Nagyon készült a Baranya Kupára az Ivony Csaba – Kreicsi Bálint páros, ami nem volt meglepő, mert idén többször is elmondták, hogy rettenetesen várják a megmérettetést, a mecseki pályákon. A P13-as kategóriában a pontgyűjtés sajnos nem jött össze nekik, és úgy néz ki, hogy Salgótarjánban, hazai pályán sem lesz esélye, az eddig nagyon szimpatikusan nyilatkozó „újonc” párosnak a továbblépésre. Ivony Csabával beszélgettünk.
Mi történt veletek Fehérvár óta? Ha jól emlékszem, ott indultatok utoljára.
Igen, és a Székesfehérvár Rallye-t követően Bálint úgy döntött, hogy töviről hegyire átnézi az autót, mert az nem lehet, hogy ennyi verseny után ne legyen rajta valami munka. Nem tudom, említettem e korábban, hogy ezt az autót gyakorlatilag a navigátorom építette, ezért minden porcikáját ismeri. Terveztük, hogy Komlóra beteszünk egy tolós váltót, de az sajnos nem volt megbízható, így visszakerült a BMW-nkbe az utcai. Az átnézés, illetve a váltócsere kapcsán sok apró, de később nagy bajt is előidézni képes hibára derült fény. Egyebek mellett el volt szakadva az egyik motortartó bak, a difi tartó lemez megrepedt, valamint a kipufogó is leszakadt. A javítás megtörtént, ami után nagyon vártuk komlói rajtot.
Jártatok már Komlón korábban?
Nekem Pécs az egyik kedvenc városom. Annak idején ott töltöttem el négy felejthetetlen évet. Huszonévesként is rallye fanatikus voltam, meglátogattam még Ranga Lacit is. Akkoriban, amikor a Salgón Lajtai Zsoltiék indultak, részben Bálint szüleinél, részben nálunk szálltak meg. Nem barátok, de talán haverok voltunk. Ám versenyezni csak egyszer volt itt lehetőségem, jó pár évvel ezelőtt Gyenes Attilának navigáltam Komlón.
Tudjuk, hogy (nem) sikerült a verseny. Mi történt?
Ezt a versenyt mindketten családi nyaralásnak is szántuk, ezért már szerdán eljöttünk Sikondára. Amíg a párjaink és a gyerekeink pihentek, addig mi szerintem elég lelkiismeretesen felírtuk a pályákat. A szervizcsapat feladatait is mi láttuk el, ezért pénteken már nem jártunk pályát, hanem elrendeztünk minden egyebet. Aztán jött a prológ, azzal a jó kis zivatarral. Azon járt az agyunk, mivel menjünk ki az aznapi gyorsaságira. Sok választás nem volt, de jól döntöttünk a száraz gumikkal. Kisebb hibákkal végigmentünk, nagyon tetszett a hosszúhetényi pálya, mentünk volna rajta még egy kört, ha lehetett volna.
Aztán szombaton, mindjárt az első reggeli gyors első kilométereinek egyikében abban a bizonyos balos kanyarban elúszott az autó háta és már nem tudtam megmenteni a helyzetet. Tető lett belőle. Sima balnak írtuk, ami reális is lett volna, ha az aszfalton kanyarodok illetve az autó nem könnyül el azon a kis bukkanón. Legalábbis a külső felvételből ezt a tanulságot vontuk le. Sajnos nagyon sok autó vérzett el ezen az erdei szakaszon, és ahogy ezt később megtudtuk ez minden évben így van. Jó lett volna ezt előre tudni. 🙂
Estetek már máskor is?
Navigátorként Sziklai Petivel már volt részem hasonlóban, de az is történelem. Annak ellenére pedig, hogy Bálint rallyes életének 90%-ban pilóta volt, mesélte, hogy ő is navigátorként élt át egy nagy bukást, a kazári gyorson. De pilótaként én most estem át a tűzkeresztségen.
Milyen érzés volt?
Onnan, hogy elindultak az események – meg az autó hátulja – nekem nagyon hosszú időnek tűnt, amíg megálltunk. Még mozgott az autó, amikor megkérdeztük egymástól, hogy minden rendben van-e? Aztán már mondtam is Bálintnak, hogy sajnos ebből nem lesz Salgó.
Most is így látod?
Sajnos igen. Salgótarjániak vagyunk, hazai verseny lett volna, emiatt mérhetetlenül fáj a szívünk, de el kell engedni ezt a történetet. Nem szeretnénk kapkodni, ugyanolyan megbízható, és szép autóval szeretnénk rajthoz állni, mint eddig. Sajnos a külső erőforrásokra sem találtunk hirtelen megoldást. Elindult az alkatrész gyűjtés, hozzáfogtunk az autóhoz szinte azonnal, de ennek ellenére a Salgónak nem látjuk a realitását.
További tervek?
Megbízható, ép autó, aztán meglátjuk. Zemplén? Mecsek rajtengedéllyel, csak hogy a csorbát kiköszörüljük? Esetleg idén már semmi és jövőre újult erővel egy új szezon? Nem tudom. Egy biztos, építjük az autót. A Salgó Rallye hétvégéjén meg elbujdosunk, hogy ne fájjon annyira a szívünk.
Rallye2.hu – Ivony Csaba
