Ruszkai Attila és Bodnár Attila rengeteget dolgozott az elmúlt időkben az autóján, fejlődött a Ladájuk, de a srácok itt nem állnak meg, pedig Pécsen rögtön kupát érő helyen mutatkoztak be az ORC mezőnyében. Ruszkai Attilával beszélgettünk.
A Rallye2-ből felléptetek az első osztályba, Pécsen debütáltatok az ORC mezőnyében. Mik voltak az elképzeléseitek a Mecsek Rallye előtt? Idén még nem mentetek sehol, ez volt az első versenyetek 2025-ben.
Nagy elvárások nem voltak, mert tudtuk, hogy az indulás előtt nem sokkal, konkrétan futó percre lett készen az autónk, a verseny héten lettek meg a papírjai is a kocsinak. Egy kunmadarasi tesztet tudtunk menni vele, ami kb. 45-50 kilométer lehetett. Nem úgy indultunk ezért neki a Mecsek Rallye-nak, hogy most dohog bennünk a megmutatni akarás, hogy most mindenképpen jót kell mennünk, nem az volt kifejezett célunk, hogy bizonyítsunk az új és erős versenyautónkkal.
Ennek ellenére sikerült bizonyítani, kupával tértetek haza. Milyen volt a verseny?
A dobálós – például az alsómocsoládi – részeken, meg a szűk, erdészeti utakon igencsak érződött az, hogy nem a régi a lendületünk. A szombati első körünkben vétettünk egy kis bakit, nagyon lágy lett a Ladánk beállítása, ezért nem éreztük túlzottan biztonságosnak az autót. Nem tudtunk rájönni, hogy mi a probléma, nem gondoltuk, hogy az lehet a baj, hogy túlzottan lágy az autónak a hátulja. Az első kört valahogy lekínlódtunk, utána szervízben állítottunk a futóművön, kicsit megkeményítettük az egész autót. Ezután már stabilabb lett az úttartás, mi is jobbak lettünk, éreztük is saját magunkhoz képest a javulást, kellően sokat tudtunk gyorsulni. Kezelhetőbben mozgott az autó, biztonságosabban lehetett terelgetni a kocsit, igazából onnantól kezdődött a verseny, az autóval való tényleges barátkozás. Az erdészeti utakon továbbra sem tudtuk felvenni a tempót az első két párosal, de igyekeztünk, hogy versenyben legyünk velük. Ahogy teltek-múltak a kilométerek, úgy lettek egyre biztatóbbak az eredmények. Vasárnap már volt olyan szakasz, ahol Hinger Dávidéktól már csak négy másodpercet kaptunk és Bodogán Feriék sem adtak nekünk fájóan sokat. Erre már azt mondtuk, hogy kezdett lassacskán visszaköszönni részben a régi tempónk. Ettől függetlenül azt érezzük, hogy a kocsiban még rengeteg van, tudja, amit kell, lehetne menni vele sokkal-sokkal jobbat, csak fel kell nőnünk hozzá és a feladathoz.
Tudom, hogy elcsépelt szöveg, hogy kellenek a kilométer, de mese nincs, mennünk kell, gyűjtenünk kell a tapasztalatokat és akkor reméljük, hogy jönnek is majd a még jobb eredmények is. A versenyzőtársaink tavaly, meg azelőtt, is aktívan rótták a kilométereket mentek a legtöbb ORC-s versenyen, amik eleve dupla annyi kilométeresek, mint egy Rallye2-es futam, úgyhogy van feladat, lehet felzárkózni. Az autó egyébként szinte teljesen hibátlan volt, ami bajunk adódott vele, azt magunknak okoztuk. A vasárnapi első gyorsaságin, a Pécsvárad-Hosszúhetényen egy bukkanót alulbecsültünk, és ötödikben, jó nagy tempóval átmentünk, átrepültünk rajta. Miután landoltunk, brutálisan nagyot lapult a kocsi hátulja, elég keményen érkeztünk a földre, hatalmas volt a csattanás, a két hátsó lengéscsillapító azonnal gallyra ment. A következő pályát, a Camping-Szépkútat a hátsó teleszkópok nélkül teljesítettük, nagyon éreztük a hiányukat. A szervizben megoldottuk a problémát, kicseréltük őket és végül a P13-as kategória harmadik helyén értünk be a célba, aminek örültünk. Az ORC-t egyben nézve, is voltak komoly ellenfelek, Mitsubishi-ktől kezdve, BMW-k is álltak rajthoz, a géposztályunk is nívós volt, szerintem elégedettek lehetünk, jól alakult a visszatérésünk.
Folytatás?
Mentünk volna a Székesfehérvár Rallye-n, de mégsem megyünk, 🙂 így marad a Győr Rallye, szeptemberben. A Mecsek Rallye tapasztalatai alapján addig még hozzá kell nyúlnunk az autóhoz, javítgatjuk, finomítgatjuk, mert a Zsigulis sporttársaktól kaptunk jó tanácsokat, ötleteket, hogy hogyan lehetne még jobb a kocsink. Az biztos, hogy nagyobb fékek kellenek rá. Azok sem rosszak, amik rajta vannak jelenleg, de muszáj lesz fejleszteni, ebben is tovább kell lépni, mert ezzel az újítással gyorsabbak is lehetünk, de ami még fontosabb, hogy biztonságosabbá, kiszámíthatóbbá válhatnak a féktávok. Ez úgy érzem, hogy jelentős előrelépés lehetne számunkra már a következő versenyünkön, a Győr Rallye-n is.
Rallye2.hu/ORB2.hu – Salánki Gábor