Szabó Attila és Ridács Kata több, mint kalandos hétvégén van túl az Iseum Rallye után. Az izgalmas kezdés után eredményes gyorsaságikat teljesítettek, majd a szerviz után totálkárosra törték Szelestén a Ladájukat. Ati azonban nem adja fel, épül az új kocsi, amit nagyon hamar szeretnének csatasorba állítani és bizonyítani, hogy a szombathelyi fiaskó emlékezetes, de csupán pillanatnyi megingás volt számukra az idei bajnokságban. Szabó Attilát kérdeztük.
Rallye2.hu: A Miskolc Rallyen nem értetek célba. Mi történt veletek? Mi volt a baj?
Szabó Attila: Elszakadt a vezérműlánc, kiesett a vezérműtengely egyik tartócsavarja és beékelődhetett a lánchoz és ez szakíthatta el. Ezért nem értünk célba.
Rallye2.hu: Akkor nem kevés munkátok volt a szombathelyi rajt előtt…
Szabó Attila: Szombathelyen az A-s motorunkat használtuk, annyi változás volt a korábbiakhoz képest, hogy van egy 48-as Weber sorom, azt felraktuk, a karburátort behangoltuk majd mindössze három napunk maradt arra, hogy murvássá alakítsuk a Ladánkat. Én külföldről jöttem haza a versenyre, a leszállás után elutaztam Szegedre a holmikért és az autóért, fölpakoltam, egy óra múlva – éjfél körül- pedig már Szombathely felé vettem az irányt. A teszt kezdetére oda akartam érni. Ez sikerült, bár nagyon hosszú és fárasztó volt az út, de a végén még tudtam két teljes órát aludni is az autóban. Ezután egy kiváló tesztet futottunk, remekül ment az autó. A futóműbeállításokat a tavalyi Mikulás Rallye-n „álmodtam meg”, ezek most is tökéletesek voltak.
Rallye2.hu: A futóműbeállításaid lehet tökéletesek voltak, de az első gyorsaságiból lett etapon mégis meglátogattátok az árkot.
Szabó Attila: 🙂 Tényleg így volt. Szeretem a szombathelyi versenyeket. Régebben a Rali Túra bajnokság versenyein mentem is ezen a szelestei gyorsaságin, ismerős volt. Sok minden nem változott az évek során, esetleg itt-ott új fák nőttek ki. A Pirelli gumikat még csak a tesztről ismertem, a pályáról pedig több első osztályban versenyző barátom is elmondta, hogy nagyon csúszik. Jobban, mint amennyire szokott. Az etapon úgy voltam vele, hogy utána járok, megnézem, hogy mennyi az annyi, letesztelem a féktávokat és a csúszósságát. Egy számunkra bal2-es, traktornyomos kanyarban viszont lecsúsztunk az árokba. De ki is jött azonnal az autó, 15-20 méter után visszatértünk az útra. Berepedt a szélvédő, semmi komoly nem volt. Etap tempónál nem is lehetett. De azért rányomta az eset a bélyegét a csepregi teljesítményünkre. Nem erőltettem túl a dolgokat, elég hosszú féktávokat vettem és tényleg azt éreztem mintha jégen mennénk. A tempónk nem volt rossz, de mégis sokat kaptunk, mert elég bátortalan voltam. Kicsúszások is voltak a gyorsaságin, amiért minket is belassítottak. A katlanban azt mondtam, hogy össze kell szedni magam, felszívtam magam és ez végre meg is látszott az eredményen. Abszolút negyedik helyen végeztünk, de egyáltalán nem figyeltük az eredményeket, csak később tudtuk meg ezt is. A szervizben. Ott mondták meg, hogy abszolútban is az ötödik helyen fordulunk. Nem is értette, hogy hogyan állhatunk ilyen jól. Hátra fölrakattam a keményebb gumikeveréket, a pirellisek pedig azt mondták, – látva a gumik kopását- hogy szerintük nem használom az autó hátulját eléggé. Na mondtam is magamban, hogy várjatok csak! Elrajtoltunk a második körben Szelestén és odaértünk ugyanahhoz a bal2-höz, ahová korábban becsúsztunk. A navigátorom és barátnőm Ridács Kati rám is szólt háromszor, hogy mire számíthatok. Ennek ellenére lelkiismeret furdalása van, pedig én voltam a hibás. Érkeztünk ötödikben, visszahúztam négybe, az autó hátulja megindult én ellenkormányoztam és az íven tartottam az elejét. De hirtelen valamiben a hátulja megállt, lehet egy traktornyomban, mintha mondjuk a slick gumi hirtelen betapadt volna. Ekkor az autó a külső ívre került, elindult kifelé a hátulja, próbáltam menteni a helyzetet, de ezzel a lendülettel le is csúszott az árokba. Az átforgatott minket, leakadt az eleje, átpördültünk és tetőn álltunk meg. Nagyon gyorsan történt minden. Amikor megállt a hátulja onnan már sejtettem, hogy ebből baj lesz. Sajnos totálkáros lett az autónk. Ha másra nem is, arra jó volt az eset, hogy már ketten is megkerestek azóta, hogy mennyiért raknánk ki az autónkra a matricájukat. 🙂 Örülünk, de nem így akarunk szponzorokat találni.
Rallye2.hu: Hogyan tovább most?
Szabó Attila: Valószínűleg ki kell cserélni a karosszériát, de nincs nagy gond, mert másfél éve készül az új kasztni, hát most egy kicsit felpörgetjük a dolgokat. A Miskolcon tönkrement motorunkhoz már meg vannak rendelve az alkatrészek, csak össze kell majd rakni. Kábelezni is kell, lesz még bőven munka az autóval. Amit a szabályok engednek, mindent be fogunk építeni. Egy igazi top motor lesz. Ezzel már nem lesz akkora hátrányunk, mint amennyi az A-s motorral volt.
Rallye2.hu: Hol szeretnétek bemutatkozni az autóval?
Szabó Attila: Veszprémben biztosan nem, nagyon közel van a verseny időpontja. Pedig eredetileg nagyon készültem rá, mert imádom a murvát. Sajnálom, hogy így alakult, mert rengeteg embernek van benne nagyon sok munkája, amiért nagyon hálás is vagyok. Székesfehérváron majd igyekszek nekik meghálálni a segítségüket, mert szinte biztos, hogy ott leszünk. Többen is ajánlották, hogy mehetek a Veszprém Rallye-n a versenyautójukkal, de nem éltem a lehetőséggel, inkább a sajátunk építésére koncentrálunk és izgatottan várjuk a július végét, hogy akkor az aszfalton újra a Ladába pattanjunk és megismerkedjünk az újjá varázsolt Zsigulinkkal.
Salánki Gábor