Veszprém Rally = murva + por + forróság. Legalábbis az eddigi tapasztalatok alapján. Erre készül mindenki, aki nevez erre a versenyre. Hát idén ez a képlet egy kicsit változott.
Pénteken elindult kis szervizcsapatunk és a család, hogy szombat reggel kipihenten essünk túl a pályabejáráson és az átvételeken. Így is volt. Kipihentek voltunk szombaton, de szükségünk is volt rá, mint kiderült, mert már a gépátvétel után a sárga szörnyeteg megadta magát. Kiderült, hogy az egyik AC pumpánk jóval előbb kipurcant, de eggyel is el lehet autókázni. Hát az az egy is megállt. Próbáltak Molnár Zsolti és Kakuszi Sanyi és Petink is életet lehelni bele, de a próbakörön eltört a féktárcsánk is. Már ennyi elég volt ahhoz, hogy a feladást fontolgassuk, úgy hogy egyetlen versenykilométert sem tudunk megtenni. De a lelkes szervizcsapatunk és a legjobb sporttársaink, a Borbás testvérek nem hagyták ezt. Ac-t telefonálgatások után sikerült szerezni a szervizparkban. Borbás Szabiék, pedig az otthon hagyott mitsu-ról leszedették az Ő féktárcsájukat és hős serviceman-ünk lement érte Pécsre, meg vissza és amilyen gyorsan csak lehetett próbáltuk az összes hibát orvosolni. A szerencsénket még fokozta az is, hogy Tarlós István programozó épp a közelben volt és felügyelte a munkálatokat. AC csere után ellenőrizte a motor beállításait is. Egy igen hosszú és kimerítő nap után, ahol a pályákat csak részlegesen tudtuk feldolgozni és a „katlan” szerű hőség is kiszívta az energiánkat álltunk rajthoz másnap reggel. Ekkor még az egyébként is csekély Rallye2-es mezőnyből négyen voltunk a kategóriában. De az égiek szombat éjszaka küldtek egy kis esőt, így mentálisan mégis könnyebb volt az előző évekhez viszonyítva a helyzete mindenkinek. Szentkirályszabadján az első gyorson sokat hibáztunk. Elég összetett volt a pálya. A szűk bokros részeket váltogatták a széles murvás és aszfaltos részek. Alapjában véve sokat kellett gépészkedni és bonyolult pálya volt. Egy-két kicsúszással meg is spékeltük, de az időeredményeink alapján vezettünk. A sólyi erdőben háromszor is mentünk, de az első alkalommal volt egy jobbos visszafordítónk, ami egy navigációs hibának köszönhetően kicsúszást eredményezett. A pályára vissza kevergődzés közben eltört a hátsó féltengelyünk. Még lejöttünk, de Szabiék is ugyanígy jártak, csak szerencsétlenebbül. Sajnos nekik fel kellett ez miatt adni a versenyt. Mi úgy döntöttünk, hogy folytatjuk és így mentünk vissza Szentkirályszabadjára. Megbeszéltük, hogy biztonsági autózással megyünk végig, és a szervizben megpróbáljuk kicserélni a féltengelyt. Hát, ha nem is biztonsági autózgatás lett belőle, azért az időeredményünkön meglátszott a magunkhoz képest majd fél perc hátrány. A nagyszervizben sikerült Zambelly Gyuriéktól kérni féltengelyt és ki is tudtuk cserélni időre. Minden hibát elhárítva, programozónkkal konzultálva tiszta lappal indulhattunk neki a következő három gyorsnak. Amit végig élveztünk is végre. Lobogtunk Sólyon, Gyártelepen nagyon jót jöttünk és az uccsó sólyi erdő is kiváló lett. Volt bukkan után repülünk, de meddig???, látványos befordulások, rövid féktávok. Szóval jól sikerült kis verseny lett belőle.
Hálásan köszönjük mindenkinek, aki hozzátett ahhoz, hogy itt lehessünk és elérjük az 1. helyezést F csoportban és az F/3-as kategóriában.
Köszönettel tartozunk szervizcsapatunknak és lányainknak a kiváló csapatmunkáért, Borbás testvéreknek, Tarlós Istvánnak, Zambelly Gyurinak és szervizének, Herédi Lacinak és a Lambda Systeme kft.-nek.