Ruszkai Attila és Ruszkai Máté úgy döntött, hogy idén külön autóval, külön célokkal áll rajthoz a Salgó Rallye-n, de a testvéri szeretet, az testvéri szeretet, ezért Mátéék szép nagy piruettel szórakoztatták a nagyérdeműt, illetve Attiláékat is, ahol utóbbiaknak félre kellett húzódnia a 2101-essel. A srácok egyelőre nem biztosak abban, hogy hol zárják az évüket, nyíregyházi évzáró szimpatikus a számukra, de egy váratlanul jött „ellenfél” még bele rondíthat ebbe a képletbe. Ruszkai Attilával beszélgettünk.
A Miskolc Rallye-n álltatok legutóbb rajthoz a Rallye2 Bajnokságban. Azóta elröpült négy hónap. Mivel telt ez nektek?
Versenyezni nem voltunk, éltük az életünket, dolgoztunk és felkészítettünk két versenyautót a Salgó Rallye-ra. Az öcsém, Máté ezúttal a saját Piroskájával, a VFTS-ével, utcai gumikon készült csapatni, én pedig új navigátorral, Bodnár Attilával, de most is a jó öreg gombszeművel indultam el a nógrádi fordulóra. Egy jó hétvégére vágytunk. Közel van, menjünk. Ez volt a jelszavunk.
Mentetek is, elég sokáig, de nem értetek célba. Milyen volt a versenyetek?
A sajátunkat foglalom össze. A superspeciál tetszett, de az első visszafordítót elhibáztam. Besokalltunk, túlfordult a kocsink, ám jó volt, hogy nem az erdőben, a fák között kellett „megismerkednünk” az autóval. Buzdítólag hatott ránk, és örültünk, hogy ennyire sokan biztattak minket a pálya mentén. Másnap reggel Cereden egy órát várakoztunk, miközben minden elhűlt. Sikerült minket alaposan megijeszteni a rajt előtt, mert olyan pletykák terjengtek, hogy az éjjeli esőtől rettenetes állapotba került a második gyorsasági. Nem tétre mentünk, Attilával ez volt az első, igazi, közös gyorsaságink, még tesztelni sem voltunk korábban együtt, ott állt előttünk egy EB szintű pálya, úgyhogy elspóroltuk a vasárnap reggelt. Az ellenfelek ennek ürügyén meg is raktak minket, kaptunk vagy 50 másodpercet, az egész versenyünket hazavágtuk jóformán. Sámsonházán és Vizsláson próbáltunk sietni, benne is voltunk mindkétszer az abszolút első tízben. A sámsonházai ugratóra mindenki mondta, hogy ne féljünk tőle, toljuk át, de mi megtiszteltük inkább, soha nem mentünk még át rajta. Másodjára már átnyomtuk volna keményebben, de nem értünk el odáig. A két gyorsabb pálya sokkal jobban feküdt nekünk, mint Cered.
Mi történt az autóval?
A második kör elég kaotikusan indult nekünk. Az itinerbe is bele gabajodtunk, plusz Cered felénél elszállt a kuplung a kocsinkban. Lejutottunk a gyorsaságiról, az időnk nem lett rossz, ezért megpróbáltunk eljutni Sámsonházára. Az önindítóval be tudtuk tolni a kocsit, de a hosszú etapon sokat beszélgettünk arról, hogy kínozzuk e tovább a Ladánkat, vagy sem? Végül elrajtoltunk a hatodik szakaszon, de még továbbra is majdnem két gyorsasági és két etap volt előttünk a szervizig, és egyre furcsább dolgok történtek. Ha megyünk, akkor menjünk rendesen, ne kínlódjunk, én ilyen ember vagyok. Nem jutottunk messzire, az első terelésnél kiálltunk, ám nem szomorkodtunk, mert hosszú évek után legalább tudtunk egy kis versenyt is nézni. 🙂 Itthon levettük a váltót, megnéztük, és kiderült, hogy a negyedik fogaskerék lefogazott. Nem mai darab már, nem haragudhattunk rá érte. Mátéék célba értek, gyönyörű íveken autóztak, a közönség örült nekik, ők pedig az elsőtől, az utolsó percig élvezték az autózást, miközben nekünk is feledhetetlen élményt szereztek.
Már csak a Nyíregyháza Rallye van hátra a Rallye2 Bajnokságból. Ott lesztek?
Szeretnénk, de pont most hallottunk egy környékbeli rallyesprintről, ami elég kecsegtető a számunkra. Elgondolkozunk rajta, hogy melyiket válasszuk. Nyíregyháza mellett a hosszabb versenytáv, valamint a lényegesen több versenykilométer szól. Nem döntöttünk még ebben a kérdésben, és még azt sem tudjuk, hogy egy, vagy két kocsival fogunk valamelyiken rajthoz állni. Egyelőre az a biztos, hogy akármennyire is csábító a MARB futam, nálunk azért a Nyíregyháza Rallye van a célzó kereszt középpontjában.
Rallye2.hu – Salánki Gábor