Makovics Ádám és Pók Dani számára majdnem összejött a csoda, csak egy fél szakaszt és egy rövid etapot kellett volna kibírnia a BMW-jüknek ahhoz, hogy a célban ünnepelhessék meg az első Veszprém Rallye-jukat a srácok. Ádámék Veszprém után nem sokat tétlenkedtek, már egy hét elteltével rajthoz álltak a Mátrában, ami nem is meglepő, hiszen roppant gyorsan és nagyon sok tapasztalatra van szükségük, mivel augusztus végén már az ORC mezőnyében akarják tovább kamatoztatni az eddig tanultakat. Makovics Ádámmal beszélgettünk.
Székesfehérváron mentetek utoljára, ahol a géposztályotokban lett volna esélyetek dobogóra állni, de a BMW-tek megadta magát. Mivel készültetek a Veszprém Rallye-ra?
Murvából és a Veszprém Rallye-ból is a mostani futam volt számunkra az első. Legalábbis ezzel az autóval, mert a murva nem teljesen ismeretlen a számomra, a korábbi autocross-os múltamnak köszönhetően. Autocrossban mentem már laza talajon sokat.
A BMW-k általában rajonganak a murváért, különösen a veszprémi pályákat imádják… 🙂
A mi autónknak is nagy kedvence volt minden sziklás, ugratós és nyomvályús pálya, olyannyira odáig volt értük, hogy ki sem akart menni a lőtérről. Annyit időt akart eltölteni Hajmáskéren, amennyit csak lehet, ezért inkább megállt a cél előtt. Trélerrel tudtuk csak elhozni az utolsó gyorsaságiról, sajnos nem értünk oda a Veszprém Arénához, pedig már nem sok híja volt. Olyan problémák jelentkeztek, amire nem is gondoltunk.
Mesélsz egy kicsit róluk?
Például leesett a tank. Konkrétan emiatt álltunk ki. Azt megtapasztaltuk, hogy mik a problémák, látjuk, hogy mit kell fejleszteni az autónkon, hogy legközelebb már ne találkozhassunk ilyen helyzetekkel.
Milyen volt az az öt és fél gyorsasági, amit teljesíteni tudtatok?
Próbáltunk óvatosak lenni, vigyáztunk az autónkra, tudtuk, hogy nem a BMW-nknek valók a szakaszok, túlélőversenyre készültünk. A futóműnek voltak olyan pontjai, amiket meg kellett volna még erősítenünk a felkészülés során, de nem sikerült, ezért sem hajtottuk túl a gépet. Az ötödik szakaszon esett le először az üzemanyagtartály, miután egy nagyobb kő felverődhetett és a pántot elszakította. A gyorsaságiról lejöttünk, az út mentén tartottunk egy gyors szervizelést, ami alatt azt kell érteni, hogy spaniferrel, gumipókkal, illetve azzal, amivel csak tudtuk, „visszahegesztettük” a helyére a tartályt. De minden igyekezetünk kevés volt, Hajmáskéren megint leesett és azt a helyzetet már nem tudtuk megmenteni, mert akkora ütést kapott a tank, a lőtéren, hogy az AC pumpa is elmozdult benne, szétugrott egy cső és a motor nem jutott üzemanyaghoz.
A Baranya Kupára eljöttök?
Nem, de Veszprém óta mi már túl vagyunk egy hegyi versenyen, Parádsasváron gurultunk egyet. Ott a Veszprém Rallye még éreztette a „jótékony” hatását, mivel a murva természetesen a futóművet is alaposan meggyepálta, ennek köszönhetően a Mátrában kiszakadt a bal hátsó lengőkar a helyéről. Most nekiláttunk, hogy a futómű minden gyengeségét megerősítsük. Az augusztus végi, szeptember eleji Ózd-Salgó Rallye-ra készülünk, ahol úgy tervezzük, hogy már nem a Rallye2 Bajnokságban, hanem az ORC mezőnyében fogunk rajthoz állni, 3200 köbcentis motorral. Az ideiglenes rajtengedélyünk már megvan, értékelve nem leszünk, de megyünk a mezőnyben, amire izgatottan készülődünk. A 2019-es esztendőt pedig teljes egészében, murvástól, mindenestől az ORC mezőnyében képzeljük el.
Rallye2.hu – Salánki Gábor