Rosszul kezdődtek és rosszul is végződtek a padlógázos méterek Salgótarjánban Kiss Zsoltinak és Berényi Gabinak, de a srácok összességében mégis boldogan térhettek haza Nógrádból, mert a miskolci bronzérmüket, aranyra cserélték a második futamon, bár csak a jó szerencse „tolta be” a BMW-jüket a célba. A győzelmük után viszont a bajor vas „betegeskedése”, valamint szakemberek időhiánya tehet keresztbe a párosnak és megeshet, hogy nem tudnak ellátogatni a májusi, szombathelyi murvás futamra. Kiss Zsolttal beszélgettünk.
Mik voltak a terveitek a salgótarjáni versennyel kapcsolatban?
A legfőbb tervünk a felkészülés és a verseny kapcsán az volt, hogy működőképessé, valamint üzembiztossá varázsoljuk a kocsinkat, valamint, hogy egyáltalán rajthoz tudjunk állni Salgótarjánban. Elég kétséges volt ez a terv. Csütörtökön még műszakiztattam a BMW-nket, pénteken be kellett állítani a kocsit, egészen az alapoktól, mondhatni, hogy a nulláról kezdtünk neki ennek a hangolásnak, mert legutóbb tönkre ment az üzemanyag ellátó rendszer. De ezen felül is akadt szerelni valónk, úgyhogy a biztonságos működés elérését jelöltük meg az első számú feladatunkként.
Ez kintről nézve nem jelentett gondot, hiszen a célig autóztatok, pedig már a prológon majdnem fel kellett adnotok a versenyt.
Alig rajtoltunk el szombaton este a bemutatkozó, városi szakaszon, nagyjából 200 métert és néhány kanyart teljesítettünk, amikor eltört az egyik féltengely. Ezt csak nagy nehézségek árán tudtuk kicserélni, mivel a vége beleszakadt a differenciálműbe. Azt is darabokra kellett szednünk, úgy lehetett csak kivenni belőle a féltengely végét. Ezt kizárólag a kategóriatársunk, Oroszki Tamás segítségével tudtuk megoldani, akit minden hálánk megillet, nélküle a prológon véget is ért volna a nógrádi versenyhétvégénk. Sporttársi önzetlenségből 5*-re vizsgázott, köszönjük szépen neki!
Ahogy ti is megérdemelnétek ezt az osztályzatot a teljesítményetekért, mivel egy ilyen küzdelmes kezdés után megszereztétek a P13 kategóriában az első helyet. Hogy alakult a versenyetek?
Az a probléma, ami már a miskolci versenyen is kísértett minket, nevezetesen, hogy menet közben rázkódott az egész autó, az most is jelen volt folyamatosan. Az utolsó gyorsaságira zárlatos lett a vezetékköteg, leégett a panel, tönkrement a benzinszivattyú, megállt a kocsi, alig értünk oda vele a céldobogóra. A kategóriatársakon túl, még a saját autónkkal is meg kellett küzdenünk. De a versenyünk összességében parádés volt, rendesen működött a kocsink – a futam legvégétől eltekintve – jó volt, hogy ezúttal nem akart megállni a gyorsaságikon. Kisebb kalandjaink voltak, amik a rallye-hoz hozzátartoznak. Meg-meg csúsztunk többször is a „csapágygolyós” felhordásos szakaszokon. Ez a szépsége ennek a sportnak, amit meg kell tudni oldani. 🙂 Az eredményünknek nagyon örültünk a célban, hatalmasat küzdöttünk ezért a sikerért. Meglepetés volt ez a győzelem, nekünk és a vetélytársaknak egyaránt. A végén még elvittek minket szigorított technikai ellenőrzésre. Súlyt mértek, differenciálművet és katalizátort néztek, de minden rendben volt.
Szombathelyre el tudtok jönni?
Kétséges. A salgótarjáni versenyünk után nem sokkal beszéltem a villamossági szerelőnkkel, ő nem tudja megjavítani a BMW-nk elektromos problémáját. Hadik Andriséknál pedig nem tudni, hogy lesz e addig időpont a futómű javítására, a rezgés megszüntetésére. Tehát most úgy látom, hogy sok sebből vérzik a dolog, nem tudom, hogy ott tudunk e lenni a Rallye2 Bajnokság következő futamának a rajtjánál.
Rallye2.hu – Salánki Gábor