Neukirchner András és Pardi Kata a Székesfehérvár Rallye hat gyorsasági szakaszából négyet abszolútban is megnyert, de egyszer sem sikerült nagyon elkalapálniuk az üldözőiket, így még a záró szakasz végén sem lehettek nyugodtak. András a Guttamási célban várta meg a vetélytársak eredményeit, de végül minden jól alakult, kategória és abszolút győzelmet arattak, amivel nem csak a legnagyobb fehérvári kupákat szerezték meg, hanem a 201-es rajtszámot is az egyik kedvenc futamukra, a júliusi Veszprém Rallye-ra. Neukirchner Andrással beszélgettünk.

n

Milyen felfogásban álltatok oda Székesfehérváron a rajtvonalhoz? Okosak vagy rettenetesen gyorsak akartatok lenni?

Nyilván nem a poroszkálás volt a tervünk, jól szerettünk volna szerepelni, de nem tűztünk ki magunk elé elérhetetlen álmokat. Az abszolút első öt hely bármelyikével megelégedtünk volna a verseny legvégén. Tudtuk azt, és kalkuláltunk is vele, hogy Zagyva Lajos, a környék egyik legjobb versenyzője idén is a győzelemre fog törni. Jók voltak az esélyei, ha minden klappolt volna nála, nem hiszem, hogy bárki is elkaphatta volna a frakkját. Mi ezúttal nem a saját autónkkal álltunk rajthoz, Szilágyi Tomitól kaptunk kölcsön egy igencsak versenyképesnek mondhatót Honda Civic Type-R-t, amivel okosan kellett mennünk, nem akartuk összetörni, és meg is hálálta a kocsi a gondoskodásunkat, mert győztesként zárhattuk a megmérettetést. Neki és a tulajdonosának is nagyon hálásak vagyunk a sikerünkért.

Milyen volt a versenyetek? Voltak izgalmak, vagy csak legurultatok a gyorsaságikon és begyűjtöttetek két szépséges aranyérmet?

Az első gyorsaságin nem keveset kaptunk az élmezőnytől. Ehhez az is hozzájárult, hogy szokatlan volt a versenyautónk, lágynak éreztem a beállításokat a nyitó gyorsaságin, kerestük a ritmust, és nem is forszíroztuk túlzottan a dolgokat. Az oroszlányi szakasz fehér aszfaltos részei nekem 2016 óta nem a kedvenceim, mert akkor csak óriási szerencsével, valamint sok-sok munkával sikerült az egyik kanyar után visszavergődnünk az útra. Akkor nagyon becsapott a csúszós aszfalt. Nem az én világom ez, szerencsére nem sok van belőle a futamokon. Guttamási rövid, tipikus hondás pálya volt, széles, gyors, lassítókkal tarkított, gondoltuk, hogy ott nagy hiba nem lehet. Nem is volt. Komolyabb kalandunk, megcsúszásunk, megforgásunk sem volt a versenyen. Ha lett volna, akkor nem minket hirdetnek ki győztesként, ez biztos. Nem tudott kialakulni túl nagy különbség az élmezőnyben. Egyetlen izgalmas pillanatunk volt, amikor egy három gumis kanyarban a harmadik gumit megcsíptük az első kerékkel és bemutattunk egy kétkerekezést. Ezen kívül mindenütt pontosan sikerült vezetnem. A kétkerekezés után lett egy kis csúnya hangja a kocsinak, nem tudjuk, hogy mi lehetett a forrása. Talán a kartervédőtől jött a kerregés, amiről először azt gondoltam, hogy a váltóból jön. A célba végül maximálisan elégedettek lehettünk, hiszen nem csak az 5-ös kategóriában, hanem az összetettben is sikerült diadalmaskodnunk, ami Kata számára az első abszolút győzelem volt a Rallye2-ben. Rettentően boldog volt a célban. Én még nagyon feszült voltam akkor is, amikor lejöttünk a power stage-ről. Kiszálltam, visszasétáltam az eredménytáblához, mert nem tudtam, hogy Zsebe Gabiék hogyan szerepelnek a záró gyorsaságin, az volt a tét, hogy ki nyeri a versenyt. Idegőrlő pillanatok voltak ezek, de amikor a navigátorom meglátta, hogy mosolyogva tartok vissza, az autó felé, egyből a nyakamba ugrott, kihúzhatott a sikerrel egy tételt a bakancslistájáról. A futamgyőzelem után már csak a bajnoki címet kellene kipipálnia. 🙂 Azt még mindenképpen szeretném hozzáfűzni, hogy ha Zsebe Gabiék motorja nem rakoncátlankodik, akkor aligha csípjük el őket Fehérváron, mert az első szakaszon nagy előnyt építettek ki velünk szemben. Ügyesek voltak, és ugyanúgy örültünk volna az ő győzelmüknek, mint a sajátunknak, mert a csapattársaink, így kettős győzelmet aratott a Sophiane TSE csapata Székesfehérváron.

Az egri második helyetekkel és ezzel a győzelemmel előkelő helyről várhatjátok a Veszprém Rallye-t.

Elvileg vezetjük a bajnokságot, de bevallom, hogy én nem szeretek a 201-es rajtszámmal versenyezni. A negyedik, vagy ötödik pozícióban jobban szeretek elrajtolni. Bárkinek szívesen átadom ezt a rajtszámot, mi pedig simán visszaállunk a mezőnybe. 🙂

Veszprémbe el tudtok jönni?

Mi az, hogy! Természetesen ott leszünk. Nagyon sajnáltuk, hogy elmaradt a Szombathely Rallye, már alig várjuk a murvát. Talán ez az egyetlen futam az évben, ahol jól fog jönni a 201-es rajtszám, mert ha rumli lesz, akkor az, vagy mögöttünk történik majd, vagy velünk, senki sem befolyásolhatja a versenyünket, csakis mi. De reméljük, hogy egyikre sem kerül sor, hanem mindenki élményekben gazdag és eredményes versenyhétvégét abszolvál majd a Balaton partján.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!