Kolencsik Balázs és Kemény Zsolti számára nem indult rosszul a Salgó Rallye. Felmérték az erőviszonyokat, okosan bemelegítettek, Cereden rátaláltak a ritmusra, valamint az autóra, majd Kazáron egy pillanatra elkalandoztak Balázs gondolatai és azonnal megtörtént a baj. A csapat kasszáján kívül Zsolti keze, illetve a Peugeot 207-es versenyautó bánta leginkább a figyelmetlenséget, és a Salgó Rallye talán legnagyobb perecelését. Szerencsére már mindketten megkezdték a gyógyulást, és Balázs szerint az sem kizárt, hogy a Mecsek Rallye-n újra találkozhatunk mindhármukkal. Kolencsik Balázzsal beszélgettünk.
Régen indultatok a Rallye2-ben, ezért teszteltetek egyet, mielőtt rajthoz álltatok Salgótarjánban.
Jó hangulatban készültünk a Salgó Rallye-ra, a versenyt megelőző héten elutaztunk Oroszlányba, egy Rallye3-as sprintversenyre, ahol a licencesek géposztályában álltunk oda a rajtvonalhoz. Szerettünk volna egy kicsit visszarázódni a versenytempóba. A Székesfehérvár Rallye június közepén volt, Veszprémben és Komlón mi nem indultunk, így nem ártott tesztelni és formába hozni a kocsit, de nekünk is jót tett egy kis mozgás. 🙂 Hat gyorsaságit autóztunk, mindegyik jól sikerült, folyamatosan tudtunk gyorsulni, az autónk pedig tökéletesen tette a dolgát. A felkészülésünk hibátlanul sikerült, a salgótarjáni pályabejáráson is minden rendben volt. Amennyit szerettünk volna, annyit tudtunk is menni a tréningen. Egyedül az volt rossz, hogy nem tudtam most sem teljes egészében a versenyre koncentrálni, mert nagyon sok volt a tennivalóm a hét közben, rengeteg a munkám mostanság is. De ettől függetlenül jó itinert sikerült írnunk, azzal semmi gondunk nem volt, bizakodva készültünk az éles bevetésre.
A prológgal kezdődött el a Salgó Rallye, szombaton este. Vasárnap sajnos nem sok adatott meg nektek a versenyzésből, mert a negyedik szakaszon a Salgó Rallye legnagyobb esését mutattátok be. Mi történt, és milyen volt, amíg mentetek?
A prológot nem cifráztuk túl, vigyázni kellett az autóra, nem igazán szeretik az elől hajtós kocsik az ilyen a szűk, belvárosi gumikerülgetős bemutatkozást. Vasárnap reggel Kazárt egy ismerkedős szakasznak szántuk, közepes tempóval, biztonságosan autózva igyekeztünk felmérni az erőviszonyokat. Mátrakeresztes érzésre jól sikerült, csak az óra mutatott valami egészen mást, bár voltak olyan részek, amiket még feláldoztunk a biztonság oltárán, és inkább elspóroltuk lefelében. Továbbra is csak bemelegítettünk a ránk váró hét gyorsaságira. Cereden már sikerült felvennünk úgy istenesen a ritmust, ott már tényleg jó tempóban tudtunk autózni. Az utolsó teljesített gyorsaságinkon az volt az érzésem, hogy jól megyünk, az autó végre teljes egészében azt csinálja, amit szeretnék, minden összeállt körülöttünk. Nagyon tetszett, éléveztük, amit Cereden megtapasztaltunk, jó érzésekkel jöttünk le a pályáról, vidáman készültünk a második körre.
Aztán Kazáron csak nem azt csinálta a Peugeot 207-esetek, amit ti szeretettetek volna…
Nem egészen. A szervizben kerekeket cseréltünk, más gumitaktikát választottunk, ki szerettem volna próbálni valami mást, mint amit az első körben alkalmaztunk. Az történt, hogy a pálya közepe előtt nem sokkal egy elég tempós kanyarban lesodródtunk az útról, és fölborultunk. Az autónk mondhatni, hogy ripityára tört, amiért egyedül én vagyok a hibás. Valószínűleg a figyelmem ott maradt az előző kanyarok egyikében. Már a szakasz elején, a harmadik kanyarban is megúszott alattunk az autó, de azt még tudtam korrigálni, haladtunk tovább felfelé. Egyszerűen sok lett. Nem úgy közelítettem meg a kanyart, ahogy kellett volna. Zsolti tökéletesen bemondta, hogy mi vár ránk, csak mire ráeszméltem, hogy hol járunk, akkorra már menthetetlen volt a helyzet, kitört a kocsi hátulja, a többit pedig már sokan láttátok az esetről készült videóban. Szerencsére mi egész jól átvészeltük a pályafutásom minden bizonnyal legnagyobb esését. Zsolti kézfejében tört el egy csont, ami azóta már gyógyul, én pedig megúsztam sérülések nélkül ezt a kalandot. Tanulság: egyetlen pillanatra sem lankadhat, vagy kalandozhat el az ember figyelme a szakaszon belül. Ha egy kicsit lassabban érkezünk, ha másképpen közelítem meg a kanyart, akkor menthető lett volna a helyzet. De tudjuk, hogy a rallye-ban nincsen ha, és ez most is bebizonyosodott.
Villám McQueen felgyógyul Pécsre?
Még nem tudjuk, de rajta vagyunk az ügyön, mert szeretnénk minél hamarabb visszaülni a versenyautóba. Nem titkolom, hogy hatalmas az anyagi kár, és azzal sem árulok el nagy újdonságot, hogy rengeteget kellene törődni a kocsival ahhoz, hogy a Mecsek Rallye-ra talpra álljon. Rajta vagyunk… De van egy B tervünk is, meglátjuk, hogy mit sikerül tető alá hoznunk a szezon utolsó futamra. Sok a munkám továbbra is, emellett kell megoldást találnunk arra, hogy ott lehessünk az évzáró futamon. Ha egyik sem jönne össze akkor sem leszünk elkeseredve, mert erre is van egy B terv. 🙂 Akár a nekünk igencsak közeli Nyíregyháza Rallye-ra is elhalasztjuk a visszatérésünket.
Rallye2.hu – Salánki Gábor