Karner Zolinak és Faludi Gabinak az új Citroenjükkel bőven kijut az ismeretlen dolgokból 2018-ban, de az első murvás próbálkozásukat egyértelmű siker koronázta, Szombathelyen. Zoliék tisztában vannak vele, hogy még további tapasztalatokat kell gyűjteniük, ám a hazai futamukat mégis kihagyják. Az okokról és a folytatásról Karner Zolival beszélgettünk.
Miskolcon nem értetek be a célba. Mivel telt az időtök a szombathelyi versenyig?
Tesztteléssel sajnos nem, pedig nagyon jó lett volna, ha ki tudjuk próbálni a kocsinkat a murván, mert a rajtig egy centit sem mentünk vele laza talajon. Le volt szervezve egy tesztidőpontunk, csak a gumik nem érkeztek meg időre, így elmaradt a főpróba. A felkészülésünk viszont teljesen rendben volt, mindennel időben elkészültünk. Az utolsó három napban a gumik felkerültek a felnikre, próbáltunk egyet, beállították a futóművet, próbáltunk még egyet aztán csütörtökön délután tovább kellett finomítani rajta. Ezután indultunk el Szombathelyre, az autónkat pedig pénteken hozta utánunk a csapatunk.
Azt terveztétek, hogy nem terveztetek igazából semmit.
Valóban nem voltak konkrét célkitűzéseink, csakis arra törekedtünk, hogy megismerkedjünk a Citroenünkkel a murván, és célba érjünk. Ezt meg is beszéltük Gabival, mert nulla tapasztalatunk volt a murván, semmit nem akartunk reckiíozni. Baksai Laci és Szabó Árpi látott el minket néhány murvás jó tanáccsal, ezek valóban jól jöttek a versenyen. A tréningen csurom víz és sár volt minden pálya, amik a verseny idejére alaposan megváltoztak, szinte kezdhettük elölről a felírásukat, csak élesben, versenyautóval, a gyorsasági szakaszokon. Szelestén spórolósra vettük a tempót, mert éreztük, hogy rettenetesen pattog a kocsi hátulja. A rugók túl kemények voltak, lágyabb nem volt nálunk, a lengéscsillapítón nem tudtunk állítani, úgyhogy kapaszkodtam a kormányba és próbáltuk túlélni az első gyorsaságit, majd aztán a többit is. A katlanban még jobban pattogtunk, de ott már szóltam a mögöttünk rajtoló párosnak, hogy valószínűleg utol fognak minket érni, de figyelünk rájuk, elengedjük őket. Így is történt. Az ugratókat elspóroltuk – hallottuk, hogy Kolencsik Balázsék megjártak – orrnehéz az autónk, nagyon bután tud ugratni. Végül, ha lassan is, de lepattogtunk a Söptei úti pályáról.
Vasárnap bizakodva vártuk a folytatást, reggel jöttek olyan információk is, hogy felszáradtak a pályák, de amikor rámentünk a szakaszokra, akkor megtapasztaltuk, hogy javult a helyzet, de maradt még sár bőven rajtuk. A hosszú egyenesekben nagy volt a tempó, küzdöttünk, mert ugráltunk megint a nyomvályúban, ideges volt a kocsi hátulja nagyobb sebességnél. Viszont a hosszúperesztegi derékszögű kanyarok nagyon feküdtek a C2R2-nek.
A körről körre történő gyorsulás mindig elvárás magunkkal szemben, de ez most csak részben sikerült megvalósítanunk. Farkaserdőn második nekifutásra rontottunk, de Hosszúperesztegen javítani tudtunk, több, mint fél percet. Ehhez nagy segítségemre volt Gabi, mert tökéletesen olvasta vissza az itinert. Voltak olyan helyzetek, amire nem tudtam, hogy hogyan reagáljak a murván, mégis mindent megoldottunk valahogy. Mindkettőnk számára nehéz, fizikailag és szellemileg egyaránt megterhelő futamot teljesítettünk Szombathelyen. A lényeg, hogy a futam végén örülhettünk, hiszen a terveinket megvalósítottuk, rengeteg kilométert és értékes tapasztalatokat gyűjtöttünk. Kupákat nem kaptunk, de nem is ezért mentünk. Egyszer annak is eljön majd az ideje.
Jöhet a hazai versenyetek, a Székesfehérvár Rallye.
Meglepő lesz, amit mondok, de nem indulunk a hazai futamunkon. Egy kis erőt kell gyűjtenünk és a kocsit is vissza kéne építeni aszfaltra, amire most sajnos nincsen időnk. Tehát egy kört pihenünk, de addig is készülődünk a veszprémi futamra. Jelenleg a váltó és a kuplung van ellenőrzés alatt, majd ha az készen lesz a revízió, akkor emelünk még egy kicsit a kocsink hasmagasságán és júliusban, Veszprémben reméljük, hogy legalább ugyanolyan eredményesen folytathatjuk a murvás tanulást, mint ahogyan Szombathelyen elkezdtük.
Rallye2.hu – Salánki Gábor