Jánosa Ákos és Brunekker Árpi Salgótarjánban visszakapott egy kicsit a sorstól, azokból a pontokból, amit az év eleji Eger Rallye-n az égiek elvettek tőlük, ugyanis Hibján Józsefék kicsúszásával és hosszadalmas veszteglésével Ákosék felkapaszkodtak a nógrádi versenyen a kategóriájuk dobogójának legfelső fokára. Ezzel, a Rallye2 Bajnokság abszolút bajnoki címéért folytatott küzdelem után – ha mondhatunk ilyet – a második legkeményebb csatát vívják majd meg a srácok a 6-os géposztály elsőségéért október végén. Ákos szerint a győztes kiléte sok dolog szerencsés együttállása után fog kiderülni Ózdon. De ígéri, hogy nem csak a szerencsén, hanem a tudáson is múlik majd a pontok sorsa és mindent megtesznek annak érdekében, hogy a minimális hátrányukat ledolgozzák és 2015 után 2016-ban is hozzájuk kerüljön a kategória legnagyobb trófeája. Jánosa Ákossal beszélgettünk az év végi versenyekről.
Rallye2.hu: A bajnokság hetedik futama előtt nem sokkal tudtátok meg, hogy az Eger Rallye „eredményét” – ahol ott voltatok, de nem indulhattatok el – nem nullázhatjátok az év végén. Ez egyáltalán nem volt jó hír nektek. Befolyásolta a felkészüléseteket?
Jánosa Ákos: Az egész évünk és ez a verseny is ilyen volt, hogy egyszerűen túl kellett lépni lelkileg az ilyen dolgokon és nem szabadott azt megengednünk, hogy befolyásolja a rossz hír a teljesítményünket. Ez a felfogás, most szükséges volt és jól jött, nem ez volt az első eset az évben, hogy lemaradásban vagyunk a vetélytársainkhoz viszonyítva. Úgy álltunk oda a rajthoz ettől függetlenül, hogy nekünk 2016-ban három versenyt kell majd nullázni, ezért megpróbálunk mindent kihozni az autóból és magunkból, amennyire csak lehet, sietünk majd a pályákon. Ez sikerült is és egy kis szerencsével, valamint Hibján Jociék hibájával újra nyílttá vált a kategóriánk bajnoki címéért folytatott csatánk egyetlen, mindent eldöntő versennyel az év zárása előtt.
Rallye2.hu: Hogyan alakult a salgótarjáni versenyetek?
Jánosa Ákos: Amikor a kiírásban megláttam, hogy a gyorsaságik oda-vissza irányban lesznek, én nem tudtam elképzelni, hogy ez egy jó választás lesz. De teljesen jó lett, mert négy különböző gyorsaságit kaptunk, annak ellenére, hogy fizikálisan ez csak két speciális volt. De megfordítva totálisan máshogy jöttek ki a kanyarívek, egészen más jellemzői lettek a gyorsaságiknak, így egy igen pozitív meglepetés volt ez az újítás. Az kutyult be egyedül nekünk, hogy szombaton az esőben egy kicsivel lassabb itinert írtunk, mint, amit a vasárnapi száraz pályák megengedtek volna. De folyamatosan korrigáltunk, magunkra találtunk, gyorsultunk. Jociék jobban kezdtek neki a versenynek és ők voltak a gyorsabbak az első kör végén. 10 másodperc előnyt építettek ki velünk szemben, ami úgy gondolom, hogy nem volt éppen kevésnek mondható. Aztán fölszáradtak a pályák, rátaláltunk a saját ritmusunkra, elkezdődött köztünk egy hatalmas adok-kapok. Volt olyan gyorsasági, ahol csupán 3 századot tudtunk csak adni nekik! Kiélezett csatákat vívtunk. A verseny közepe táján azonban egy kanyarban megcsúsztak és egy homokos, agyagos részre „betolattak”. Ott egy „kicsivel” több időt töltöttek el, mint amennyit szerettek volna, ezért én meg is köszöntem nekik, hogy ezzel a hibával újra nyílttá tették a bajnoki címért folytatott küzdelmünket. A salgótarjáni csatánkat Jociék vesztették el, nem mi nyertük meg, de hogy közel maradjunk hozzájuk, ahhoz nekünk is sietnünk kellett. Kalandunk nem volt, Jociék is a kiélezett csatánk miatt véthették a hibát, mindketten nagyon igyekeztünk gyorsan menni. A hibalehetőség pedig midig benne van ekkora tempónál. Az eredménynek igazából persze, hogy örültünk, nyerni mindig jó, főleg akkor, ha csatában nyersz és nem szerencsével. Még boldogabbak lennénk, ha az Eger Rallye-t nullázhatnánk, mert akkor mindjárt nem 1-2 pont hátrányunk, hanem 5-6 egységnyi előnyünk lenne Ózd előtt, ami megnyugvást jelentene. De nem így van, készülünk az évadunk legnagyobb küzdelmére.
Rallye2.hu: Jön az Ózd Rallye, ismered a környékbeli pályákat? Mik a tervek a végső csatára?
Jánosa Ákos: Nem tudom, hogy ismerem e. Attól függ, hogy milyen gyorsaságik kerülnek föl az útvonallapra. Akár egy Sáta-Sáta, egy körgyors, vagy egy Ózd-Sáta is lehet, van lehetőség bőven a környéken. De megeshet, hogy a miskolci pályákon kell majd csatáznunk. Ott van a Kánó-Imola-Ragály, de lehet tök más lesz, amin még nem is mentem. Parasznyának, mondjuk nem örülnék, az nem az én világom. Az időjárás is befolyásolhatja a dolgokat. Ha minden jól megy, akkor egy vagy két pont előnnyel fog Joci kezdeni Ózdon, ezért nagyon nyitott a helyzet, hatalmas csatát fogunk vívni, ez nem lehet kérdéses. Több összetevős „játék” lesz a meccsünk. 40-40%-ban a szerencsénken és a tudásunkon múlik majd a végeredmény, 20%-ban pedig az égiek kezében leszünk. Nem tudom, hogy kinek jön majd ki jobban a lépés. Jociék is megérdemelnék a győzelmet, mert nagyon ügyesek, jó kezű a pilóta, de az előző személyleírás alapján magunkra is ráismerek, így annak is szívből örülnék, ha nekünk sikerülne megvédenünk a bajnoki címünket. Bárhogy legyen, biztos, hogy mindketten örülni fogunk a másik sikerének, mert nagyon jó barátság alakult ki köztünk, segítjük egymást, a versenyeken és azon kívül telefonon is rengeteget beszélgetünk. Ellenfelek vagyunk, nem ellenségek. Óriási lesz rajtunk a nyomás, mert mindketten bajnokok szeretnénk lenni, ráadásul az Ózd Rallye-t nem mínuszolhatjuk majd. Végig észnél kell lennünk. Mert ha történik velünk valami, akkor az a negyedik nullás versenyünket jelentené. Ezeket mindet összerakva a versenynek a nehézségét nem is az fogja jelenteni, hogy csatázzunk és legyőzzük Jociékat, hanem ennek mindnek a tudatában kell gyorsan és hibátlanul vezetni. Ez lesz a nagy feladat és az igazi kihívás! Amelyikünk ezekhez a körülményekhez jobban tud alkalmazkodni valószínűleg az örül majd jobban a futamnak és az évnek a végén.
Rallye2.hu – Salánki Gábor
Köszönjük a szervizcsapatunk munkáját és a támogatóink segítségét!