Bartha Nándor és Farkas Martin nem készült győzelemre, mégis a P13-as kategória dobogójának a tetejére állhatott a Győr Rallye-n. Bartha Nándorral beszélgettünk.
Egy nem túl sikeres Barum Rallye után érkeztetek meg Győrbe, mit vártatok ettől a versenytől, a hétvégétől? Célba értetek ráadásul egy szuper eredménnyel.
Nagyon reméltük, hogy az eső után kisüt a nap, bizakodtunk, hogy így lesz a Győr Rallye-n is, és ez szó szerint így történt, még nagyjából az időjárásra is igaz volt. Martinnal azt beszéltük meg, hogy ha a negyedik helyre beérkezünk a P13-ban az nekünk már teljesen jó lesz, ennek megfelelően álltunk hozzá a versenyzéshez. Az autót remekül felkészítettük, minden Csehországban begyűjtött sebet meggyógyítottunk a HRT segítségével, köszönjük szépen Nagy Attilának a profi munkát! Konkrétan ég és föld volt az autó.
A versenyen erősen kezdtetek pénteken este…
Igen, mi is meglepődtünk azon, hogy a géposztályunk második helyén teljesítettük a belvárosi szakaszt, de nem ájultunk el az eredménytől, hiszen alig három kilométeres volt a gyorsasági és tudtuk jól, hogy még messze a vége. De egy jó alapozásnak tökéletesen megfelelt a City Stage, arra nagyon jó volt, hogy mosolyogva térhessünk nyugovóra.
Másnap először mondjuk azt, hogy a helyetekre kerültetek, az negyedik helyen álltatok az etappá lett Tényő-Ravazd után, majd elkezdtetek fokozatosan feljönni.
Igen és ezt annak tudtuk be, hogy fokozatosan fogytak a legerősebb ellenfeleink, kiestek a kategóriatársak. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez a helyezés az ölünkbe hullott, de persze tennünk is kellett érte. Mi lettünk az elsők, de nem mi vagyunk a leggyorsabbak, ez a győzelem normális körülmények közt a Rimár Tomiéké lett volna nagy valószínűséggel. Ez csak egy helyezés, nem száll a fejünkbe tőle a dicsőség.
Mondtad, hogy nagy stresszt, valamint nagy nyomást helyezett rád, amikor megláttad, hogy az élre kerültetek, ez az ötödik szakasz végén történt meg. Sikerült ezt a helyzetet kezelned?
Nem igazán, mert nem vagyok hozzászokva, hogy ennyire jó eredményeink vannak. Számításaink szerint vezetjük a bajnokságot is és szerintem addig nem is rendeződik ez a helyzet, amíg a Zemplén Rallye-t le nem intik. Addig rajtam lesz a nyomás. Minden nap bemegyek a garázsba, átnézem, megsimogatom…
Martint? 😀
Őt is, 🙂 de elsősorban a Hondára gondoltam. Martin egyébként kiválóan tette a dolgát és a csapat is fantasztikus volt. A Győr Rallye végére már mindenki elfáradt, az autó is. A féltengelycsukló mellett több más alkatrész is az utolsókat rúgta, ezért is sikerült úgy az utolsó szakasz, ahogy. Semmit nem akartunk már, csak a célba beérni, ezzel a taktikával mentünk. 52,5 másodperc előnyünk volt a Power Stage, a Rábaring előtt, de Shlotter Martinék olyan űridőt repesztettek ott, hogy mindössze 5,6 maradt belőle, majdnem kiénekelték a sajtot a szánkból. Ha van még pár kilométer, bajban lettünk volna. Gratulálunk nekik, óriásit autóztak! Természetesen nagy volt a boldogság a célban, nagyon örültünk a győzelemnek.
Folytatás? Ezek szerint ott lesztek a Zemplén Rallye-n, legalábbis azt mondtad, hogy addig nincs megnyugvás, amíg le nem intik.
Természetesen nevezünk, megpróbáljuk, mert nekünk már egy negyedik hely is elég lehet, ahhoz, hogy bajnokok legyünk a P13-ban, ezért mindenképpen szeretnénk részt venni a novemberi, évzáró futamon, ami ha teljesen hazai nem is lesz a számunkra, de legalább sokkal közelebb lesz, mint a pécsi, vagy a győri futam.
Rallye2.hu/ORB2.hu – Salánki Gábor