Rallye2.hu
logo
…csak a Rallye2 -ről szól!

Ruszó Krisztián: Nem rajtunk múlik az előrelépés

Rengeteg technikai hiba, sosem látott problémák és váratlan kiesések keserítették Ruszó Krisztián és Gerő Gabi 2018-as évét, de a rakoncátlankodó VFTS-t a szezon végére sikeresen gatyába rázták a fiúk, és sikerült eredményesen elbúcsúzniuk a sok örömre okot nem adó tavalyi szezonjuktól. A technika ördögével vívott végeláthatatlan csatájukról és az idei esztendő terveiről Ruszó Krisztiánnal beszélgettünk.

Milyen tervekkel futottatok neki a tavalyi szezonnak?

Az volt az elképzelésünk, hogy a Rallye2 Bajnokság mind a nyolc versenyén részt veszünk, de ezt a vágyunkat elég hamar fel kellett adnunk, mert az új és nagyon várt alkatrészek nem készültek el időben a VFTS-ünkhöz. Kezdésként rögtön az Eger Rallye-t ki hagytuk.

Az, hogy távol maradtatok az évadnyitóról sajnos csak a pechszériátok kezdetét, jobban mondva a folytatását jelentette.

Mondhatjuk, hogy az egész évünkre rányomták a bélyegüket azok a dolgok, amik az év elején történtek. Sokat küszködtünk mindennel. Miskolcon, a hazai versenyünkön már rajthoz tudtunk állni, de leszakadt a generátor. Az Iseum Rallye-n, Szombathelyen, a vezérműlánc szakadt el, alaposan elintézte a motorunkat. Körmöndi Szabi barátunk erőforrását kértük kölcsön, és használtuk több futamon keresztül, amíg a sajátunk újjá épült. Székesfehérváron egy kábelszakadás állított meg minket, ami után azt mondtuk, hogy most kell behúzni a kéziféket. „Szabadságot vettünk ki”, a kihagyás a Veszprém Rallye-t, illetve a Baranya Kupát érintette. A Salgó Rallye-ra elkészült az új motorunk, amit beszereltünk, de a rajt előtti estén, egy anyaghiba miatt tönkre is ment. Éjjel, rohamtempóban visszaraktuk a Szabiét, amivel a hatodik gyorsaságiig jutottunk, mert a kuplung megadta magát. A Nyíregyháza Rallye-ra, novemberre sikerült összeraknunk úgy az autót, hogy célba is érjünk vele. 592 nap telt el anélkül a pályafutásunkból, hogy megláttuk volna a futamok végén a kockás zászlót. Örülünk, hogy ez a rossz széria végre megszakadt, nagyon bízunk benne, hogy egyúttal le is zárult. Sok ünneplésre nem volt okunk 2018-ban, ezért inkább igyekszünk minél hamarabb elfelejteni az elmúlt évünket. Voltak részsikereink, Miskolcon és Székesfehérváron is jól mentünk, dobogós, vagy vezető helyen álltunk, a P12-es géposztályban, amikor kiállni kényszerültünk. Nyíregyházán a P12-ben és a Lada kupában is ezüstérmesek lettünk. Ha a kocsi is akarná, akkor biztosan tudnánk előrelépni.

100%-ig biztos vagyok abban, hogy szíveteket, lelketeket beletettétek minden alkalommal a felkészülésbe. Mi lehetett ennek a rengeteg kudarcnak az oka?

Igazából nem is tudom a kérdésre a választ. Rajtunk nem múlik, maximális törődést kapott az összes futam előtt a Ladánk. A legnagyobb megdöbbenésünkre olyan alkatrészek kapituláltak 2018-ban, amik az eddigi pályafutásunk során még egyszer sem. Az kétségtelen, hogy sokat tanultunk ezekből az esetekből, így a téli felkészülés során minden olyan hibaforrást megpróbálunk kiküszöbölni, amit a friss tapasztalataink alapján megelőzhetőnek vélünk. Hogy példát is mondjak, megemlítem a kinyomócsapágyat. A ladás karrierem során egyszer sem volt vele gondom, tavaly pedig kétszer is keresztbe tett nekünk. Kitaláltunk rá valamit, ami az eddigi tapasztalatok alapján jó megoldásnak mutatkozik.

Nagy munkában vagytok, vagy Nyíregyházán jó volt a kocsi, és inkább nem bántjátok?

Lekopogom, de úgy látszik, hogy az autóval nem lesz sok munkánk az Eger Rallye rajtjáig. Ha azt nézzük, egész évben szereltünk… 🙂 Általános revíziót tartunk éppen, ellenőrzünk mindent, de egyelőre nem találtunk különösebb problémát. A legnagyobb munkát az adja, hogy kiszereltük a szekvenciális váltót, amit eladtam és egy hagyományos kapcsolásút raktunk vissza a helyére.

Ez érdekes megoldásnak hangzik…

Tudom, hiszen sokan szeretik a szekvenciális váltót, alig várják, hogy azzal versenyezzenek, de nekem nem jött be. Nem kedveltem azt az áttételleosztást, ami benne volt. Jobbnak látom, ha a sima, higanyváltóval folytatjuk a versenyzést. Az jobban passzol az én vezetési stílusomhoz.

Említetted, hogy készültök az Eger Rallye-ra. Hol találkozhatunk még veletek 2019-ben?

Sok a kérdőjel az idei évünk körül, próbáljuk összerakni, komoly szervezőmunka folyik most is a háttérben. Szeretnénk teljes szezont menni, mert ha mondjuk, a két murvás versenyt kihagyjuk, – Szombathelyet mostanában másfélszeres szorzóval értékelik – akkor oda a bajnokság, meglógnak az ellenfelek. Elég nehezen áll össze a költségvetésünk, most még foghíjas a versenynaptárunk. Az Eger, a Miskolc, a Székesfehérvár, valamint a Salgó Rallye-nk már biztosnak látszik, de egyedi rajtengedéllyel a Nyíregyháza Rallye-n is szeretnénk ott lenni. A többi verseny büdzséjén pedig dolgozunk, mert szívesen részt vennénk a Baranya Kupán, a Mecsek Rallye-n, valamint a murvákon is. Bízunk benne, hogy minden összeáll, és dobogós helyezésekért csatázhatunk idén. Nagyon boldogok lennénk, ha 2019-ben ott folytathatnánk, ahol 2018 végén, Nyíregyházán abba hagytuk.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük