Tellér Antal és Tellér Antónia az első kör végén még a folytatásban is alig bízott a Székesfehérvár-Veszprém Rallye-n mégis az abszolút 3. és a 6-os géposztály 2. helyén zárták a Rally2 Bajnokság idei egyetlen, murvás futamát. Tellér Antallal beszélgettünk.
A Kazincbarcika Rallye-n célba értetek, de nem a saját autótokkal versenyeztetek. Felkészülni, pihenni nem sok időtök volt a Székesfehérvár-Veszprém Rallye előtt, és a kocsi sem változott, bérautóval érkeztetek a Balaton partjára. Mi volt a tervetek?
Nagyon szeretünk murván menni, ezért nagy izgalommal vártuk a Rally2-es szezon egyetlen murvás futamát. Veszprémben még soha nem indultunk bajnoki futamon, kizárólag Mikulás Rallye-kon vettünk részt. Ritkán van lehetőségünk murván autózni, jó érzés volt, hogy végre eljött a Székesfehérvár-Veszprém Rallye hétvégéje. Természetesen jól akartuk magunkat érezni a kocsiban, és kicsit bíztunk abban, hogy a maroknyi mezőnyben sikerül felállnunk majd a dobogóra.
Sikerült, pályafutásotok legjobb Rally2-es eredményét értétek el a futam végén, a Veszprém Arénánál. Hogy alakult az öt gyorsasági szakasz nektek?
Bevallom, hogy sokkal nehezebb volt az egész verseny, mint ahogyan azt elképzeltük. Az első két szakaszon gyakorlatilag több minden történt velünk, mint eddig az egész évben. Nem voltunk könnyű helyzetben, mert a nyitó szakaszon egyből felvillant az olajnyomás visszajelző lámpája, folyamatosan kaptunk hibakódokat, nem nagyon tudtam eldönteni, hogy tudunk e tovább menni. Ezek a kilométerek kritikus pontjai voltak a versenyünknek. Sikerült teljesítenünk a kislődi szakaszt, de a célban lefulladtunk, nem indult be a motor, elkezdtük tologatni az autót, úgy sikerült nagy nehezen újra életet lehelnünk belé. Elindultunk a Kislőtér felé, de óriási forgalom volt az etapon, nem tudtunk haladni, késtük, elég nagy kapkodásban voltunk akkor. A 20,4 kilométeres szakaszon igyekeztünk a lemaradást behozni, keményen küzdöttünk, én nagyon elfáradtam. A szakasz végén elkövettem egy hibát, ami miatt ismét lefulladt a motor, a kocsit pedig újra be kellett tolni. Egyszerű semmiképpen sem volt számunkra ez a két gyorsasági, bevallom nem sok reményt fűztünk a folytatáshoz. A szervizben, amíg a csapat rendbe szedte az autót, addig mi egy kicsit magunkat tettük helyre, fejben átvettük, hogy miként tudjuk beosztani az autót és magunkat fizikailag, és ezeknek köszönhetően a hátra lévő három gyorsaságink, és a versenyünk is jól sikerült.
Tudatosabban autóztunk a második körben, figyelmesen teljesítettük a defektveszélyes hegyesdi pályát, igyekeztünk a lehetőségekhez mérten finoman átjutni rajta. Kislődöt már ismertük, próbáltunk rajta gyorsulni, de leginkább a Power Stage-re koncentráltunk. Ahogy az első kör végén is mondtam, sokat kivettek belőlünk a körülmények, a Peugeot-nk tologatása, a fokozott koncentráció, a defektveszély, a hőség, úgyhogy nehezen szálltunk ki a nap végén az autónkból. Láttuk, hogy nem voltunk ezzel egyedül, a versenyzőtársakat is megviselte a 85,05 kilométernyi gyorsasági táv. Viszont végtelenül boldogok voltunk, hogy eljutottunk a Veszprém Arénához, és annak különösen örültünk, hogy ennyire kiváló eredménnyel tudtunk zárni, egy ilyen embert és gépet is próbára tevő megmérettetésen.
Majdnem hazai pályán, a Mediterrán Rallye-n folytatjátok az évet?
Igen. Azt nagyon sajnáljuk, hogy a Vértes Rallye idén törölve lett a versenynaptárból, így mese nincs, a Rally2 Bajnokságban legközelebb Pécsre fogunk és tudunk nevezni. De addig nem akarunk itthon ülni, remélhetőleg hamarosan elkészül a saját autónk is, amivel már a hétvégi, zalaegerszegi, 2. ZEG Rallye Show-ra készülünk, ahol reméljük, hogy egy vidám futamon próbálhatjuk ki a mi kis 208R2-nket.
Rallye2.hu – Salánki Gábor
