Ahogyan néhány napja megígértük folytatjuk a Rallye2-es történelmi sorozatunkat, és ahogy a címből kiderült, egy igen illusztris vendéget köszönthetünk újra időlegesen a Rallye2-esek táborában. Kétszeres abszolút Magyar Bajnok, kétszeres Rallye2 abszolút Magyar Bajnok, illetve számos csoport és géposztály bajnoki cím fűződik a nevéhez, a futamgyőzelmekről már nem is beszélve. Mégis évek óta eltűnt, akarom mondani inkább kikerült a rallyeszurkolók látóköréből, és saját műhelyében dolgozva segíti még ma is az ifjú versenyzőket tanácsaival. Rengetegen szerették, de a mai napig is sokan szeretik és tisztelik Kiss Ferit, ami érthető is. A rallye-val 1988 körül került közelebbi kapcsolatba a pécsi pilóta, és katonaság ideje alatt kezdett el túraversenyekre járni. Amikor ott úgy vélte, hogy megy neki a versenyzés a túrából előrébb lépett a Rallye2-be. És ez volt egy szenzációs és tudatosan felépített karrier második lépcsőfoka, ami elvezetett egészen az itthon elérhető legnagyobb sikerekig.
Rallye2.hu: Három éven át versenyeztél a Rallye2-es bajnokságban, 1991-1993-ig. Ebből a három évadból kettőben sikerült abszolútban bajnokságot nyerned. Hogyan emlékszel vissza ezekre az évekre?
Kiss Ferenc: 1991-ben egy széria, „ezerhármas”, N csoportos kis Zsigulival vágtunk neki a Rallye2-es bajnokságnak. Ezzel az autóval egy teljes szezonon át versenyeztem, és az N csoport harmadik helyét sikerült vele megszereznünk Hostnik József és Grózli Attila mögött. Az N/2-ben hasonlóan alakult a helyzet, ott Mészáros Gábor és Radó István előzött meg minket 1991-ben. A Rallye2-es tanulóévem után ’92-re építettünk egy Gruppe A-s kocka Ladát, Ezzel rögvest meg is nyertük az 1992-es bajnokságot abszolútban, A csoportban, és természetesen az A/7-es géposztályban is. Ebben az időben volt már több Suzuki is a mezőnyben, csak akkor azok még nagyon elérhetetleneknek tűntek számunkra. Én 1993-ban már szerettem volna fellépni a Rallye1 mezőnyébe, de kaptunk egy hihetetlen jó lehetőséget, egy kitűnő szponzort a Marlboro személyében, aminek köszönhetően egy komplett évet versenyezhettünk a Rallye2-ben egy remek csapattal és ekkor belekóstolhattunk a vérbeli profi autósportba. Egyedül azért maradtunk még egy évet a Rallye2-ben, mert nagyon profi körülmények között versenyezhettünk és kipróbálhattunk még egy Suzuki Swiftet is. Ez a régi, kocka Swift volt, és ezzel sikerült újra megnyernünk a Rallye2 abszolút bajnokságát.
Rallye2.hu: Valószínűleg, mint minden új dolognak, a Rallye2-nek is voltak sikerei és buktatói. Te mire emlékszel ezek közül?
Kiss Ferenc: Én minden verseny rajtjába úgy álltam oda, hogy a maximumot akarom az adott futamon nyújtani. De teljesen újonc voltam akkoriban a mezőnyben, szerepeltem már túra versenyeken a Rallye2 előtt, de amikor az ember felkerül egy magasabb osztályba akkor nagyon odafigyel mindenre, hogy a lehető legjobb eredményt hozhassam ki magamból és az autóból egyaránt. Nagyon eredmény centrikus voltam. A buktatókat, hogy elkerülhessük semmilyen kockázatot nem vállaltam, az autót mindig maximálisan felkészítettük a versenyekre. A ráfordított munka meg is hozta a gyümölcsét, mert nem volt vele soha semmilyen problémánk. Emiatt egy kicsit szegényesebb körülmények között oldottuk meg a versenyek ideje alatt az életet. Például utcáról ledobott kopott gumikat turkáltunk 🙂 azokkal versenyeztünk. Iszonyú nagy élmény volt nekem a Rallye2-ben eltöltött három évem, rengeteget tanultam itt, szép sikereket értünk el. 91-ben és 92-ben, amikor nem volt igazából pénzünk és saját zsebből versenyeztünk akkor a sátrazástól kezdve minden-minden volt, amit csak el lehet képzelni, abszolút minimális költségből hoztuk ki a futamokat. De nagyon tetszett az az időszak.
