Szabó Tamásnak egyetlen célja volt Orfűn, mégpedig az, hogy Édesapja egyik utolsó kívánságának eleget téve egy teljes versenyt autózzon az Apukája által épített Skoda Fabia Proto-val. Ebben Várnai Dávid segítette a mecseki pályákon, aki a különleges alkalomra a jobb1-be költözött és ügyesen diktálta Tomi itinerét. Szabó Tamással beszélgettünk.
Fordított felállásban autóztatok Dáviddal Orfűn, ő ezúttal navigált, te pedig a kormányt tekerted. Hogy kerültél a volán mögé? Nem hétköznapi dologról volt szó, azt már a helyszínen is elárultátok.
Nem volt ez nekem teljesen újdonság, mert régen vezettem én is, pilóta voltam, aztán beültem Dávid mellé a jobb1-be, és ottragadtam. Édesapám is versenyzett, de februárban sajnos ő itt hagyott minket. Nyolc éven keresztül épült az álma, az a Skoda Fabia versenyautó, amivel mi most Orfűn autóztunk. Azt szerette volna megvalósítani, és nem kis munka árán, óriási leleményességgel meg is valósította, hogy egy kis autó karosszériájába belekerüljön egy Mitsubishi motor és hajtáslánc. Tavaly elkészült a kocsi, én is kipróbálhattam egy repülőtéren, fordulhattam vele néhányat, de az utastér helykihasználása, az üléspozíció szempontjából nem éreztem jól benne magam. Aztán Apu ment vele egy versenyt, elmesélte, hogy mennyire szuper a gép, és azt mondta, hogy egyszer valahogy fogyjak bele az ülésbe és menjek vele egy teljes versenyt, mert szenzációs élmény.
Ez lett az Orfű Rallye?
Igen. Február elején kellett Édesapámtól elbúcsúznunk, majd nem sokkal később beszéltem Dáviddal, hogy a márciusi szezonkezdő verseny egész hétvégéjén még nem szeretnék részt venni, viszont, ha valaki mással indul, akkor szívesen elmegyek a versenynapra megnézni őket kívülről. Dávid ezt nem hagyta annyiban, pár nap múlva feldobta, hogy összebeszélt még két barátunkkal, Kornéllal és Karesszal – mindhármuknak nagyon hálás vagyok mindenért – hogy gondoljam át a dolgot, hogy mi lenne, ha előfutnánk Orfűn a Skodával úgy, hogy én vezetek, Ő megpróbál olvasni nekem. 🙂 Ők persze megszerveztek mindent. Igazából így is, úgy is ott lettünk volna az évnyitó versenyen, mivel a Rally2-ben, a Hondával akartunk indulni, de a fiúk változtattak a terven. Csakis Édesapám tiszteletére és emlékére autózva, a kérésének eleget téve, kizárólag az Ő nevével a kocsin, az autót mindentől óvva, guruljunk végig a hat szakaszon. Ez volt a terv, mindamellett, hogy én is lazuljak egy kicsit, és Apu is örüljön, hogy a kérésének megfelelően a fia kipróbálta az autóját, amire annyira büszke volt. Abban bízott, hogy nekem is tetszeni fog a Skoda Fabia Proto.
Tetszett? Milyen volt?
Nagyon tetszett, bár ahogy mondtam is a hangsúly nem azon volt, hogy eszeveszett tempóban küzdjünk a másodpercek ellen. Az üléspozícióm nem volt a legbiztonságosabb, de kihoztuk a maximumot az autó adottságaiból. Egyszer kerültünk meleg helyzetbe, mert felakadt a gáz, rotyogott az ALS, a fékpedál pedig a padlóig beesett. Ezt már Apu is tapasztalta, vele is megtörtént, ez egy gyermekbetegsége az autónak, amit eddig nem oldottak meg. A B terv részeként húztam neki egy kéziféket aztán befaroltunk egy helyen. Az autó nem csak ekkor, hanem a teljes Orfű Rallye-n karcmentes maradt. Más kalandunk nem volt, a célban fejeztük be az előfutást, és nagyon élveztük az egész hétvégét. Köszönet mindenért Keszthelyi Robinak, és Dolinak is, akik, amikor megtudták, hogy miről van szó azonnal mellénk álltak és mindenben segítettek minket. Sok barátunk szurkolt nekünk és az 5 éves keresztfiam is a helyszínen nézte meg a versenyt. Amikor a legvégén álltam fel a trélerre akkor is ott volt a legfontosabb szurkolónk, ezért úgy fordultam rá a trélerre, hogy a látvány kedvéért megrántottam a kéziféket, megcsúszott a kocsi. Erre ő azt mondta hazafelé az anyukájának és a páromnak, hogy a keresztapukám azért jó keresztapa, mert farolt nekem. 🙂 Imádom! 🙂 Remélem, hogy nem csak neki, hanem Apunak is tetszett, amit látott odafentről.
Mi lesz az autó sorsa?
Nem titok, hogy az autót ahogy csak lehet rendbe rakjuk, gondosan megtisztítjuk, és elrakjuk a garázsba, szépen letakarva. Nem tervezek menni vele, ez csak egy egyszeri alkalom volt.
Folytatás?
Visszaülök a helyemre a jobb oldalra, előveszem a tollat és a füzetet, újra mesemondó leszek, de néha-néha lehet, hogy menni fogok pilótaként is valahol, persze másik autóval. Ez egyelőre még a jövő zenéje, semmi konkrétumot nem tudnék mondani róla. Dáviddal minden bizonnyal csak olyan versenyeken fogunk rajthoz állni idén, amihez tényleg nagy kedvet érzünk. Az egyik ilyen a Székesfehérvár-Veszprém Rallye lesz, valószínűleg ismét egy CanAm-mel.
Rallye2.hu – Salánki Gábor