Jobbágy Péternek és Búzás Róbertnek is ugyanolyan forró volt a Székesfehérvár-Veszprém Rallye, mint az összes többi indulónak, de a technika ördöge úgy döntött, hogy okoz nekik néhány meleg pillanatot, ezért a szinte elviselhetetlen hőségben tett még nekik egy lapáttal a tűzre. Jobbágy Péter számolt be nekünk a versenyhétvégéjükről.
A felkészülésünk igencsak feszített tempóban zajlott, az indulás előtti napon még akadt dolgunk az autóval, mindent megtettünk azért, hogy a lehető legjobb formában legyen a VFTS-ünk, amikor megérkezünk Veszprémbe. Nagyon örültünk, hogy végre murván mehetünk, nagyon vártuk már a szezon egyetlen, nem aszfaltos futamát, a Székesfehérvár-Veszprém Rallye-t és miután a Kazincbarcika Rallye-t nem sikerült befejeznünk, nem volt kérdéses, hogy elutazzunk e a Balatonhoz egy jót versenyezni. Azt sajnáltuk, hogy igen kevés Rally2-es versenyzőtársunk állt rajthoz, mindössze 9 versenyautó alkotta ezúttal velünk együtt a mezőnyt. A pályák nem voltak egyszerűek, és emellett nem mondhattuk rövideknek sem őket, a pályabejáráson pedig hamar kiderült, hogy nagy kihívás állt előttünk. Embert és gépet egyaránt próbára tevő kilométerekre számítottunk, a szakaszok minőségét volt, ahol egyenesen drasztikusnak is mondhattuk, de igyekeztünk rájuk figyelni, megbeszéltük a navigátorommal, Robival, hogy a rosszabb részeken óvatosan menjünk majd. Ilyennek ígérkezett például az erdős rész, Kislődön. Vasárnap volt időnk kipihenni magunkat, mivel csak dél után rajtoltunk el az első gyorsaságin, éppen az említett Kislőd-Szentgálon. A pályát terveinknek megfelelően teljesítettünk, óvatosak voltunk, megtiszteltük a veszélyesebb helyeket, így minden rendben volt, gond nélkül érkeztünk meg a szakasz céljába, ahonnan hamar tovább indultunk a leghosszabb, több, mint 20 kilométeres gyorsasági, a Kislőtér rajtjába.
A rövid etap végén már az időellenőrző állomáson várakoztunk, onnan gurultunk volna tovább a néhány méterre lévő rajtba, amikor hirtelen tűz ütött ki a motortérben, a gépháztető alatt. Kiugrottunk a kocsiból, a sportbírókkal együtt megkezdtük az oltást, ami nekik is köszönhetően sikeres volt, eloltottuk a lángokat, mielőtt azok fékezhetetlenül elharapóztak volna. Az óriási szerencsénk a szerencsétlenségben az volt, hogy a tűz még azelőtt lobbant fel, mielőtt elrajtoltunk volna. Ha nem így történik, hanem mondjuk a gyorsasági szakasz közepén keletkezik, abból jóval nagyobb baj és kár lehetett volna. Összességében sajnos ez a versenyünk is kukás lett, de az a fontos, hogy az autónk és mi is megúsztuk a komolyabb bajt. Most bánatosak vagyunk, de sokáig nem csüggedhetünk, hiszen az élet és a Rally2 Bajnokság nem áll meg. Mihamarabb meg kell találnunk a hiba kiváltó okát, és ki kell javítanunk az elégett, valamint megsérült alkatrészeket, hogy a következő fordulóban, a szeptemberi Mediterrán Rallye-n, Pécsen és környékén újra ott lehessünk a remélhetőleg már jóval népesebb, Rally2-es mezőnyben.
Rallye2.hu – Salánki Gábor
Köszönjük szépen a Kislőtér rajtjában dolgozó sportbíróknak, hogy segítettek nekünk a nehéz pillanatokban, részt vettek a tűz oltásában és az autónk megmentésében!