Trencsényi Vince és Pannuska Dávid minden eddigi székesfehérvári eredményét túlszárnyalva, a dobogó második helyén zárta az évad harmadik futamát, amire a srácok tudatosan készültek, az eddigiektől jóval tempósabb itinert írtak, amivel sikerült rátalálniuk az eddig elveszettnek hitt, jó tempóra. Vincéék nem is panaszkodtak a célban, széles volt a mosolyuk, de a nyíregyházi pilóta a verseny után elárulta, hogy mégsem volt mindennel elégedett a Székesfehérvár Rallye-n. Trencsényi Vincével beszélgettünk.
Miskolcon kategóriát nyertetek, és abszolút másodikak lettetek. Ennek ellenére a székesfehérvári versenyetek előtt nem mondtad azt, hogy győzni szeretnétek, visszafogottan nyilatkoztál.
Igen, mert az elmúlt évek tapasztalatai alapján inkább óvatosan fogalmaztam, mivel nem alakultak túl jól a korábbi fehérvári futamaink. Csak az ötödik, hatodik hely környékén sikerült célba érnünk, Peugeot-val, Forddal egyaránt. Ezért idén nem is a győzelmet tűztük ki magunknak célként, hanem azt, hogy a korábbi eredményeinken javítsunk. Elsősorban a kategóriagyőzelemért hajtottunk, és egy dobogós, vagy ahhoz nagyon közeli pozícióért az összetettben.
Ezt maradéktalanul megvalósítottatok. Milyen volt a Székesfehérvár Rallye?
Az eredménnyel, az összetett második hellyel, és a 6-os kategória elsőségével alapvetően elégedettek vagyunk, de a teljesítményünkkel nem teljesen. 2020-ban szeretnénk ezen is javítani. A mostani gyorsasági szakaszok nem okoztak nagy meglepetést, tavalyról már ismertük őket. A Guttamási pálya sem volt ismeretlen, mert az elmúlt évben már autóztunk arrafelé is, igaz ellentétes irányban. A gyorsulásunkban, az eredményeink javulásában nagy szerepe lehetett annak, hogy teljesen új itinert írtunk. A tavalyira alapoztunk, de komolyan átdolgoztuk azt, gyorsabb itinert készítettünk, ami az eredményeinken is meglátszott. Már az első körben is tapasztalható volt a munkánk eredménye, bár elég lassan ébredeztem, az még nem úgy sikerült, ahogyan szerettem volna. A fehér aszfalt rám ijesztett, de a szervizben összeszedtem magam, és idegből tapostam a gázba a második félidőben. Ez jót tett az időinknek, azzal a tempóval már annak ellenére is elégedettek voltunk, hogy éreztük, hogy maradt még bennünk tartalék. Az volt egyedül egy kicsit bosszantó, hogy tudtuk azt, hogy ha az első körben is ugyanilyen vehemensen autózunk, akkor egészen másképp is alakulhatott volna a futam legvége. Nagyobb kalandunk csak egy volt, a második kör legvégén már a kelleténél is bátrabb voltam, meg akartuk nyerni a záró gyorsasági szakaszt. A plusz pontokért hajtottunk, ezért egyszer túlcsúsztunk, sajnos csak a 13. helyet szereztük meg a power stage-en. De szerencsére maradt annyi előnyünk az előző szakaszokról, hogy ez a rumli nem befolyásolta érdemben a végeredményünket.
Veszprémben ott lesztek?
Minden bizonnyal igen, készülünk rá minden erőnkkel. A tesztlehetőségeinkről még nem tudok semmit sem, de hasznos lenne, ha fordulhatnánk párat a kocsival, valamikor, a szezon egyetlen murvás versenyének a rajtja előtt.
Rallye2.hu – Salánki Gábor