Rallye2.hu: Azt szokták mondani, hogy egy bajnoki címet sokkal könnyebb megszerezni, mint megvédeni. Mennyire volt ez igaz rád?
Kiss Ferenc: Egyáltalán nem. Sokkal könnyebb volt a címvédés, mert egy klasszisokkal jobb autóval mehettünk 1993-ban mint ’92-ben. 1992-ben még Ladával harcoltunk a sok-sok Peugeot és Suzuki ellen. És akármennyire volt Gruppe A-s az autónk, akkoriban egy ilyen Lada nagyjából 100 Lóerős, ha lehetett, és egy agyonerősített Zsigulinak a súlya jóval több volt, mint egy Suzukinak vagy egy Peugeotnak. A súly/lóerő arány teljesen más képet mutatott az említett autók esetében. Én a mai napig nagyon szeretek hátsókerék hajtású autóval menni, de az nem újdonság senki számára, hogy az elsőkerék hajtású autók gyorsabbak. Az első bajnokságot megnyerni nagyon nehéz volt a Zsigulival. De a címet megvédeni megmondom őszintén, hogy tényleg nagyon könnyű volt. Ahol elindultunk, ott szinte mindenütt nyertünk. De úgy, hogy nagyon sokkal, és tényleg nem mentünk 100%-on. Volt úgy, hogy amikor lejöttünk a gyorsasági szakaszról a szervizes barátaink megszóltak, hogy hidegek a fékek, és többek közt ilyenek miatt piszkáltak, hogy miért nem megyek gyorsabban. 🙂 Én meg csak annyit válaszoltam rá, hogy elég nekem ennyi, nem akarok én gyorsabban menni. 🙂 Akkoriban egy nagyon jó baráti társaság látta el a szervizfeladatokat, akik rögvest a szemembe vágták, ha valamit rosszul csináltam. Azonnal észrevették, ha gumi nem úgy kopott, ahogy kell, ha fék nem melegedett meg, ahogy kell, egyből megmondták, hogy ez nem volt egy nagy menet. Nem volt az valóban, de az is elég volt a győzelemhez. Ezért 1993 egy elég laza évként maradt meg az emlékezetemben. Mentünk és nyertünk szinte mindenhol.
Rallye2.hu: Mi volt a legnagyobb élményed, kalandod a Rallye2-ben? Hogy érezted magad a pályákon, a vetélytársaid közt?
Kiss Ferenc: Túl nagy élményt nem tudnék most ebből a három évből kiemelni, mert tettük a dolgunkat, mint a gépek, persze a megszerzett bajnoki címek természetesen óriási örömöt jelentettek nekünk. A hangulat az mindig remek volt. Majdnem minden gyors rajtjánál és végénél röhögtünk az ellenfeleinkkel. 😀 . Viszont a Rallye2-es korszakom vége felé már ez nem mindig volt jellemző. Örültünk neki, hogy rögtön az első évünkben sikerült a dobogón végeznünk, aztán pedig jöttek a bajnoki címek, ennek is köszönhettük a jó hangulatunkat. Minden évben sikerült valamennyit előrébb lépnünk. Én nagyon szerettem azt az időt is, amikor szegényesebb körülmények között versenyezhettünk, nagyszerű emlékek jutnak eszembe azokról a sátrazós időkről, mikor reggel úgy keltünk fel, hogy majd megfagytunk, ráadásul rajtam röhögött legjobban a társaság, mert én voltam a legfázósabb a csapatban. Összegezve azt az időszakot, azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon élveztem azt is.
Rallye2.hu: Milyennek látnád szívesen a mai Rallye2-t? Hogy tudnád elképzelni a mezőnyt, a versenyeket?
