Ruszkai Attila és Bodnár Attila szenzációs tempót diktált a Vértes Rallye első körében, vezettek is a P13-as kategóriában, de egy technikai hiba némileg lelassította a párost. Ennek ellenére mégis teljesítették a tervüket, sok ponttal zárták a móri futamot, amikkel az élre álltak az éves értékelésben, a géposztályukban. Ruszkai Attilával beszélgettünk.

Egerben sikerült kategóriát nyernetek. A Vértes Rallye-ra is ez volt a terv?

Ennyire komoly elképzeléseket nem mertünk megfogalmazni az idegen pályákra, inkább csak pontszerzésre, a biztos célba érkezésre készültünk, valamint arra, hogy sok olyan tapasztalatot szerzünk, amit a következő szezonban hasznosíthatunk. Csak titkon bíztunk abban, hogy Eger után ismét meg tudjuk szerezni az első helyet. A szakaszokról sok személyes tapasztalatunk nem volt, tavaly egyszer már bejártuk őket, de versenytempóban csak Oroszlányon és Csákberényen sikerült autóznunk, mindössze egyszer.

Milyen volt a versenyetek?

Az eső kör három gyorsaságiját szerintem túlzottan elóvatoskodtuk, lett volna még benne, de így is az élről vártuk a folytatást, a P13-ban. A második körben, az oroszlányi szakasz 1/3-adától azt éreztünk, hogy a jobbos kanyarokban nagyon bebólint az autó, olyan volt, mintha a lengéscsillapító megadta volna magát. Itthon, csak a verseny után fedeztük fel, hogy a jobb oldali, hátsó futómű egyik bekötési pontja elszakadt és kizárólag az imádság tartotta a helyén, kényelmesen tudott mocorogni. A lengéscsillapítót már elvittük szervizelni, a futóművet meg fogjuk javítani, de ezek miatt sokat vesztettünk a versenyen. Oroszlánynak még a kategóriánk első helyéről vágtunk neki, de a végén már akkor tudtuk, hogy szinte biztosan el fogjuk bukni a vezető pozíciót. Nem tudtunk olyan tempót menni, mint amilyet szerettünk volna, Határ Attiláék át is vették tőlünk a vezetést, minket pedig csak az érdekelt, hogy célba érjünk, és teljesítsük a hátra lévő két gyorsaságit, mert egy második hely is sokat hozhat a konyhánkra. Forgiék alaposan le voltak mögöttünk maradva, kockázatot nem volt értelme vállalnunk, főleg a lobogós, tempós pályákon nem. A balos kanyarokban elspóroltuk, kalandmentesen autóztunk el a céldobogóig. Biztonsági autózást mutattunk be szinte a teljes második körben, de az volt a lényeg, hogy a célunkat sikerült teljesítenünk. Jövőre is szívesen fogunk elutazni a vértesi futamra, csak egy kicsit majd bátrabbnak kell lennünk a pályákon.

Szívesen jöttök majd az 1. Pálháza Rallye-ra is?

Igen, ott leszünk, sőt az öcsémék, Mátéék is rajthoz állnak. A bajnoki táblázat tanulsága szerint a P13-as kategória első helyén állunk, négy ponttal vezetünk Forgács Istvánék, és öttel Ivony Csabáék előtt. Az lenne a terv, hogy bezsebeljük év végén a géposztályunk bajnoki címét, ehhez viszont a lehető legtöbb pontot kell megszereznünk a következő futamon. Nem lesz könnyű a dolgunk, mert mi ugyan Borsodiak vagyunk, a verseny is Borsodban lesz, de még soha nem versenyeztünk ezeken a pályákon, az ellenfeleink közül pedig már többen is autóztak az útvonallapra felkerült szakaszokon. Sebaj! Mi megtesszük, amit a haza megkíván, a pályabejáráson figyelmesen felírjuk a szakaszokat, a három kör alatt – de kizárólag annyi idő alatt – elkészítjük a jó itinerünket, aztán a versenyen igyekszünk a legtöbbet kihozni magunkból, és a kocsiból is, mert annyi pontot szeretnénk begyűjteni Pálházán, hogy a Mikulás Rallye-ra már ne kelljen feltétlenül elutaznunk.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!