Takács Olivér és Kulcsár Dani az apokaliptikus körülmények ellenére is bronzéremmel tért haza Veszprémből, ahonnan a hosszú szünet ellenére is át tudták menteni a lendületüket Székesfehérvárra és egy rendkívül küzdelmes nap után újra a dobogón értek célba. A csatákat nagyon élvezték a srácok, pláne úgy hogy elég sokat meg is nyertek közülük. A székesfehérvári élményeikről valamint a komlói terveikről Takács Olivér beszélt nekünk.
Mivel Veszprém volt az előző állomásunk, így az elsődleges feladatunk a kocsi kitakarítása és átépítése volt murváról aszfaltra. Sajnos murván még nincs túl sok tapasztalatom, ráadásul felhőszakadásban mentünk, így nem maradtak jó élményeim arról a versenyről. Harmadikak lettünk, végre célba értünk egy murvás versenyen, bejött a taktikánk, de úgy éreztem, hogy nagyon sok maradt benne. Éppen ezért nagyon vártam a székesfehérvári megmérettetést, mivel az aszfalton már bizonyítottan gyorsabbak tudunk lenni, mint a laza talajon. Elemeztem a tavalyi fehérvári belsőkamerás felvételeinket, majd a versenyt megelőző pénteki napon elutaztam navigátoromhoz, Kulcsár Danihoz, hogy egyeztessünk, kicsit ráhangolódjunk a versenyre. Tesztelni sajnos nem volt lehetőségünk, ezáltal múltbéli tapasztalatainkra kellett hagyatkoznunk.
A kiadott nevezési lista alapján hat Citroen C2R2 gyűlt össze a 6-os kategóriában, szóval nagy meccsezésre számítottunk, de mindenképpen fel akartunk állni a dobogóra, ami 2015-ben is sikerült itt. Akkor másodikak lettünk a géposztályban, Hondával. Pályabejáráson azt tapasztaltuk, hogy a tavalyihoz képest sokkal rosszabb minőségűek voltak a pályák, de mindent felírtunk és megbeszéltük a stratégiánkat. Az első körre izgatottan mentünk ki, kíváncsiak voltunk, hogy mire leszünk képesek. Az első gyorsaságin jöttünk egy 4. időt, ami ahhoz képest, hogy végig csúszkált a kocsi hátulja, jobb első defektet kaptunk nem volt rossz. A második gyorsaságin óvatosan mentünk rá azokra az erős fehéraszfaltos kanyarokra, de az se lett rossz, állítottunk a guminyomásokon és már meg is oldódtak a csúszkálásaink. A harmadik gyorsaságin – ami egyben a kedvencem is volt- azt éreztem, hogy rengeteg maradt benne, de mégse maradtunk le sokkal az élmezőnytől. A második kört a kategória 4. helyről vártuk. Nagyon felszívtuk magunkat, úgy mentünk ki, hogy mindenképpen javítanunk kell. Sajnos a 4. gyorsaságit kivették etapnak, mert megszakadt a rádiókapcsolat a sportbírók között, és így veszélyes lett volna leengedni rajta a mezőnyt. Itt tudtuk, hogy az első, második hely már biztosan elúszott, ugyanis ez volt a verseny leghosszabb szakasza, de a harmadik helyért még küzdhettünk. „Elgurult a gyógyszer”.
A maradék két gyorsaságin kategória 2. időket autózva sikerült megelőznünk Jánosa Ákosékat, így felállhattunk a dobogó harmadik fokára. Elképesztő érzés volt. Óriásit küzdöttünk a többiekkel, ilyenben még nem volt részem. Hajszál választott el minket egymástól, nagyon kiélezett volt a küzdelem, de sikerült felülkerekednünk. Nagyon tanulságos és jó versenyen vagyunk túl és, ami a legjobb, hogy tudom, hogy még mindig tudunk gyorsulni. Következő versenyünk a Baranya Kupa. Nagyon készülünk rá, mivel rengeteg „hazai” pilóta lesz az ellenfelünk, akik csukott szemmel is letalálnának a pályán. Szeretnénk írni egy tökéletes itinert, amivel talán megcsíphetjük őket. A célunk mindenképpen az, hogy dobogóra állhassunk, de nekünk is, mint mindenkinek az álmunk természetesen az első hely. Jó lenne érte küzdeni. Bár tudjuk, hogy ez Komlón különösen nehéz feladat lesz.