Régen várt pillanat jött el a Gyöngyösi Marcell-Kollár Károly páros számára, amikor a Vidi stadionjánál, a Székesfehérvár Rallye céldobogóján átgurulhattak, és az élmények mellé még a P13-as géposztály bronzérmét is átvehették. A navigátorból azóta apuka vált, minden idejében babázik, de arra is fordít némi időt, hogy a Veszprém Rallye-ra készüljenek, hiszen a versenynaptárban szereplők futamok közül az lesz idén Karesz kedvenc versenye. A Székesfehérvár Rallye-ról és a veszprémi tervekről Gyöngyösi Marcellel beszélgettünk.
Miskolcon egy jókora adag betonnal átrendeztétek az Opeletek futóművét. Sok munka volt a kocsival, a Székesfehérvár Rallye előtt?
Igyekeztünk precízen dolgozni, mert az idei év első két versenyén nem sikerült beérnünk a célba, Székesfehérváron csakis ennyit vártunk el önmagunktól. A futóművet rendbe szedtük, a gátlókat elküldtük revízióra, csonkállványt kellett cserélni. Raktunk egy új motort a kocsiba, amit programozni is kellett, és került még ez-az, apróságok és nagyobb munkák egyaránt, amiket elvégeztünk az indulás előtt.
Akkor nem unatkoztatok… 🙂
Mi nem szoktunk. 🙂 Már csak azért sem, mert a navigátorom Kollár Karesz és a kedvese, Simon Niki babát vártak. A verseny időpontjában Niki már minden perces kismama volt, mégis elkísért minket Fehérvárra. Megbeszéltük, hogy bevállaljuk a futamot, legfeljebb, ha úgy alakul, akkor nem a következő gyorsaságira, hanem a szülőszobára indulunk el valamelyik szakasz céljából. De a kis Dróti rendes srác volt, megvárta a Székesfehérvár Rallye végét, és azóta már szerencsére megszületett, és mindnyájan jól vannak. Minden jót kívánok a családnak! Guttamásiban volt egy kalandunk, a terelőben meg akartam örvendeztetni a nézőket, látványosan készültem elfordulni, ami végül túl jól sikerült, mert beforogtunk.
A legnagyobb riadalmat az jelentette a verseny során, hogy a szervizben, amikor levettük a kereket azt láttuk, hogy mind a két féktárcsánk el van törve. Nem repedve. Szabályosan törve. A folytatást is veszélybe sodró problémánk abból adódott, hogy ezek vadonatúj tárcsák voltak, ezért tartalék sem volt belőlük nálunk. Gyári hibásak lehettek, amire nem számítottunk. A pótlásukra régi, használt, repedezett tárcsák voltak csak a szervizbuszunkban, amik nem voltak túlságosan bizalomgerjesztők, de a töröttektől mindenképpen jobbnak tűntek. Megfordult a fejünkben, hogy kiállunk, mert nem akartunk kockáztatni. Végül arra jutottunk, hogy a negyedik gyorsaságin, Csákberényben leteszteljük a féktárcsákat, óvatosan lemegyünk, majd ellenőrizzük, hogy mennyit romlott a helyzet. Az első körben futott időnkhöz képest legalább 30 másodpercet bent hagytunk, de a pusztavámi célban azt láttuk, hogy nem repedt tovább a tárcsa, így a hátra lévő két gyorsaságit már normálisan teljesítettük. A kocsink ezen kívül kiválóan működött. A verseny jó volt, nagyon kedveljük a Székesfehérvár Rallye pályáit, és végre megtört a jég, viszonylag jó helyen sikerült célba érnünk, aminek végtelenül örültünk. A kupámat rögtön átadtam a szerelőnknek, és nagyon jó barátunknak, Gyurikának, aki már annyit dolgozott az autónkon, hogy azt sem tudjuk, hogy mikorra tudjuk ezt neki meghálálni. Mindenesetre óriási köszönetünk neki!
Reméljük, hogy most elindultunk egy olyan úton, amilyenen a tavalyi Szombathely Rallye-tól kezdve Baksai Laciék is járnak. Előtte sokáig nem értek célba ők sem, de azóta mindenhol átgurulhattak a céldobogón. Ez nekünk is nagyon jó lenne.
Veszprém?
Mindenképpen. Szeretjük, várjuk, Karesz kedvenc versenye. Reméljük, hogy addigra otthon is beáll nekik minden a normál kerékvágásba, és ott tud lenni rajtnál. Azon izgulunk, hogy ha szűkösen is, de meglegyen a kategóriánk, hogy tudjunk pontot gyűjteni, legyen értelme a versenyzésnek. Székesfehérváron egy kicsit csalódottak voltunk, mert az év elején még tíz nevezőnél is többet számláló P13-as géposztály iránt alaposan megcsappant az érdeklődés. Bizakodunk abban, hogy Veszprémben ettől egy kicsivel jobb lesz a helyzet.
Rallye2.hu – Salánki Gábor