Elég őrült év áll a hátunk mögött. Úgy gondolom, nem hazudok, ha azt mondom, hogy tavaly volt aztán minden. A pincétől a padlásig skáláztunk az érzelmeken és halmoztuk a tapasztalatokat. Marcsa Niki írta meg nekünk a tavalyi élményeit.
Talán kezdjük az elejétől, röviden. 🙂 A csapat megkeresett, hogy adott egy kis piros BMW, és egy kezdő, bajnokaspiráns pilóta, beülnék-e mellé navigálni? Igent mondtam, mert aki ismer, az jól tudja, hogy megőrülök a kihívásokért. 😉 Elindultunk a Salgó Rallye-n és utána a kölcsönös szimpátia alapján folytattuk tovább együtt az utunkat Dudás Gergővel. Szombathelyen meghibásodott a kocsink, leszakadt a lengőkar, így hiába értünk el jó részeredményeket, kiestünk, és örültünk, hogy nem lett nagyobb baj.
Székesfehérváron jött a meglepetés, mert kaptunk egy Citroen C2R2-t, amivel tökéletesre sikerült a bemutatkozásunk. Nagyon örültünk a célban az abszolút 7. helyünknek. A verseny közben ugyan volt némi problémánk a motorral, és végig kellett üvöltenem a gyorsasági szakaszokat, a rossz hangosítás miatt, – aminek fülkárosodás lett az eredménye – de megérte. Nem viccelek! Ilyen is csak velem történhet meg, de hála a nagyszerviznek visszaállítottak mindent egy kórházi kúra beiktatásával. 😀 Izgatottan vártuk Veszprém Rallye-t, de ott kiszakadt a jobb első kerék és hamar, már az első szakaszon vége lett az örömünknek, és a Veszprém Rallye-nknak is egyszerre. Augusztus elején, Komlón nem tudhattuk előre, hogy ott vár ránk az igazi feketeleves… Leszúrtuk a tripla Rittbergert és kiestünk.
Mivel a Citroenünk foltozásra szorult, a BMW-vel indultunk az oroszlányi sprinten, ahol alapvetően jól éreztük magunkat, majd eltört a féltengely és a poén kedvéért még fennakadtunk egy homokdombon is, hogy egy kis erőnléti edzést tarthassunk. 😀 A Budapest Rallye-n indultunk volna, ahogy még sokan mások is, de a gyorskocsis „dunakanyaros” matiné sajnos elmaradt. Az Eger Rallye-ra még nem volt autónk, de a tököli tesztre megkaptuk a kis C2 nagytesóját, egy Maxot, amivel elindultunk Mikulás Rallye-n is. Az élmény jó volt, de a szerencsével ismét hadilábon álltunk. Eltört a féltengely, valamint a kormányösszekötő, így sajnos újra kiestünk Veszprémben. De továbbra sem csüggedtünk, inkább ördögűzőt kerestünk. 🙂 A következő nekifutásunk a Szilveszter Rallye-n volt, ám az utolsó előtti gyorsaságin elszabadult a pokol. Nem, ezúttal nem a féltengely makacsolta meg magát! Szervó nem volt, de azzal Gergő még megküzdött valahogy. Később az autó váratlanul leállt, egy balos kanyarban, de úgy frankón, meg sem nyikkant. A technika ördöge ismét megérkezett, hogy borsot törjön az orrunk alá. Szerintem, amikor megjelentem a motortérnél, azzal a felkiáltással, hogy márpedig olyan nincs, hogy most sem megyünk végig, na, akkor ijedt meg. 😀 A gyorsszervizemet követően őrült hangulatban tettük meg az utolsó kilométereket és végre célba értünk az év utolsó versenyén. Számunkra a januári FRT-n kezdődött meg a 2018-as versenyszezon, innen máris kupával térhettünk haza, készülhetünk a folytatásra.
Lehet, hogy az elhangzottak után sokan bolondnak tartanak, amikor azt mondom 2017-re, hogy jó évünk volt. Nehéz, küzdelmes, érzelmes, miközben rengeteget tanultunk, tapasztaltunk, és a gondjaink dacára nevettünk is. Ugyan Gergőnek nem sok versenykilométere gyűlt így, nem kapunk serleget a februári díjátadón, de emberileg mindketten többek lettünk. Nekem, az elmúlt 9 évnyi pályafutásom alatt nem volt ennyi kiesésben részem, mint tavaly. Ám mégsem rogytam, rogytunk össze, nem gondolkoztunk azon, hogy feladjuk. Levontuk a konzekvenciákat és mindig, csak a következő futamra, feladatra, megmérettetésre koncentrálva haladtunk tovább előre, töretlenül. A sportnak ez is szerves része. A technikai hibák, a pillanatnyi tehetetlenség, a csalódottság, a düh, hogy miért pont veled történik ez, miért most, miért így, de ezek csak tizedmásodpercek, aztán vagy megoldod a helyzetet, – mint a Szilveszter Rallye-n – vagy nem. Ezeket az érzéseket mind eltörlik azok a percek, amikor az autód működik, a pilótád szárnyal, összhangban van minden és te kanyarról kanyarra éled meg a szenvedélyed.
A csapatunk a nulláról építkezett. Dián Atus egy szép – Ancsa szerint inkább egy borús 😀 – reggelen kitalálta, hogy versenyezni szeretne, aztán elindult a lavina.
