Spórolósnak tűnt belülről Kisubinak, vagyis az ifjabbik Németh Istvánnak a Miskolc Rallye első szakaszán a saját teljesítménye, de a célban jött a meglepi: az óvatoskodásból egy abszolút harmadik hely lett. Kisub jól felépítette a versenyt, amíg kellett sietett, amikor spórolni kellett spórolt, így ezúttal biztonságosan és technikai gondok nélkül sikerült célba érkezniük, ahol egy újabb meglepetés várt rájuk, mégpedig olyan, amit még a sokat tapasztalt navigátora, Édesapja is megkönnyezett. Kisubival beszélgettünk.
Rallye2.hu: Milyen volt a felkészülésetek a hazai versenyetekre a Miskolc Rallye-ra?
Kisubi: Csütörtökön este még nagyban állítgattuk a motort, ami a munkánk végére tökéletesen üzemelt, külön köszönet ezért Orbán Norbinak. Az Eger Rallye után Édesapám összerakta a differenciálművet, azzal sem volt semmi gondunk. Azt mondhatom, hogy a felkészülésünk teljesen jól sikerült. A pályák ismerősek voltak. A Bükkszentkereszt-Bükkszentlászló nagyon is, Mályinkán én személy szerint nem kedvelem a széles részt, de a szűket annál inkább, ott szoktam is hójárózni, de teljesen más a pálya sötétben, mint így nappali fényben. Sátán pedig már sokszor mentem sprintversenyeken.
Rallye2.hu: A hazai pályákon hogyan alakult számotokra a verseny, milyen emlékeid vannak a gyorsasági szakaszokról?
Kisubi: A nyitó gyorsaságin, Bükkszentkereszten az volt az érzésem belülről nézve a történéseket, hogy elspóroltam a tempót. Úgyhogy óriási meglepetésként ért, hogy egy abszolút harmadik idővel mutatkoztunk be. Mályinkán, a széles részen egy kicsit bealudtam, ezen annyira felidegesítettem magam, hogy a szűk részen annyira odapirítottam az autónak, hogy elkezdte kidobálni a sebességet a váltó. Fel is hívtam a szervizcsapatot, hogy váltócserére készüljenek, de végül nem kellett ilyesmivel törődniük, mert Sátán egyszerűen megszűnt a probléma. A szervizcsapatnak csak át kellett néznie a kocsit, de ezért és minden egyéb munkájukért nagyon hálásak vagyunk, nekik és természetesen a támogatóinknak is a segítségért. A negyedik szakaszra nagyon rákészültem, úgy éreztem, hogy azt keményen le fogom tolni, ami úgy is lett. Csak Japóék egy helyen megforogtak előttem és annyi falevelet csapattak az aszfaltra, hogy megijedtem, hogy ott maradtak valahol beesve ezért elvettem a gázt. De így is abszolút negyedik időt autóztunk. Eztán lehet támadhattam volna jobban, az autó zokszó nélkül tette a dolgát, de én inkább a beosztásra helyeztem a hangsúlyt. Ésszel autóztam, mert nem értem célba tavaly Pécsett, az idén Egerben egy gyorsaságit mentünk, a szurkolóim előtt, hazai pályán viszont szerettem volna mindenképpen, ha célba érünk.
Rallye2.hu: Ez sikerült is.
Kisubi: Így van és ott még volt egy hatalmas élményünk. A kupáinkat Vojcsik Ferenc, azaz Golyó adta át nekünk. Édesapám Golyóval 1986-ban pont 30 éve, éppen egy ilyen kereklámpás Ladával versenyzett. A mikrofont gyorsan elkértem Marosréti Ervintől, nagyon jól esett Édesapámat és Golyót is megszólítani, a két kolléga egy kicsit el is pityeredte magát. 🙂 Végül az abszolút ötödik és a P12 negyedik helye jutott nekünk. Ezzel maximálisan elégedett voltam, teljesítettük a célunkat, célba akartunk érni.
Rallye2.hu: Hogyan tovább?
Kisubi: A Szombathely Rallye nekünk kimarad, mert Miskolcról irdatlanul messze van. Szűkös a költségvetésünk. A Veszprém Rallye pedig elnyerte tavaly a tetszésem, azt ugyan sajnáltam, hogy az utolsó gyorsaságin kiestünk, de én ennek ellenére is a Veszprém Rallye-ra szavazok. Ott szeretnénk részt venni. Ismerem a szombathelyi pályákat, Szepesi Lajossal mentem is rajtuk, tudom, hogy jók, csak ne lenne az a fránya nagy távolság. Akkor szerintem a mi nevünk is ott szerepelhetne az Iseum Rallye nevezési listáján. De nem szomorkodunk, inkább teljes gőzzel készülünk a Veszprémre.
Salánki Gábor