Kiss Ferenc: Mindenképpen hasonlóan képzelném el a jelenkor Rallye2-jét is, mint amilyen régen volt. Lennének hasonló kategóriák, nem engedném, hogy lehessen menni túl erős autókkal, mert úgy tudom, hogy „szaladgáltak” a Rallye2-ben szép és elég erős autókkal is. A Rallye2 arra van, hogy gyakoroljanak és fejlődjenek a versenyzők. Itt lehet megtanulni, megérezni, hogy mi az, hogy sebesség, mi az, hogy gyorsasági szakasz, szerviz, etap és így tovább. Nagyon fontos, hogy a versenyzők itt megtanulhatják az autók kezelését, amivel adott helyzetben akár baleseteket is meg lehet előzni a felkészültségünk által. Bárkivel előfordulhat, hogy hibázik, vagy önhibáján kívül kerül csávába. De minél több versenykilométer van valakinek a háta mögött, véleményem szerint annál nagyobb eséllyel képes elhárítani a problémát. Tehát én arra gondolnék, hogy mondjuk N csoportban lehet menni 1600 köbcentiig, Gruppe A-ban pedig véleményem szerint 1300 köbcentiméterben kellene meghatározni a motorok méretének a felső határát. Azokat az akárhány lóerős autókat, amelyek ezekbe a kritériumokba beleférnek engedni kéne, had menjenek, de ettől nagyobb motorral felszerelt versenyautókat úgy vélem nem kéne a rajtba állítani indulni a Rallye2-es bajnokságban. Nem hiszem azt el, hogy egy évet nem bír eltölteni egy versenyző a Rallye2-ben, egy akármilyen kisautóval, amíg megismeri a körülötte zajló folyamatokat, megbarátkozik az emberekkel, mielőtt beül mondjuk egy Mitsubishi Lancer Evo IX-esbe. Ha ezen a tanulóéven átesett utána hajrá! Bár ez is óriási lépcsőfok szerintem, de legalább nem a semmiből, az alapok nélkül vág neki a pilóta a szinte teljesen ismeretlennek. Ez a véleményem. Annak idején – sosem felejtem el – volt egy pontszerző verseny, ami egy szlalom verseny volt, bójákat kellett kerülgetni. Elmentünk Pécsről Sátoraljaújhelyre. Iszonyat messze volt, azt hittük, hogy sosem érünk oda. 🙂 A programban volt végre egy gyorsasági szakasz is, ami hihetetlen jó volt, bár már nem emlékszek a nevére. A szakasz időeredményét nem mérték a ma ismertek szerint, hanem limitidő volt rá adva, és a limitidőn kívül felhasznált másodperceket számolták. Második próbálkozásra már sikerült limitidőn belül autóznunk. Ott volt akkor a Szamos Miki, akinek mondtuk is, hogy ez így nem lesz jó, mert így mindenki limiten belül fog futni, a szlalom pályán pedig a Trabantok sokkal gyorsabbak voltak. Ekkor ő azt mondta, hogy a verseny nem azért van, hogy gyorsan menjünk, hanem azért, hogy tanuljunk. És ezzel le is zárta ezt a történetet. Hát ezt a szemléletet ajánlanám azoknak a fiataloknak a figyelmébe, akik hamar akarnak túl nagy autóval versenyezni. Egy évet (legalább) mindenki ki kell, hogy bírjon a Rallye2-ben.
Rallye2.hu: Ritkán hallunk mostanában felőled friss híreket. Mivel foglalkozol mostanában, mi újság van veled?
Kiss Ferenc: A családi házamnál van egy kis autószerelő műhelyem, ahol egyedül dolgozgatok, itt vagyok szinte a hétnek minden napján. Nekem itt most nagyon jó, nem hiszem, hogy jelenleg sokkal jobb elfoglaltságot találhatnék magamnak. Sokkal jobban és nyugodtabban is élek így.
Rallye2.hu: Milyen sűrűn jársz versenyekre, ha egyáltalán kimész? Bár kétlem, hogy meg tudnád állni…
Kiss Ferenc: Csak ritkán járok versenyekre. Bár mostanában, mivel Tábori Józsinak a fia, Ákos versenyez egy Renault-al, elmentem vele egy tesztre a Mecsek Rallye előtt. Ranga Laci mellé is beültem az Evo IX-be, de nem próbáltam ki az autót. A Veszprém Rallye előtti murvás tesztjükön szintén ott voltam. Igyekeztem tanácsokkal a segítségére lenni, hogy én mit és hogyan csinálnék az autóval. Itt ki is próbáltam a Micut aszfalton és murván egyaránt. Jó, nagyon jó az az autó.
Rallye2.hu: A mondás úgy tűnik valóban igaz. A vér nem válik vízzé… Láthatunk téged még valaha versenyezni, vagy véglegesen szögre akasztottad a bukósisakodat? Ne csak OB futamokra gondolj, hanem bármilyen egyszerű amatőr sprintversenyen történő indulás lehetősége is válasz lehet a kérdésre.
