Rallye2.hu
logo
…csak a Rallye2 -ről szól!

A célban faggattuk a Rallye2 mezőnyét

Sajnos a szoros program miatt kevesebb versenyzőhöz jutottam el a célban a diktafonnal, mint ahányhoz szerettem, volna. Legnagyobb meglepetésemre a megkérdezettek többségének kifejezetten tetszettek a veszprémi pályák. Erről és még sok mindenről olvashattok a célban készült gyors riportok írott változatában, ahol elsősorban az volt a kérdés, hogy miként sikerült a második kör és, hogy milyen kalandokat élt át a Rallye2 csapata a vasárnapi megmérettetés során?

Órai Balázs: Az utolsó előtti szakasz rajtja előtt még nem nagyon örültem volna a második helynek, –mivel küzdöttünk Norbiékkal- de ennek a gyorsnak a legvégén eltaláltunk egy lassítót, az autó eleje pedig teljesen ráhajlott a hűtőre, ami szerencsére ugyan nem lyukadt ki, de imádkoztunk, hogy beérjünk a célba. Nagy szerencse, hogy itt vagyunk, a lélek tartotta egyben az autót, ha megnézzük, jól látható, hogy a hűtőnk V alakban van eldeformálódva. De nem folyik és ez a lényeg, mert így itt vagyunk, és a másodikak vagyunk. Ha Norbinak kellett volna megelőznie minket, akkor ez a második hely kisebb költségvetésből is kijött volna, óriási csatát vívtunk, de a végén nem tudtunk party-ba maradni vele. Csak gratulálni tudok nekik!

Nagy Tamás: A versenyünk meglehetősen pechesen alakult, a harmadik gyorson kaptunk egy defektet körülbelül a második kilométer környékén, akkor azzal lementünk a célig. Egy gumi, egy felni, egy jobb eleje kuka, de a szervizben sikerült megjavítanunk, összerakták a srácok, majd a Sólyi Erdőn úgy gondoltuk, hogy jövünk egy élvezeteset, ami olyan élvezetesre sikerült, hogy dupla defektünk lett. Egy pótkerék volt nálunk, ergó a második defekt a versenyünk végét jelentette.

Rallye2: A verseny előtt szó volt róla, hogy esetleg az évadotoknak is vége lesz Veszprémben. Mi újság ez ügyben?

Nagy Tamás: Megyünk. Reméljük. Mindenképpen.

Bereczki Norbert: Elsősorban azt szeretném mondani, hogy nem gondoltuk, hogy sikerül célba érni. Az előző beszélgetésünkkor a szervizparkban nagyon el voltunk keseredve, mert a második Szentkirályszabadján 15 másodpercet kaptunk Balázséktól és így 6 másodperccel átvették a vezetést és bevallom, hogy nem voltam biztos abban, hogy a hátralévő szakaszokon a saját javunkra tudjuk fordítani az eredményt.  A Sólyi erdőn ott tényleg úgy mentünk, hogy különösebben nem érdekelt, hogy történik e valami a kocsival, nem érdekelt az autó állapota. Itt sikerült is 6 másodperccel győznünk, a gyártelepen pedig Balázsék nekimentek egy lassítónak és ott még plusz 10 másodpercet tudtunk összeszedni. Az utolsó gyorson már amennyire lehetett kíméltük az autót, de így is kiszakadt a lengéscsillapító, de ezen kívül még nagyon sok sebből vérzik a Hondánk, de hála Istennek, behozott minket a célba és ennek nagyon örülünk, nagyon értékes helyezéssel gazdagodtunk, úgy érzem.

Kuncz Dezső: Mit mondhatnék… Jól sikerült a második kör, nem volt semmi gondunk. Nagy Tomiéktól kaptunk még egy pótkereket tartalékba, nehogy bajunk legyen, erre szegények meg két defekttel kiestek. Olyan bűntudatom van, hogy nem tudtam nekik sehogy sem segíteni, hogy visszaadjam a kereket, mert a jelölések miatt ez sajnos lehetetlen volt. De úgy összességében jó volt minden szerencsére, úgy néz ki, hogy –talán- a kategóriában és az abszolútban is egész jó helyezéseket sikerült megszereznünk. De másfél perc késéssel.

Szemmelroth Anetta: A második kör már jobban sikerült mint az első, mert akkor elég rosszul éreztem magam. A szervizpark után már összeszedtem annyira magam, hogy egy picit használható voltam Józsi számára. Időben nem tudjuk hogy állunk, mert már annak is örülünk, hogy egyáltalán célba értünk, mert nagyon kevesen értünk be, és a végén már csak teljesen arra gondoltam, hogy érjünk célba, csak ez lebegett a szemem előtt. De ettől függetlenül élveztük a versenyt, főleg az utolsó szakaszt, ott már egy kicsit ráhúztunk, úgyhogy itt vagyunk. A végeredményről valamint arról, hogy a többiek hogy mentek, mint mentek elképzelésünk sincs.

Rádóczi József: Nagyon igyekeztünk, célba érni, ez volt a lényeg, hogy idáig el tudjunk jutni. Semmi pluszt nem vállaltunk be. Kicsit folyik a motorból az olaj, de ezen kívül már volt bajunk rendesen itt a végére, de a célunkat teljesítettük, megérkeztünk az Óváros térre, ezért boldogok vagyunk és… vettem levegőt! 😀

Medvecz Péter: A második kör az igen jól sikerült, de igazából az egyik szemünk sír a másik meg nevet, mert a győzelem megvan, de a játszótársaink itt hagytak minket, idejekorán elmentek haza. Ettől függetlenül megpróbáltuk a saját tempónkat autózni, vigyáztunk a nagy kövekre, de azért ugrattunk is, tehát mentünk rendes tempóban, nem volt itt semmilyen spórolás. A technika ördögét egészen a célig fuvaroztuk, mert most elkezdett zúgni a hátsó difink, úgyhogy a siker nem teljes lesz mit javítanunk az autón ezúttal is, de nagyon élveztük a versenyt.

Stepán Árpád: A második körre a szervizből a negyedik helyen indultunk el egyetlen másodpercre voltunk lemaradva a bronzérmes pozícióban álló Varga Norbiék mögött. Ezt szerettük volna megszerezni tőlük. Végül a második helyet sikerült megszereznünk, és jelenleg úgy tudom, hogy 7 másodperccel maradtunk le az első helyről. A szervizben rendbe hoztuk az autót, igyekeztünk ledolgozni a hátrányunkat, ami így sikerült. Maximálisan elégedett vagyok ezzel az eredménnyel.

Simon Gábor: Mit is mondjak… 😀 Az ötödik gyorsaságin közvetlenül a cél után van egy –talán- jobb3-bal három-jobb4 kanyarkombináció, és itt sikerült bemennünk az árokba és ott eltöltünk nagyjából két percet. J Aztán elkezdett csepegni a fékolaj az első keréknél, onnantól kezdve vigyáznunk kellett rá. Tök jók a pályák, ez a Sólyi erdő ez … nagyon jó. Az eredményünk kitűnő, elégedettek vagyunk az abszolút második helyezésünkkel.

Salánki Gábor

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.