Volt, aki nem értette a salgótarjáni célban, amikor az 5-ös kategória, ötödik helyéért eldurrant a pezsgő, a Kerekes László-Kerekes Réka páros köszöntésére, de jó oka volt a csapatnak és Zuzooéknak is az ünneplésre, hiszen roppant sokat vártak erre a pillanatra. Rekordhosszú idő, öt és fél év telt el anélkül, Laci pályafutásában, hogy átgurulhatott volna akár egyetlen egy Rallye2-es verseny céldobogóján is. A Salgó Rallye-n végre megtört az átok, de azért egy kis üröm is vegyült Nógrádban, a miskolci, apa-lánya duó örömében. Kerekes László összegezte a Salgó Rallye-t.
Hónapokat vártatok, de végre bekerült a motortérbe az új, Opel erőforrás. Hogyan készültetek a Salgó Rallye-ra, mit vártatok tőle?
A legfontosabb az volt, hogy célba érjünk, ez volt az első számú tervünk. Tudom, sokan mondják ezt a versenyek rajtja előtt, de számunkra azért volt ez különösen lényeges, mert az elmúlt öt és fél évben, amióta a Rallye2 Bajnokságban szerepelünk, erre még soha sem volt példa. Molnár Zsolti építette, illetve szerelte be az új erőforrást, – ő intézte a felkészítést is, köszönet érte – ami olyan szenzációs lett, hogy egy-egy nagyobb gázadásnál felállt a szőr a karomon tőle.
Már a verseny előtt is sokat dicsérted…
Nem véletlenül, mert az első métertől az utolsóig egy pisszenés nélkül tette a dolgát. Gyakorlatilag egy csavart sem kellett meghúznom az Astra OPC-n, a futam során. Ennek azért is örültünk nagyon, mert a rajt előtt nem volt lehetőségünk az autót komolyabban kipróbálni.
A superspeciálon egyúttal ismerkedtetek is vele. Milyen volt a bemutatkozó gyorsasági és a verseny?
A belvárosi pályát a géposztályunkban, ötödikként sikerült abszolválnunk. Másnap, Cereddel, mindhárom körben meggyűlt a bajom, egyszerűen nem találtam rajta a helyemet. Vasárnap két lassítót is fellöktünk, nem jól választottam meg a féktávot, ezen kívül más kalandunk, megforgásunk nem volt, amennyire tudtunk, igyekeztünk pontosan menni. A húrt próbáltuk nem túlfeszíteni, mert a motor mellett a gátlókkal is össze kellett barátkoznunk. Magunkhoz mérten folyamatosan gyorsultunk, amit a többiekhez viszonyítva nem igazán lehetett látni, mert összességében azért nem voltak a legjobbak az eredményeink. Ám az utolsó két gyorsaságin már közel jártunk a géposztályunk dobogójához, mindkétszer a negyedik pozícióban értünk célba, a szakasz végén.
Estére már nagyon elfáradtunk, de egy jóízű pihenés után szívesen mentünk volna akár még egy teljes napot is. Mondom ezt annak ellenére, hogy a rendezés – véleményem szerint – egy nagy kalap sz@r volt. Sajnálom, hogy erre a megállapításra kellett jutnom, mert egy nagyon jó verseny lehetett volna a Salgó Rallye, ha minden a terveknek megfelelően történik. Végül sikerült célba érnünk, ahol elégedettek is voltunk, meg nem is. Az autónk, a géposztályunk ötödik helyétől jóval többet tud, az erős, új motorunk valódi képességeit nem tudtuk megmutatni. De öt és fél év után célba érni, a rengeteg kudarc, befejezetlen verseny és kiesés után, komolyan mondom felért egy kategória bajnoki címmel. Majdnem megkönnyeztem. 2013-ban indultunk el először a Rallye2 Bajnokságban, és azóta egyetlen futamon sem tudtuk teljesíteni a teljes versenytávot, csak amatőr versenyeken láttuk meg a kockás zászlót. A csapatunk pezsgővel várt a célban, meglocsoltak minket, fantasztikus pillanatokat éltünk át Salgótarján főterén.
A Nyíregyháza Rallye-n ott lesztek?
A Bódva-Telkibánya MARB futamra mindenképpen ellátogatunk, és a Kassa Rallye-val is szemezünk. A Salgó Rallye-n tapasztaltak miatt, tüntetőleg, a nem tetszésünket kifejezve, nem veszünk részt az évzáró szabolcsi megmérettetésen. Mi inkább a fentebb említett két futamot írjuk be, az év végére, a versenynaptárba, a Nyíregyháza Rallye helyére.
Rallye2.hu – Salánki Gábor