Rimár Tamás Tombácz Péterrel fantasztikusan kezdte és folytatta a Győr Rallye-t, minden esélyük megvolt, hogy a harmadik abszolút sikert is besöpörje Tamás a Folyók városában, ezúttal a beugrós navigátorával, de a technika ördöge elgáncsolta őket nem sokkal a vége előtt. Rimár Tamással beszélgettünk.
Milyen tervekkel, elképzelésekkel jöttetek Győrbe? Pécsen kategória győzelmet ünnepelhettetek.
A Győr Rallye-t tavaly, meg tavaly előtt is megnyertük, megszereztük az abszolút első helyet, úgyhogy nagyon bíztam benne, hogy idén is célba érünk, és valami hasonlóan jó eredményt ünnepelhetünk majd a célban.
Ezt már a péntek esti, belvárosi gyorsaságin is nyomatékosítottátok, abszolút időt futottatok, másnap pedig az ötödik szakaszig az élen álltatok, de ott sajnos kiestetek. Mi történt veletek a versenyen?
Jól indult a számunkra a verseny, és még jobban folytatódott az eredmények tekintetében. Arra nem gondoltam, hogy rögtön mi állunk az élre és másnap is azonnal az elsők leszünk. Ehhez “kellett” az is, hogy Békési Ricsiék beestek, ezt nagyon sajnáljuk, meg sajnáltuk is. Jobbulást kívánunk nekik, ott nagyon ijesztő volt, hogy SOS táblával állítottak meg mindenkit a gyorsasági közepén. Örülök, hogy azonnal hazakerültek a kórházból. Az első napi városi szakaszon “kiautózott” egytizedes különbség után egy jó kis csatára számítottunk velük, ám ez sajnos ez nem történhetett meg.
Nálatok pedig az “amíg mentünk, jól mentünk” című történet tipikus esete állt fenn…
Mondhatni, bár nem volt túlzottan egyszerű a sztori, mert Csicsely Pali, az állandó navigátorom, elutazott Franciaországba egy tíz napos, kétszáz kilométeres, tízezer méteres szintkülönbségű gyalogtúrára, és még most is szorgalmasan nyomja az útját. Ezt már időben jelezte nekem, tavasszal szólt, úgyhogy riasztottam a Tombácz Petit, aki barátom, és szintén benzin lötyög az agyvize helyén, de egyébként off-road versenyző, rallye versenyen még nem ment korábban. Autózott velem egyszer egy sprintversenyen, Győrben eljött az alkalom, hogy kipróbálja élesben is a jobb1-ből, hogy milyen is egy igazi rallye-n, az erdőben, a fák közt versenyezni. Az eleje zötyögősen indult, hiányzott Pali rutinja, de a végére azért egészen bemelegedtünk. Valóban, amíg versenyben voltunk, addig rendben ment, és egészen jól alakult minden. Az ötödik szakaszig tartott a versenyünk, ekkor a féltengely kihajtásunk törött el, emiatt álltunk ki. Az a problémánk, hogy ez már nem az első eset, így ezzel körbe is értünk, hiszen már minden elég erős, és mindent megcsináltunk, hogy jelenleg egy kicsit tanácstalannak érzem magam, hogy mi tévő legyek, hiszen már mindent megerősítettünk.
Akkor nem kicsi a fejtörés a Zemplén Rallye előtt…
A napjaim egy része jelenleg azzal telik, hogy nézegetem a törött alkatrészeket és beszélek okos emberekkel, hogy mi okozhatja nálunk a sorozatos kieséseket, próbálok tanácsot kérni a probléma végleges és megnyugtató megoldására. Azért sajnálom ezt, mert szeretjük az autót, tök jó menni vele, tehát a csomag az teljesen jó lenne, csak a megbízhatóságon kell tovább javítani. Azon vagyunk, hogy el tudjunk menni Szerencsre. Az biztos, hogy össze tudjuk rakni az autót, mert van hozzá alkatrészünk, csak továbbra is az lesz a kérdés, hogy hogy fogja bírni? Amit tudunk megteszünk és november elején kiderül, hogy mire jutottunk.
Rallye2.hu/ORB2.hu – Salánki Gábor