Oberling Krisztián és Varga Valentin igazából egy tesztversenynek, a navigátor felavatására szánta a Baranya Kupát, de a terveket és a várakozásokat némileg felülmúlva még a Rallye2 Bajnokság éles mezőnyében is előkelő helyen zárták a fiúk komlói futamot, a kategóriájukat pedig megnyerték. A suzukis páros egyelőre elköszön a Rallye2-től, visszalép a Rallye3-ba tesztelni, tanulni és fejlődni, annak érdekében, hogy 2020-ban komoly tervekkel állhassanak oda a rajtvonalhoz. Oberling Krisztiánnal beszélgettünk.
Merre jártatok az idei évben a Baranya Kupa előtt és mik voltak a komlói terveitek?
Az idei évre az időnket és az anyagi lehetőségeinket számba véve a Rallye3 versenyeit céloztuk meg magunknak. Reméljük, hogy jövőre megvalósíthatjuk az elképzeléseinket, és többet, vagy akár egy teljes bajnokságot is mehetünk a Rallye2-ben, mert a Rallye3-ban elég harmatosnak látjuk a lehetőségeket. Valentinnal már az év elején megbeszéltük, hogy rajthoz állunk idén egy Rallye2-es futamon, és az egyik nagy kedvencemre, a Baranya Kupára esett a választásunk. Nagy felkészülésre nem volt szükség, csak elővettük a garázsból a Suzukinkat, leporoltuk, és a bózsvai sprinten jelentkező futóműproblémákat felszámoltuk. Két csavar állandóan fellazult, ezáltal elállítódott a futómű is, ezeket kellett javítani, illetve beállítani. A fő terv az volt, hogy Valentin megismerkedjen a Rallye2-vel, mert ő eddig csak sprintversenyeken navigált. Közben persze sietni is akartunk, mert az egyedi rajtengedélyes párosok mezőnyében, – akik 11-en álltak rajthoz Komlón – mindenképpen a dobogón szerettünk volna zárni.
Ezt is kipipálhatjátok a bakancslistán, mivel győzni tudtatok. Milyen volt a versenyetek?
Sok minden nem történt, annak ellenére sem, hogy elég húzós tempót tudtunk autózni. Az esőt nem vártuk, de a remek gumiknak köszönhetően nem ért minket váratlan meglepetés, a Hankook-ok remekül vizsgáztak a nedves aszfalton. Lassan még én is megkedvelem a vizes utakat. 🙂 Az eső lényegében kedvezett nekünk, mert ilyen körülmények között nem jött ki annyira a Lóerő hátrányunk, a vetélytársainkkal szemben. Valentinnal tökéletesen működött minden, remekül ment a közös munka, ami annak is köszönhető, hogy régi, jó barátok vagyunk. Sokat autóztunk és szereltünk már együtt, közösen készítjük fel a kocsit, versenyekre járunk, egyszóval nem a múlt héten találkoztunk először. 🙂
Neki elsőre fura volt az, hogy mennyi felé kell figyelnie a Rallye2-ben, de én segítettem őt, minden tapasztalatomat megosztottam vele. Kalandunk, kicsúszásunk, megforgásunk, rossz féktávunk nem volt, így az eredményünk nagyon jó lett, maximálisan elégedettek vagyunk vele. Az időeredményeinket összehasonlítottuk az éles Rallye2-es mezőnyével, ott az összetett hatodik pozícióban zártunk volna, ha benevezünk. Az eredményközlő oldalon ezt sajnos elírták, mert kétszer kaptunk átlagidőt, elszámoltak valamit, ott hátrább szerepelünk a táblázaton a ténylegesnél.
Láthatunk még idén titeket a Rallye2-ben?
Egyelőre nemet mondok erre a kérdésre, mert most visszatérünk a Rallye3-ba, a hétvégén már Oroszlányban koptatjuk az aszfaltot. Kipróbálunk korábban nem használt beállításokat, és fejlesztéseket, reméljük, hogy ezek jövőre további gyorsulást eredményeznek nekünk. Az újításokat leghamarabb a jövő év elején vetjük be a Rallye2-ben, az Eger Rallye-n már szeretnénk ott lenni mi is, a Dobó téri rajtceremóniánál.
Rallye2.hu – Salánki Gábor