Kiss Ferenc: Nincs azért ez a dolog teljesen elfelejtve. Őszintén mondom, hogy tényleg nagyon szívesen mennék, nagyon hiányzik az, hogy csúszkáljak, hogy igazi tempót mehessek. Alig várom, hogy essen a hó, olyankor azonnal megyek a saját utcai autómmal és csapatok egyet. Bár balláb fékezni sajnos nem lehet vele, mert egyből közbeavatkozik az elektronika, letilt. Vettem quadokat is a fiamnak meg magamnak is, azokkal szívesen elökörködök, 😀 és ettől egy kicsit jobban is érzem magam. A kérdésre visszatérve: ha mennék is, – dolgozunk rajta Józsival, hogy menjünk – akkor sem vállalnánk be egy komplett évadot. A kuncsafti köröm, amiből én élek, akiket itt a műhelyemben kiszolgálok, nem valószínű, hogy lehetővé tenné, hogy eltűnhessek havonta másfél vagy két hétre. Egy komolyan versenyzéssel foglalkozó embernek pedig minimum ennyi időt elvisz az életéből havonta egy versenyre való becsületes felkészülés. Emiatt is inkább egy külföldi futamra mennék el szívesebben. Az a baj, ha itthon indulnék el, akkor sokan azt várnák, hogy rögtön mindenkinek megmutatom azonnal, hogy ki az úr a háznál. Ez nem így működik, hogy beülsz és egyből ott vagy az élmezőnyben. Én már tényleg elég régen indultam valós versenykörülmények között, régen ültem versenyautóban. Egy két futamon voltam kint, de azt látom, hogy nem lenne könnyű itthon labdába rúgni, akármilyen frankó N csoportos autót is építene az ember.
Rallye2.hu: Hát akkor itt a remek alkalom, és nálunk a Rallye2-ben bejárathatod magad, várunk szeretettel téged is a mezőnyben! 🙂
Kiss Ferenc: 😀
Rallye2.hu: Egy utolsó kérdés. Milyen tanácsokkal látnád el a mai feltörekvő generációt? Mit ajánlanál a fiatalok figyelmébe, amit mindenképpen érdemes megfogadniuk, hogy olyan szép sikereket érhessenek el a rallye sportban, mint te?
Kiss Ferenc: Amikor én elkezdtem versenyezni akkor nagyon munkás típus voltam és rettenetesen sokat tréningeztem. Tudom, hogy most csak párszor lehet a futamok előtt, de ezt a kérdést meg kell akkor is oldani valahogy. Ha nincs más, akkor hasonló pályákon kell gyakorolni, és csak menni, menni kell, éjjel-nappal. Amennyit csak bírunk. Volt olyan pálya, amin 35-ször mentem át. Komolyan mondom, hogy már annyira ismertem az adott szakaszt, hogy minden fűszálat tudtam, hogy hol van. Egyenesen untam a tréninget. De mindig-mindig valami okosságot hozzá tudtunk tenni az itinerhez. Addig-addig javítgattunk rajta, hogy rájöttünk, hogy most ezt a kanyart rontottuk el, vagy azt a kigyorsítást kell egy kicsivel jobban megcsinálni. Minél többet megy az ember, annál gyorsabb lesz, annál pontosabban tud egy szakaszon végigmenni, mert az adott feladatra tud a versenyző koncentrálni. Tudom, hogy ott ül a navigátor és mondja az itinert, ami egy idő után jó is, de egy kezdőnek nem biztos, hogy ez teljesen jó. Nekik még nem árt, ha azért a fejükben benne van a pálya valamennyire. A vége felé már volt úgy nekem is, hogy egyszer végig mentünk a pályán, felírtuk és utána abból mentünk is. De ehhez a tréningmódszerhez hosszú út vezet, sok év tapasztalata kell hozzá. A tréning a lelke mindennek, nagyon-nagyon fontos, hogy megfelelően megismerjük és feldolgozzuk a ránk váró pályák minden egyes kanyarját.
Rallye2.hu: Köszönöm szépen a beszélgetést, és akkor remélhetőleg újra hamarosan szurkolhatunk neked is a pályák mellől!
Salánki Gábor
Kapcsolódó hírek:
• És akkor itt az igazi Rallye2-es dömping az 1996-os Esztergom Rallye-ról
• Turi Tamás: Izgalmas, tartalmas, sikeres évet töltöttünk a Rallye2-ben, ami örök emlék marad
• Asi: Precízen kell autózni ahhoz, hogy valóban eredményesek lehessünk
• Bútor Róbert: A/6-osnál nem szabadna nagyobb versenyautókkal rajthoz állni a Rallye2-ben
• Egész estés videó az 1996-os Esztergom Rallye-ról, rengeteg korabeli Rallye2-es résszel