Juhász Zoltán és Krajczár Zoltán nagyon jól érezte magát a Kazincbarcika Rallye-n, de még nagyobb lett volna a boldogságuk, ha a városukban átgurulhattak volna a VFTS-ükkel a céldobogón. Juhász Zoltánnal beszélgettünk.
Az Eger Rallye-n ott voltatok, de nem értetek célba. Hogyan készültetek a Kazincbarcika Rallye-ra?
Hazai verseny volt számunkra a Kazincbarcika Rallye és egy hazai verseny mindig különleges, nagy öröm. Esetünkben nagyon jók a környékbeli pályák, itthon barátok, ismerősök előtt autózhatunk, ráadásul a közelség miatt nem kell szállást foglalnunk, és rengeteg benzint, gázolajat elfüstölni, kizárólag azért, hogy odaérjünk a futam helyszínre. Szóval nagyon örültünk annak, hogy itthon versenyezhettünk. Egerben az utcai kuplunggal volt baj, ezért Kazincbarcikára megerősítettük azt, szintereztük, az autót megjavítottuk, de a nyolcadik gyorsaságin mégis bent ragadtunk, ráadásul hasonló problémák miatt.
Azt már tudjuk, hogy mi történt veletek a Kazincbarcika Rallye majdnem legvégén, de hogy alakult addig a versenyetek?
Napközben, amíg tudtunk menni, addig sem úgy forgott magas fordulaton a kocsi, nem a tudásának megfelelően gyorsult, elmaradt a teljesítménye a várakozásunktól, és attól, amit megszoktunk tőle. A prológ kezdetén leszakadt az ég Miskolcon, de az volt a szerencsénk, hogy mire mi sorra kerültünk az oválpályán, addigra már nem volt annyira saras a talaj, sokat száradt a salak. A teljesítményünkön még szerintem így is meglátszott, hogy nem szoktunk salakpályás versenyekre járni, de az 1200 méter lement mindenféle gubanc nélkül, annak rendje, s módja szerint, örültünk a sok nézőnek, teljesítettük a három kört, majd visszatértünk Kazincbarcikára, a parc fermébe. Vártuk a reggeli rajtot, ám kazincbarcikai versenyzőként azt rettentően sajnáltuk, hogy a városunknak nem volt szüksége, egy hasonlóan jó hangulatú, sok érdeklődőt vonzó helyi prológra. Másnap, az első körben elromlott a hangosításunk, ez az első körünket alapvetően meghatározta, és a Felsőkelecsény-Szuhogy nekünk etap lett. A szervizben sikerült orvosolnunk a hibát, az átbeszélő megjavult, az autó úgy ment, ahogy ment, de ennek is örültünk, jól éreztük magunkat. Felsőkelecsényen végre versenytempóban mehettünk, az kifejezetten tetszett nekünk, de sajnos a 8. szakaszon éppen ott jött el a vesztünk. A Bánya úton, ahol a tóhoz kell lemenni, már nem jutott el az erő a kerekekhez, elment a hajtás, annyi volt a versenyünknek.
Jól hallottam, hogy az autótoknak ez volt nálatok az utolsó versenye?
Ez ebben a formában valószínűleg nem igaz, de van benne némi igazság is, mert az autóváltáson tényleg gondolkodunk, bele is vágtunk. Sajnos ehhez az Ladához már nem egyszerű alkatrészeket beszerezni. Sok mindent gyártatni kell, hónapokat várunk az alkatrészekre, még akkor is, ha az embernek megvan rá a pénze. Nem csak annyi, hogy bemegyünk a boltba, vagy az internetes webáruházba, kattintunk párat, netán leveszik a polcról és már szerelhetjük is befelé, legfeljebb egy-két hét elteltével. Szeretnénk egy olyan autót, amivel nincs ilyen gondunk, könnyebben kapunk hozzá alkatrészt, magunknak is tudjuk csinálni. Igazából már meg is van az új autó, dolgozunk rajta, ahogy az időnk engedi, a karosszériáját alakítgatjuk mostanság. Utána megy bukócsövezésre, de erről még többet nem szeretnék beszélni. A VFTS-ünket, – ami összeállt és egyébként jól is megy – pedig áruljuk, szükség lesz az árára az új projektben.
Akkor a versenyzést egyelőre pihentetitek?
Nem mondanám ezt, mert amíg megvan a VFTS, addig a közeli versenyeken azzal tervezzük a szereplést, de Pécsre mondjuk nem szívesen indulnánk el vele.
Ózdon viszont találkozhatunk?
Igen, ott mindenképpen szeretnénk mi is rajthoz állni a Rally2 Bajnokságban, de ha addig lesz Rally3-as verseny, vagy csak valami kisebb kapartatás a környéken, ott mi is szeretnénk csikorgatni egy kicsit a gumikat, mert kellenek a versenykilométerek.
Rallye2.hu – Salánki Gábor
Köszönjük a szponzoraink segítségét, a csapat és a fiúk munkáját! Nélkülük nem tudnánk rallyeversenyeken indulni, és fantasztikus élményeket átélni.