Tim Gabi és Timár Tomi a szombathelyi fiaskó után teljesíthető tervekkel, és taktikus versenyzéssel rótta a kilométereket a Székesfehérvár Rallye-n, de a technika másodjára is áthúzta a számításaikat. Ez nem tette őket jó kedvűvé Fehérváron, de az kétségtelen, hogy ezután a szokásosnál is elszántabban várják, a soron következő futamot, a Veszprém Rallye-t. Tim Gáborral beszélgettünk.
A Szombathely Rallye-t föl kellett adnotok. Mit kellett javítani az autótokon, hogyan készültetek Székesfehérvárra?
Szoros volt a felkészülés, nagyon ki volt számolva az időnk, mert szombathelyi ugratásunk után sok mindent kellett javítanunk az autón. Több munka lett vele, mint ahogyan azt mi elgondoltuk. De a csapat megoldotta az összes problémát, köszönet nekik és Farkas Kálmánnak is, nagy reményekkel érkeztünk meg a Székesfehérvár Rallye-ra. Mindenképpen pontokat akartunk volna menteni, hogy továbbra is az esélyesek között tartsanak minket számon, a bajnokságban. De nem sikerült célba érnünk, nem így szerettük volna befejezni a fehérvári futamot, ami után be kell, hogy valljam éléggé el voltunk keseredve.
A féltengely tört el az Opeletekben. Azt is kicseréltétek az Iseum Rallye után?
Igen, vadonatújat szereltek be a srácok, de mondhatom, hogy szinte teljes felújításon esett át a kocsink eleje. Tudjuk, de nem értjük, hogy mi történt. Arra gyanakszunk, hogy Szombathelyen, az ugratásnál vétett hibám hozományaként, a leérkezésnél, a kasztni is eltekeredhetett. Lehet ez okozta Kincsesbányán a féltengelytörésünket, mert igazából semmi különös nem történt, csak a faluban befordultunk egy utcasarkon, majd elkezdtük a kigyorsítást. Aztán jött a csattanás.
Három és fél gyorsaságit teljesítettetek. Milyenek voltak ezek a volán mögül?
A tempónkat nem éreztem annyira meggyőzőnek, mint amilyennek szerettem volna érezni. Maradt még a gyorsaságikban idő. Szerintem még az ugratás, vagyis inkább a következménye még bennem volt, ráadásul ott lebegett előttem a legfőbb cél, hogy a lenullázott Iseum Rallye után, a székesfehérvári futamot mindenképpen a célban kell befejeznünk. Ez volt a fő szempontunk, a helyezés másodlagos volt, az ötödik helynek is tudtunk volna örülni. A negyedik hely szerintem reális is lehetett volna a számunkra. A tempós gyorsaságik nagyon kedveztek azoknak az autóknak, amelyek váltójába hosszú végáttétel lett beszerelve, ellenük nem sok esélyünk volt. Sokszor utaztunk ötödik fokozatban, tiltáson, végsebességen, amíg az ellenfeleink még vidáman gyorsulgattak. Szerintem a hátrányunk 80-90%-át ilyen szituációkban szedtük össze. Az abszolútban az ötödik, a 6-os géposztályban pedig a dobogó alsó fokán álltunk, amikor kiestünk.
Veszprémbe azért ugye ott lesztek?
Természetesen megyünk. Addig újra átnézi a csapat, az autót, és reméljük, hogy fény derül arra is, hogy mi történt pontosan Székesfehérváron. Újabb murvás futam jön, és hol máshol, tudnánk legjobban kipróbálni az elvégzett munkák eredményességét, ha nem Veszprémben? Hamar ki fog derülni, hogy jó irányba indultunk e el, ám ehhez tesztelnünk kell majd. Nem olyan emberek vagyunk, akiket egy két futamos rossz széria eltántorít a terveitől. Amikor megyünk, versenyautóba ülünk, akkor igyekszünk nyerni. Veszprémben is így lesz. Aztán majd meglátjuk, hogy végül mi fog kisülni belőle. 🙂 Reméljük, hogy egy szép siker. Mi csakis azért fogunk hajtani a veszprémi pályákon.
Rallye2.hu – Salánki Gábor