Simon György és Simon Timi pályafutásuk legjobb teljesítményét nyújtva, fantasztikusan autózott a Diósgyőr Rallye-n, de egy pillanat alatt megváltozott minden, amikor Mályinkán meghúzták alattuk egy pillanatra a saras „szőnyeget”. Simon Györggyel beszélgettünk.
Milyen elképzelésekkel érkeztetek Diósgyőrbe? Mit vártatok a „hazai” futamotoktól?
Örültünk, hogy Debrecenből nem kell a Dunántúlra utaznunk, hogy ORB2-es versenyen indulhassunk és úgy gondoltuk, hogy Diósgyőrben mi leszünk a fekete lovak a verseny elején, merthogy ennyire előkelő rajtszámmal, konkrétan a 205-ösel még sosem indultunk. Végül magunkat is megleptük, mert nem gondoltuk volna még a rajt előtt, hogy annyira jó időket tudunk menni, mint amilyeneket sikerült. Valójában mi csak próbáltunk volna nem feltartani senkit ott az élbolyban, de azért bíztunk abban, hogy a miskolci pályákon, amik úgy nagyjából fejben vannak, sikerül valamit villantanunk. A tavalyihoz képest Mályinka fordítva volt, de ez nem zavart, mert mindkét irányból ismertük már, úgyhogy próbáltunk gyorsan menni és legbelül bizakodtunk benne, hogy sikerül a futam végén valami szép eredményt felmutatnunk.
Nem álltatok rosszul az első körben, amikor beértetek a szervizbe, egészen jó helyen voltatok. Milyen volt nektek a verseny?
Az első gyorsaságink, a hosszú Mályinka, a maga 18 kilométerével és a mostoha körülményekkel mondhatjuk, hogy elég fickós pálya volt. Nem gondoltam volna, hogy a közepes gumival annyira jó időt tudunk menni. Inkább puha gumi kellett volna felrakni, a mezőnyből szerintem egyedüliként mi mentünk közepes gumikkal, de úgy tűnik, hogy csak bevált. Mályinka után a sátai gyors se alakult rosszul, ott a Lada Kupában még vezettük is az értékelést. Parasznyán rontottam egyet, mert természetesen hideg gumival kellett elindulni ott is. Megjegyzem, hogy nem sikerült egy gyorsaságin sem úgy elrajtolnunk, hogy bemelegített gumival és fékkel csaptunk volna a lovak közé, mindig várni kellett valamire, ez idő alatt pedig minden elhűlt. A hideg gumival Parasznyán az első kitérő megtréfált. Egy kicsit az árokparton mentünk, úgyhogy ott eldobtunk, vagy öt másodpercet. De három gyors után ezzel a hibával együtt is még mindig az abszolút negyedikek voltunk. Ennek nagyon örültünk, bizakodva vártuk a második kört.
A szervizben semmi gondotok nem volt, ám jött a második Mályinka, ahol a Ladátokkal együtt az álamitok is összetörtek. Mi történt?
A guminkból már bőven fogyott, mert nem sikerült új gumival indulni a versenyen. Érezhető volt a második körre, hogy nem az igazi már a tapadása, romlott az első körhöz képest is. Ettől függetlenül szerintem javítottunk volna, ha végig érünk a pályán. De sajnos nem sikerült, mert az egyik kanyarban egy kicsit gyorsabban mentünk, mint kellett volna, és a szalagkorlátnak csapódtunk. Végül is ennyi történt.
Mi lett az autóval? Ti megúsztátok ép bőrrel, azt hiszem.
Persze nem volt nagy becsapódás, második fokozatban érkeztünk rá a szalagkorlátra. Igazából a futóművet a szalagkorlátnak az oszlopa egy kicsit meggyógyította, kizárólag emiatt nem tudtunk tovább menni. De hogyha a futómű a helyén maradt volna, akkor minden bizonnyal folytathatjuk. Nagy sérülés nem volt, horpadásokat okozott a kocsin a találka, nekünk pedig semmi bajunk nem lett.
Miután kikalapáltátok a vasat hol szeretnétek legközelebb indulni?
Ez egy nagyon jó kérdés. Már Miskolc előtt eldöntöttük, hogy Pécsen valószínűleg nem fogunk menni. Az időterv miatt és azért, sem mert időben nagyon közeli verseny a Diósgyőr Rallye után. A térképen meg nagyon messze van tőlünk. Talán a Székesfehérvár Rallye-t tervezzük a következőnek, addig pedig még valamilyen kisebb sprinteken próbálunk majd kicsit formában maradni.
Rallye2.hu/ORB2.hu – Salánki Gábor