Jánosa Ákos és Brunekker Árpi éve messze nem úgy kezdődött, ahogy a srácok azt szerették volna, hiszen az Eger és a Miskolc Rallye után egyetlen pontot tudnak kipipálni az éves terveik közül. Azt, hogy az év végén melyik két versenyt szeretnék „eldobni” a bajnokság végeredményéből. Sajnos Miskolcon sem értek célba, mert Sátán beugrattak egy árokba. Ákos a két nullás verseny után érzi, hogy szorul a hurok, ezért Szombathelyen nagyon ügyesen kell megtalálnia az egyensúlyt a nagy sietség a biztos célba érkezés valamint a (sok) pontszerzés háromszögében. Jánosa Ákost kérdeztük.
Rallye2.hu: Szia Ákos! Ráérsz most? Beszélgethetünk? Miskolc után azért már van miről…
Jánosa Ákos: Igen, van mondanivalóm, bár most sem túl sok, de azért már tudunk beszélgetni. 🙂
Rallye2.hu: Három szakasz után, a szerviz bejáratánál vártalak titeket is, de nem jöttetek. Hány gyorsaságit teljesítettetek?
Jánosa Ákos: Hármat. A szervizbe azért nem értünk el, mert a Sáta-Sáta gyorsasági szakasz végén egy kanyart, hát – mondjuk szépen- elrontottam és beugrattunk egy mély árokba. Pedig nagyon jól álltunk. Konkrétan vezettünk. A szakasz rajtja előtt másodikok voltunk a géposztályban, de Sátát nagyon megnyomtuk, és még a hibánkkal együtt is átvettük a vezetést, pedig akkor „csak” harmadikok lettünk. 0.3 másodperccel volt gyorsabb az első helyezett Takács Olivér!
Rallye2.hu: Mondhatjuk, hogy izgalmas csatában estetek ki. Az első két gyorsaságitok is ennyire szoros volt?
Jánosa Ákos: A Bükkszentlászló-Bükkszentkereszt gyorsaságin elég óvatosan kezdtünk, géposztály negyedik és abszolútban a huszonnegyedikként végeztünk, ami nem éppen egy acélos bemutatkozás. Szörnyű volt. Ezt annak tudtam be, hogy most mentem először a Pirelli gumikkal, amik másképpen viselkednek, mint a Michelin. Nem mondom, hogy rossz, de meg kell ismerni ezeket is. A kihagyás is sok volt. Decemberben, a Szilveszter Rallye-n mentem utoljára az autóval. A Garadna-Mályinka már tetszett. Tudom, hogy a verseny előtt azt nyilatkoztam, hogy a felvételek alapján nem tetszik, de élőben totálisan más volt a helyzet. Hihetetlenül jó volt, igazi rallyepálya! Mentünk, toltuk, és az eredményünk is jó lett. A baj a sátai gyorsaságin történt, már egészen a pálya vége felé. Lesodródtunk egy partfalon, ugrattunk egy hatalmasat és ekkor megütöttük az autó jobb elejét. Igazából semmi nem sérült meg, a futómű is teljesen épp maradt, látható kárunk kizárólag a lökhárítóban keletkezett, annak eltört az alja. De szerencsétlenségünkre a kartervédő megütötte a hűtőt, ami elmozdult, nem tört el, nem lyukadt ki. De egy kis műanyag pöcök letört, ez megrepesztette a hűtőházon lévő műanyag keretet, ami éppen elég volt ahhoz, hogy elfolyjon a hűtővíz. Nem történt semmilyen nagy baj, az alkatrészkár elenyésző, nagyon pechesek voltunk. Szerencsétlenül csaptuk oda az alját. A szerviz nagyon messze volt, 80 kilométernyi etapot nem mertem vele bevállalni, ezért inkább feladtuk a versenyt. Féltettem a motort, nem akartam, hogy bármilyen komolyabb baja legyen.
Rallye2.hu: Tudom, hogy nem örültél, de abban a helyzetben szerintem alapvetően jó döntést hoztál.
Jánosa Ákos: Nem mondanám, hogy annyira jó volt, mert piszokul hiányozni fognak majd az itt elhullajtott pontok. Első helyről, jó sok ponttal kiesni nem egy felemelő érzés. De kiesni és utána motort is felújítani még rosszabb lenne. Nem hiszem, hogy beértünk volna vele Miskolcra. Pláne nem időben. Próbáltunk mindent megtenni azért, hogy tovább mehessünk, de annyira elrepedt a műanyag, hogy hiába öntöttük bele azt a kis vizet, ami nálunk volt, néhány kilométer után újra le kellett húzódnunk az út szélére. A verseny tanulsága, hogy ebben az autóban jobban érzem, magam, mint a sima C2R2-ben és biztosan nagyon jól lehet majd vele menni. Ezt már a Szilveszter Rallye-n és most a Miskolcon is bebizonyította. A gumikat még meg kell ismerni, mert ez a három gyorsasági nem volt elég arra, hogy megszokjam a viselkedésüket.
Rallye2.hu: Gondolom ezek után az Iseum Rallye-ra hatalmas elánnal készülődtök.
Jánosa Ákos: Miután a két mínuszolható versenyünket Egerben és Miskolcon letudtuk, így nincs más hátra, mint, hogy Szombathelyen sürgősen megkezdjük a felzárkózást. Nem így szerettem volna elkezdeni az évet, egyáltalán nem így terveztem, egészen másképpen építettem fel előzetesen a szezont. De most ez így alakult. Innen szép nyerni. A szombathelyi pályákat ismerem, hiszen már tavaly és 2014-ben is ezeken versenyeztünk. Szeretem az útvonallapon szereplő gyorsaságikat, bár a mennyet és poklot egyaránt megjártam rajtuk. Tavalyelőtt az első gyorsasági első kanyarjában felborultunk, 2015-ben pedig kategóriát nyertünk. Elég felemás így az összkép. Mindenképpen célba kell érni, mert ha nem, akkor nagyon nagy baj lesz. Megpróbálok majd sietni. A pályákat imádom, egyenesen murvamániás vagyok. Ezért izgatottan várom a versenyt. A taktikánk ott, a helyszínen fog eldőlni. Igazából nyernünk kéne, rengeteg pontra van szükségünk, tehát iszonyatosan sietni kellene. De a pontokat a célban osztják, ezért a célba érkezésre is hatalmas hangsúlyt fektetünk. Azt, hogy a sietés és a biztonság között hol lesz az aranyközépút, majd meglátjuk. A Sáta-Sáta szakasz is ott dőlt el a rajtban. Lement a redőny, aztán ez lett belőle. Szombathelyen meg kell emberelnem magam és nem hallgatni a rossz énemre. Akkor remélem megismételhetjük a tavalyi sikerünket.
Salánki Gábor
