Várnai Dávid, 2018-ban megkapta a Veszprém Rallye-tól a maga kijózanító pofonját, és idén már magától is tudta, de biztos, ami biztos többen figyelmeztették is arra, hogy, ha célba akar érni, akkor bizony be kell szerelni a tojást, a gázpedál alá. Dávid megtette, okosan vezetett, Szabó Tomi pedig tökéletesen kordában tartotta az olykor elszabadulni készülő pilótáját, így a székesfehérvári páros sok ponttal, és nagy kupákkal a kezében zárhatta az év egyetlen murvás futamát, a királynék városában. Várnai Dáviddal beszélgettünk.

Tudtad, hogy nehéz futam vár rátok Veszprémben, te pedig imádod a murvát. Tudatosan készültél arra, hogy idén kíméletesebben fogsz bánni a gázpedállal.

Mivel köztudott, hogy nekem a murva a gyengém, a régi jó barátom, Tobak Zoli elmondta nekünk, tanácsként, hogy figyeljünk arra, hogy meleg gumikkal és hideg fejjel közlekedjünk a versenypályákon. Ezt igyekeztünk betartani, ésszel akartunk autózni az elsőtől az utolsó kilométerig, mert tavaly iszonyatosan nagyot autóztunk Veszprémben, kinyomtuk a kocsi szemét is, amit mi nagyon élveztük, de érthető módon nem bírta a célig a Hondánk, kiestünk. A részeredményeink 2018-ban jobbak voltak, mint idén, de ezt betudjuk annak, hogy ezúttal igyekeztem maximálisan beosztani az autót.

Sikerült? Milyen volt a versenyetek?

Szerintem sikerült az elejétől a végéig követni a verseny előtt megfogalmazott irányelveinket, bár nem mondanám ezzel együtt sem, hogy az autónk minden zokszó nélkül tűrte a murva támadását. Nem ezekre a szakaszokra való a Hondánk, pláne nem aszfaltos futóművel. Murvára nincs sajnos megfelelő futóművünk. Volt néhány meglepetés, nem teltek eseménytelenül a kilométerek. Várpalotán, éppen egy igen tempós jobb3-as kanyarhoz érkeztünk meg, hatalmas tempóval, ám váratlanul átcsapódtunk egy bokorba. Álltam a gázon végig, szerencsére kikeveredtünk a dzsindzsából. Amikor próbáltam a határon menni, akkor Tomi mindig visszafogott, hogy nyugalom van, ilyenkor rendre visszább vettem a lendületből. Volt egy találkozásunk egy madárral, ahol a szárnyas húzta a rövidebbet. Felkenődött az autónkra, ami még most is tollas. Béke poraira! Utolsó tette az volt ezen a Földön, hogy leütötte az egyik ablaktörlő lapátunkat, de azt hiszem, hogy nem ez lesz az autónk legkomolyabb problémája, amit a következő futamig ki kell javítanunk.

Az ugratóknál ismételten megtapasztalhattuk, hogy durván orra esős az autónk, és rendre el is pattogott a talajról. Ez elég félelmetes volt. Ahol Neukirchner Andrásék balesete történt, – mielőbbi gyógyulást kívánunk nekik – az egyenesben volt egy bukkanó, amit elismerek, hogy felírtunk, de elég bátorra vettük a figurát. Nekünk is elszabadult a kocsi hátulja. Ment a gépészkedés rendesen, amikor talajt fogtunk a váratlanul nagyot dobó bukkanó után. Utólag azt mondom, hogy, ha újra ott kéne mennünk, csak átgurulnék rajta, második fokozatban, alapjáraton. Takaros meglepetés volt, tempóval, harmadikban, vagy negyedikben, én már nem is tudom. A pályák közül a kislődit és a kislőtérit egyenesen szadistának minősítem, de Várpalotán ha tízszer kellett volna menni, azt se bántuk volna. Rettentően élvezetes szakasz volt. A kategóriagyőzelmünkkel elégedettek vagyunk, az abszolútban elért helyezésünkkel már nem annyira, de legalább ott tudunk lenni a Baranya Kupán, és emellett értékes pontokat szereztünk.

Tudtunk volna javítani az összetett eredményünkön mert, sokat bent hagytunk, de így legalább tudunk miről beszélgetni, nem arról kellett beszámolni, hogy valahol idő előtt húzódtunk le a pálya szélére. Remélem, hogy legközelebb egy hasonló felfogásban „elkövetett”, és ugyanilyen eredményes verseny végén beszélgethetünk majd Komlón, a Városháza előtt, Baranya Kupa céljában.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!