredjünk fel a szalagkorlátra. Még így is maradt majdnem öt másodperc előnyünk az utolsó sátai szakaszra. Ezt a gyorsaságit vártuk a legjobban, kár, hogy csak egyszer mehettünk rajta, mert mi igazából ilyenek vagyunk, ilyenek a kedvenc pályáink, mint amilyen Sáta is. Jó lehetett volna, mert nagyon jól kezdtük az utolsó szakaszt, egészen addig minden fantasztikus volt, amíg el nem fordultunk a vége előtt nem sokkal egy elágazásban. 4 km-re lehetett már csak a cél, amikor minden előzmény nélkül letiltott az autó, teljesen elment az ereje, körülbelül 60-70 kilométer/órás sebességgel tudtunk legfeljebb haladni. Tapostam neki, rugdostam a kuplungot, de nem volt semmi ereje a motornak, olyan volt, mintha egy Babettával mentünk volna. Csak pedálozni nem kellett. Teljesen evidens volt, hogy kapni fogunk Dávidéktól és nem kellett csalódnunk, kaptunk is jó bőven, átvették tőlünk a vezetést, megnyerték a futamot, amihez gratulálunk nekik. Nagyon jó lett volna velük az utolsó méterig élesben összemérni az erőnket, kard ki kard csatában eldönteni a győzelem sorsát, de az autónk ezt nem így akarta. Nagyon tehetséges versenyző párosnak tartjuk Dávidot és Robit, nincs félelem érzetük, fantasztikusan autóztak, jól helyezkedtek egész nap.
Összességében nektek sincs miért szomorkodni, hiszen az összetettben és a 6-os géposztályban is ezüstérmet szereztetek és ennek köszönhetően még a 201-es rajtszámot is átadhatjátok Faltusz Dávidéknak.
Szomorúak természetesen nem vagyunk a rajt előtt nagyon örültünk volna ennek az eredménynek, most pedig a magunkénak mondhatjuk. Csak ahogy gyorsulunk, úgy leszünk egyre inkább maximalisták és amikor négy szakaszon keresztül vezetünk, akkor az ötödik végén nem esik jól elengedni a győzelmet. Majd a Mecsek Rallye-n visszavágunk nekik.
@rallye2.hu Várnai Dávid-Szabó Tamás Diósgyőr Rallye 2023 Rallye2 Gy3 Garadna-Mályinka Rally rallye rallycar rally rallyecar rallying rali
Válaszoltál is a következő kérdésre. Ezek szerint ott tesztek júniusban Pécsen is.
Szeretnénk, de ez még egyáltalán nem biztos, majd a versenykiírás megjelenésekor fog eldőlni a sorsunk. Tominak éppen a Mecsek Rallye hétvégéjén lesz az esküvője, ha úgy lesz összerakva a verseny, mint ahogy tavaly volt, hogy szerdán, csütörtökön és pénteken megy a Rallye2, mezőnye akkor mi is ott leszünk. Viszont ha a szombati nap is beleesik az időtervbe, akkor minden bizonnyal ki fogjuk hagyni a Mecsek Rallye-t.
Rallye2.hu/ORB2.hu – Salánki Gábor