Kocsis Imre és Henszelmann Zsolt ismerkedős, de a tőlük megszokott stabil tempóban, biztos kézzel vezette célba, illetve a 6-os géposztály dobogójára a Citroenjét, a Nyerges Rallye-n. Kocsis Imrével beszélgettünk.
Vártátok már a rajtot, de elmondtad, hogy nincsenek égbe kiáltó terveitek. Mire készültetek a Nyerges Rallye-n?
A legfontosabb tervünk az volt, hogy az igencsak keménynek, tempósnak ígérkező évnyitó versenyen épségben célba érjünk, mert öt hónapja nem ültünk a versenyautóban, tesztelni, versenyezni nem volt lehetőségünk. Bevallom, hogy a nagy sebesség miatt én tartottam kicsit a pályáktól, az aszfalt dobálósnak ígérkezett és nem tudtam, hogy miként viselkedik majd rajta az autó, ezért úgy készültünk, hogy megtiszteljük a szakaszokat rendesen.
Ezt jól tettétek. Mi történt a hét gyorsaságin veletek?
A tisztelet csöppet sem volt hiábavaló, mert sajnos sok versenyzőtársunk elesett, összetörte az autóját, nekünk pedig sikerült eljutnunk a célba. Ha eldobjuk az C2-t, az valószínűleg az évünk végét jelentette volna. Az eredményeinket figyelembe véve nem vagyunk elégedetlenek, mert a Top10-be szerettük volna magunkat beverekedni, ez sikerült, abszolút hatodikak lettünk, a 6-os kategóriában pedig bronzérmesek.
@rallye2.hu Kocsis Imre-Henszelmann Zsolt Nyerges Rallye 2023 Rallye2 Gy6 Bajna-Lábatlan
Ez szerintünk jó eredmény az erős mezőnyben, de azért szeretnénk majd egy kicsit gyorsulni a későbbiekben. A lassítók előtti féktávokat szörnyűek voltak, a tavalyi évhez viszonyítva szinte egyiket sem találtam el. Szerencsére nem vittünk el egyet sem, ám kisebb kalandjaink folyamatosan kerültek, de megforgásunk, kicsúszásunk, defektünk nem, teljesen karcmentes az autó. A dobálós részeken, amiktől a rajt előtt tartottunk egész jól viselkedett a kocsi, a Rugógyári út pedig még jobban tetszett, mint a Lábatlan. Újdonság volt, nem sokszor mentünk még ilyen pályán, sőt ezeken a gyorsaságikon egyáltalán nem, úgyhogy most is volt bőven mivel ismerkednünk. De ebben már profik vagyunk. 🙂
Sokat ültünk az autóban, fárasztó nap volt, sokat utaztunk, háromszor is több, mint egy órát egy hat perces gyorsaságiért. Emellett elég sokat kellett idegeskedni, váratlan külső körülményekkel foglalkozni. Talán az ötödik, tatabányai szakasznál éreztük először igazán jól magunkat a kocsiban, mert már szombaton többször elvették a kedvünket a rengeteg bakival a versenyzéstől, szimplán koncentrálni, a versenyzésre figyelni is nagy kihívás volt a pályákon. A problémák rányomták a bélyegüket az egész hétvégére. A végére kialakult azért nagyjából.
Folytatás?
Salgótarjánban ott leszünk, a pályákról viszont még nem sok információnk van. D és E. Ha lesz a környék ikonikus gyorsaságija, a Cered, azon már mentünk Suzukival, de izgatottan várjuk a pályák hivatalos megnevezését, mert már szívesen megkezdenénk velük az ismerkedést, itthon, a számítógép előtt, valamelyik videómegosztó oldal segítségével.
Rallye2.hu/ORB2.hu – Salánki Gábor