Mosoni István és Montskó Balázs nagyot hajrázott a Vértes Rallye előtt, sokat dolgoztak a Suzukijukon, hogy ott lehessenek Móron, de a kezdeti jó eredmények túlzott sietségre sarkallták Istvánt, így sajnos csak a negyedik szakaszig jutottak. Mosoni Istvánnal beszélgettünk.
Mikor versenyeztek utoljára, hogy telt nektek a Vértes Rallye előtti időszak?
Elég régen mentünk már, a régi autómat ráadásul eladtam, majd megvásároltam az újat, ami nem régen lett készen. A Vértes Rallye előtt kapott rendszámot, ám előtte már részt vettünk vele a két héttel korábbi Oroszlányra Rallye-n is. Ott csak tesztjelleggel autóztunk, és megszereztük gépkönyvet. Hasznos volt az oroszlányi teszt, mert kiderült, hogy a motor nincs a helyzet magaslatán. Nagyon jól vitte a kocsit, erre nem panaszkodhattunk, de rettenetes mennyiségű olajat fogyasztott, ezért a Vértes Rallye rajtjáig még motort is kellett építenünk, amit be kellett járatunk. Nem volt egyszerű menet, de megoldottuk és utólag elmondhatom, hogy jó lett minden szuperül működik most már az új Suzukink.
Hogy alakult a Vértes Rallye-tok?
Móron is tesztjelleggel álltunk oda a rajthoz, az idei évben amúgy is csak alaposan kipróbálni szeretnék az autót. Ehhez képest az első gyorsasági, Pusztavám meglepően jól sikerült egész jól álltunk a kategóriában. Ezen felbuzdulva azt gondoltam, hogy tudunk mi még ettől jobbat is menni, és bizony ez komoly hiba volt. Kőhányás nekünk etap lett Kaptás Leventék balesete miatt, nekik jobbulást kívánunk ezúton is.
A harmadik szakasznak úgy gyürkőztünk neki, hogy mi majd most megmutatjuk. Ez olyan jól sikerült, hogy már a pálya elején szétbombáztunk egy lassítót. A szűk részen felálltunk egyszer kétkerékre, megmondom őszintén, hogy magam sem értem, hogy milyen erő tartotta a földön, vagy mi húzta vissza a kocsit az aszfaltra, a lényeg, hogy nem borultunk fel. A szervizparkban megoldottunk mindent, amit kellett, és felraktunk előre két keményebb keverékű gumiabroncsot. Ezzel vágtunk neki a következő körnek, ami igazából sajnos nekünk egyetlen gyorsaságira szűkült le. Pusztavámon, a rajt után kb. egy kilométerre lévő kitérős lassítónál túl rövid féktávot vettem, nem sikerült kellően lelassítani.
A lényeg, hogy összességében sok lett. Lehet nem kellett volna feltenni a keményebb gumikat és a lágyak jobban megmelegedtek és tapadtak volna ugyanabban a helyzetben, de ez már totálisan mindegy volt. Nem akartam telibe beugratni a fák és a nézők közé, ezért ráhúztam a kéziféket és az oldalával csapódtunk neki a teherautó gumiknak, amik versenyünk végét jelentették, mert a futóművet is átrendezték. Az autó kifogástalan volt, viszont nekem még vissza kell rázódni a versenyzésbe.
Erre szoktam én azt mondani, hogy hideg gumi, hideg fék, forró fej sosem szerencsés párosítás. Mit terveztek még a 2021-es évre?
Komlóra nagyon szívesen elmentünk volna, de a mecseki futam sajnos elmarad, úgyhogy most még nem tudom, hogy hogyan folytatódik az idei évünk. A Rally3-ban megeshet, hogy rajthoz állunk a Nyíregyháza/Pálháza Rallye-n, de konkrétumokat most nem tudok még erről mondani. A Mikulás Rallye viszont mindenképpen tervben van. A 2022-es évet azonban még tényleg nem tudom, azt még ki kell találni, térjünk vissza erre a kérdésre valamikor később!
Rallye2.hu – Salánki Gábor