Krajnyák Petra és Lukács Zoli nincs könnyű helyzetben, hiszen az autójukban egyre több alkatrész kezd elfáradni, beszerezni pedig nagyon nehéz őket. Petráék, ahogy tőlük telt siettek a Mátrában, megküzdöttek az autójukkal, és abszolválták az Eger Rallye minden kilométerét, a célban fejezték be a versenyt. Krajnyák Petrával beszélgettünk.

Nem volt könnyű az Orfű Rallye nektek, de teljesítettétek a versenytávot. Egerben mi volt a tervetek?

Nem volt az igazi valóban az évnyitónk sem, mert az autónkhoz nem érkeztek meg továbbra sem a már nagyon régen várt alkatrészek. Én beteg voltam a versenyen és előtte egész héten, így tesztelni sem tudtunk a szezon rajtjára. Eger előtt az volt a terv, hogy ezeket az akadályokat leküzdjük, és végre valami értékelhetőbb teljesítményt nyújtva a célban fejezzük be a versenyt. A következő kérdést megelőzve elárulom, hogy ez csak részben jött össze.

A céldobogón átgurultatok, de Egerben mi akadályozott a jobb teljesítmény elérésében?

Továbbra is az alkatrészhiány, mivel hiába várjuk, több dolog sem érkezett meg a kocsinkhoz. Ezekre egyébként már égető szükségünk lenne. Továbbra sem tesztelhettünk, nem tudtunk gyakorolni, bemelegíteni a második Rally2-es versenyre sem. Az autónk elromlott, komoly technikai gondokkal küzdöttünk egész hétvégén. Amik elromlottak, azoknak esedékes lett volna már a cseréje, de annyira kiszámíthatatlan a jelenlegi helyzetben az alkatrészellátás, valamint a szállítás is, hogy ezeket nem tudtuk a rajt előtt pótolni. Most már viszont muszáj lesz tennünk valamit, nem várhatunk tovább például a turbó cseréjével sem, a sok más egyéb mellett. Ezek a problémák az elejétől kezdve rányomták a bélyegüket a hangulatomra, majd a pályákon a teljesítményemre is.

Mi történt veletek a gyorsaságikon?

Pontosan tudtuk azt, hogy ha mindent is beleadunk, akkor sem lesz képes az autó arra, hogy ott menjünk vele, ahol szeretnénk. Egerben a nagy tempóból adódóan kisebb kalandjaink adódtak, de semmi különös eseményről, extráról nem tudok ezúttal beszámolni. Azt gyorsan lekopogom, hogy egyetlen lassítót sem vittünk el, vagy romboltunk le a nap folyamán, ennek örültünk, mert nekem a lassítók tavaly a mumusaim voltak.

A kézifék működik?

Igen, persze.

Sejtettem, hiszen a Bátori elágazásban úgy fordultatok, mintha hátul hajtana a Fordotok. 🙂

Igen, mert úgy voltam vele, hogy be kell férnie a kocsinak lendületből a gumik közé, de annyira szűk volt ott a hely, hogy úgy éreztem, ha nem húzom rá a kéziféket, akkor nem fogunk elférni és rendben elfordulni.

Fotón jól mutat, ez a lényeg. 🙂 Hogyan tovább? A Kazincbarcika Rallye jön, borsodi lány vagy, nektek ez szinte kötelező kihívás lesz.

Igen, szeretnénk ott lenni a következő futamon, a tervek szerint ott is leszünk, nagyon reméljük, hogy július elejére sikerül mindent felújítani és megjavítani a kis Ford Fiesta R2T-nkben. Jó lenne nekem is addigra jó szellemi és egészségügyi állapotba kerülnöm, bizakodom, hogy sem velem sem a kocsival nem lesz már semmi probléma akkor. Szeretnénk végre a rajt előtt tesztelni, egy olyan teszten részt venni, aminek értelme is van. Ezt nem lesz könnyű összehozni, mert közben az egyetemen nekem vizsgaidőszak van, sokat kell tanulnom is, de valahogy majdcsak megtaláljuk a sok teendő közt az aranyközéputat. Az biztos, hogy én mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy jól szerepeljünk Kazincbarcikán.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!