Tóth István, azaz PistiX és Sillye Zsolti Salgótarjánban nem ért célba a Ladájával, sőt még a verseny felét sem tudták abszolválni a hajdúsági srácok, mert egy rosszul megválasztott kanyarív miatt a harmadik szakaszon véget ért a versenyük és szeretett versenyautójukkal közös pályafutásuk is egyben. PistiX egy gyorstalpalós kereskedelmi suli elvégzése után szerszámot fogott és nekilátott a jó öreg Zsiguli épségben maradt alkatrészeinek a bontásához, értékesítéséhez, de örömünkre ez a villámakció nem egy hirtelen felindulásból elkövetett vég, hanem a megújulás kezdete, amiről Tóth Istvánnal beszélgettünk.
Rallye2.hu: Nem volt túl sikeres a salgótarjáni hétvégétek. Mi történt veletek, milyen volt a nógrádi verseny?
Tóth István: Amíg az úton voltunk, egészen jól sikerültek a dolgok, minden kiválóan ment. Jók voltak a pályák, remekül éreztük magunkat, ha a történetnek ezt a részét nézzük, akkor kifejezetten örülök, hogy elutaztunk Salgótarjánba. Az első szervizbe még jókedvűen érkeztünk, semmi gondunk nem volt, de szinte rögtön utána, a harmadik gyorsaságin sajnos véget ért a versenyünk, egy szerencsétlen kicsúszás miatt. A rajt után minden rendben volt, hiba nélkül róttuk a kilométereket, haladtunk Vizslás felé, de jött egy jobb34-re törik és én rosszul választottam meg a kanyar kezdeti ívét. Ezt már nem tudtam később korrigálni. A tempónk nem volt sok, bár a 120 km/óra körüli sebességünket kevésnek sem mondanám éppen, de ha jó lett volna az ív, annyival bőven el kellett volna, hogy férjen ott a kocsi. Megúszott a Ladánk, innen pedig nem volt megállás. Hatalmas szerencsénk volt, mert több fát is elkerültünk, miközben bevettük autóstól a karancsi erdőt. Centikre suhantunk el a fáktól, mázlink volt, így a problémát inkább az jelentette, hogy a kerék megakadt néhány korábban kivágott fa tuskójában és emiatt a bal és a jobb oldali futóművek is komolyan megsérültek.
Rallye2.hu: A fotók alapján lett kár bőven, de nem tűnt javíthatatlannak a kocsitok, mégis a ti felszereléseitekkel, a Ladátokból kiszerelt holmitokkal van tele a rallye-s apróhirdető oldalaktól kezdve, a facebookon át minden. Mire véljük a kiárusítást? Új autó épül vagy szögre, azaz eladó sorba kerül a bukósisakotok is?
Tóth István: Valóban javítható lett volna a kocsi, a bukócső nem sérült. Kalapálhatnánk, húzathatnánk, hegeszthetnénk, fényezhetnénk a karosszériát, de nem hiányzik ez már nekem. Ezért inkább nézegettem más, becsövezett kasztnikat, ha ilyen volumenű munkába kezdünk, akkor már szívesebben előrelépnénk, örömmel látnánk a garázsunkban mondjuk egy VFTS-t. Most kiárusítunk mindenünket, ami használható és biztonságos maradt, aztán meglátjuk, hogy merre indulunk, merre tudunk elindulni a továbbiakban. Lehet egy VFTS lesz a vége, bár tudjuk, hogy az nem olcsó dolog. Kell bele legalább nyolcvan talicska pénz, aztán megeshet, hogy még úgy is cserben hagyna eleinte. Lehet egy másik, számunkra új kategóriában indulunk el, egy magasabban, ám ezt még nem tudjuk. De hamarosan eldöntjük, hogy melyik lesz a mi utunk. Vissza semmiképpen sem vonulunk. Nem lehet azt a sisakot olyan könnyen a szögre akasztani. Láthatjuk a Bútor Robinak és még sok más versenyzőnek is a példáját. Nekik sem sikerült. Szerintem nekünk sem menne.
Rallye2.hu: Az a szavaidból biztosnak tűik, hogy a 2016-os éveteknek Salgótarjánban jött el a vége.
Tóth István: Jelenleg úgy tűnik, azt mondanám, hogy igen. De nem elképzelhetetlen, hogy előfutóként akár már Ózdon is ott tudunk lenni. Vannak gondolataink, terveink, volt egy-két beszélgetésünk is, így nem elképzelhetetlen, amit mondok. De nagyon képlékeny még minden. A pénzgyűjtéssel, a kiárusítással foglalkozok most elsősorban. Sok holmit eladtam már, sok után érdeklődnek, a motor a váltó azonban még megvan. A használhatatlan alkatrészek a MÉH-ben végezték, úgyhogy innen a megújulásé lesz a főszerep. Aztán, hogy ez mikorra és miként fog végleges formát önteni, az egyelőre még a jövő zenéje. Ígérhetem, hogy mi szorgalmasan fogunk dolgozni azon, hogy újra harcba szállhassunk a Rallye2 Bajnokságban.
Rallye2.hu – Salánki Gábor