A hétvégénk elég rohanósra sikerült, mert a navigátorom pénteken ért haza Ausztriából és vele a szervízautó is ekkor érkezett meg.
Ezért pénteken éjjeli fél 2-kor pakoltunk be a szervízautóba és rövidke alvás után 03:30-kor volt az ébresztő. 
Ezután elindultunk Baranyába és reggel 8 óra körül már ott is voltunk Komlón, a verseny helyszínén. A versenyautónkat a szerelő fiúk vitték el a gépátvételre, mivel nekünk a pályákat kellett bejárni. Ez sikerült is kétszer, de 17 órára újra Komlón kellett lennünk, mert a prológ következett. A legszebb az volt ebben a történetben, hogy aznap kb. 700 km-nél tartottunk, mindössze 2 órányi alvással. A prológ után már nagyon vártuk, hogy végre elindulhassunk a szállásunkra, ami nagyon szép környezetben volt. Este vacsora következett és aztán végre egy jóízű alvás. Lustálkodásra azonban nem volt lehetőség, mert reggel 6-kor volt az ébresztő, aztán pedig a szervízünk felállítása várt ránk. A munka végeztével irány az első gyors! Árpádtető. Útközben vettük észre, hogy párásodik a szélvédőnk. Rajt után voltak olyan szakaszok, ahol alig láttunk valamit, de megesett, hogy egyáltalán nem láttunk semmit, amit az óriási köd is tovább fokozott. A következő gyorsaságin is párásodott a szélvédő, mert nem működött belső ventillátorunk. A Komló-Komlón már jobb volt egy kicsit a helyzet. 
Utána a szerviz alkalmával a fiúk megcsinálták a ventillátort, és egy elrepedt vízcsövet is meg kellett javítani. A második körben Árpádtetőn már jobban letaláltunk, az utána jövő Zobákpusztán viszont a rajt utáni második kanyarban tiszta sár volt a féktáv és nem tudtunk befordulni. Szembe beleestünk a beton hídba. Tovább tudtunk menni, de úgy gondoltam, hogy nincs hátul kerekünk. Aztán kiderült, hogy szerencsésen megúsztuk az esetet, csak a küszöb, sárvédő sérült meg. 
A Komló-Komló szakasz etap lett, de előtte sajnos álltunk 1 órát a rajtban. Már mindenünk tiszta víz volt. A szervízparkban a fiúk újra rendbe rakták a kocsit, és ezután már rendben volt minden, csak a superspeciálon kezdett el három hengerezni a kocsi. De szerencsésen beértünk a célba, a díjkiosztó utána pedig még 220 kilométer várt ránk hazáig….
Összességében elmondhatjuk, hogy egy kemény, sietős hétvége volt ez számunkra!