Nem vagyunk tökéletesek, de törekszünk rá, dolgozunk érte. A célunk ugyanaz, kihozni magunkból a legtöbbet. Gergő még fiatal, kezdő pilóta nagyon jó részeredményekkel. Ha folytatja az utat, amire ráléptünk fognak ők még meglepetést okozni. Ők? Igen, ők. 🙂 Jól olvastátok. 🙂 A csapat együtt marad, én továbbra is ott leszek, segítek, ha kell, csak a felállás változik. Picit átszerveztük a csapatot, méghozzá úgy, hogy mindenki jól járjon. Én, mint navigátor ültem eddig Gergő mellett, de ez az idei évben máshogyan lesz. 2018-ban azt is megismeri, hogy milyen az, amikor egy pilóta diktálja az iramot, mert Molnár Zsolti személyében új navigátora lesz. Zsolti egy olyan srác, aki A-tól Zs-ig ismeri a C2R2Maxot. Ő más módon fogja Gergőt tanítani, terelgetni, ez pedig más ízt adhat a versenyzésének. Hajrá srácok, én hiszek Bennetek. 🙂 Ráadásul csapatunk egy nem akármilyen mentorral is bővülni fog idén, de erről majd később beszélek.
Hogy velem mi lesz? Úgy néz ki, hogy valóra válhat egy régóta dédelgetett álmom, amiről már-már azt hittem soha nem fog bekövetkezni. Tudod, ez az az érzés, ami legbelül ott motoszkál benned mindig, de nem mered kimondani, mert félsz, hogy azzal a lendülettel azonnal elillan és csak hűlt helye marad, még a halvány gondolatnak is. Csapatunk totemoszlopa, Dián Atus, tavaly újoncként Suzukival és Vörös Petivel autózott a Rallye2 Bajnokság mezőnyében, ő szintén tavaly futotta élete első versenykilométereit. Ők is rengeteg technikai hibával küzdöttek és csak ezek miatt nem állhatnak ott az éves díjkiosztón. A részeredmények náluk is sokatmondóak voltak. Attila, a tököli teszten kipróbált egy Mitsubishit, és mondanom sem kell, hogy azonnal beleszeretett. Első nekifutásra, a Mikulás Rallye-n, Hoffbauer Tamással az abszolút kategóriájuk 4. helyére értek fel. Ettől függetlenül Atus tudta, hogy még tanulnia kell az autót, de a legfontosabb, hogy nagyon jól érezték magukat a kocsiban. A Szilveszter Rallye-n Lencse Zoli pattant be Attila mellé, hogy tanácsaival lássa el. Mogyoródon megmaradt az öröm és megszületett az elhatározás: típusváltás következik. Ezzel meg is érkeztünk a kérdés megválaszolásához. Atusnak fogok navigálni egy Mitsubishi Lancer Evo IX-ben, az első osztályban. 🙂 Több kilométer, még összetettebb feladat, nagyobb erőpróba. Ez a fajta megmérettetés ezidáig még hiányzott a 9 évnyi navigátori múltamból, de úgy érzem, itt az ideje ezt is meglépni. A megfelelő munkával és alázattal, valamint azzal az energiával, amit minden versenybe belefektetek, szerintem nem lesz probléma. Nem lehet! 🙂 Amióta ezt megbeszéltük, olyan izgatott vagyok, mint az első versenyem előtt. (2009 DRT-Városlőd). Ezúton is köszönöm szépen ezt az újabb remek lehetőséget és a bizalmat, illetve azt, hogy egy ilyen összetartó, egymásért is felelő csapat úgy gondolom, szerves része lehetek! 🙂
Köszönöm szépen a családomnak, hogy hisznek bennem. Csabinak, hogy nem adta fel és úgy szeret, ahogy vagyok! 🙂 A csapatomnak, Atusnak, Ancsának, Gergőnek, Matyinak, Zolinak, ti tettétek széppé a legnehezebb perceket is. Köszönöm! A barátaimnak, munkatársaimnak, hogy mindig buzdítanak és támogatnak! Itt jegyezném meg, Komáromban a reumatológia, a gyógyászat fantasztikus eredményeket tud elérni! Tapasztaltam! 😉 A teljesség igénye nélkül köszönöm Renának, Anettnek, Áginak, Julcsinak, Jotinak, Antinak, Gabinak, akikhez mindig fordulhatok és az összes rallys barátnak, ismerősnek is hálás vagyok, hogy olyan jókat tudtunk várakozni tavaly is, együtt! 😀 Az összes megfordult szervizesünknek, mert mi azért adtunk melót bőven! A fotósoknak, a kamerásoknak, a médiásoknak, a rendezőknek, a sportbíróknak, a pályamunkásoknak, akik a pálya szélén állva, nem sajnálva időt, pénzt, energiát nem nézve, esőt, szelet, fáradtságot, de tudnak mosolyogni és biztosítani a versenyzésünket! Komárom városának, lakosságának, hogy elismeri, méltatja, szereti az autóversenyzést.
Legfőképpen pedig szponzorainknak tartozok köszönettel, akik nélkül mindez nem jöhetett volna létre:
CloneGsm, BiotechUsa, Well Done, IÉJ zrt., Dynamic Design Kft., 3Dream Soft Kft., Festékszertár Festékmester Kft., P92 RDI Kft., Win-win Kft. , Prometrik Kft., Stage light theatre szociális szövetkezet.