Elég bosszankodósra és emiatt rövidre is sikerült a Szecsődi Norbert-Tarrósi Péter páros Veszprém Rallye-ja. Az érces hangú Opel Corsa, annak ellenére, hogy a pályákon ugyancsak ereje teljében volt, mégis idő előtt került föl a trailerre. Szecsődi Norbert számolt be nekünk veszprémi „élményeikről”.
Már az első gyorsasági szakaszon kiesett közvetlenül előttünk egy versenyzőtársunk, ezért a második gyorsasági szakasz rajtvárakozójában megkaptuk a 3 perces felkészülési időt. A rajtvárakozóban 2-en voltunk. és a várható rajtidőnkre rajtoltunk – kihagyva egy percet. A harmadik gyorsasági szakasz rajtvárakozó előtti időellenőrzőjében újra megkaptuk a 3 perc rajtidőt, de a rajtvárakozóban valamiért több versenyautó is összegyűlt és több perc elteltével kezdődött csak meg a rajtoltatást. Az amúgy is feszült hangulatban közvetlenül a rajtolásunk előtt szóváltásba keveredtünk az egyik sportbíróval, aki 48-at írt a menetlevelünkre rajidőként. Ennek az adatnak a birtokában elbizonytalanodtunk és ezért megkérdeztük, hogy biztosan 48-kor kell e rajtolnunk és nem 49-kor, mivel kiestek előttünk a vetélytársaink. 
A sportbíró a menetlevéllel a kezében még segítséget vagy tanácsot is kért a kollégáitól. Közben az órán peregtek a másodpercek és már 47 perc, 30 másodperc volt az idő. Ekkor bemutatta, a sportbíró a 30-at, és a versenyautónk mögé ment beszélgetni. Ekkor már végképp bizonytalan, és tanácstalan voltam, hogy mit tegyek. Rajtoljak el 48-ra? Vagy most már 49-re? Ekkor az Óra elkerülte a 48-at. A sportbíró 10 másodperc múlva odajött hozzánk, és megkérdezte: Nem rajtoltok? Megkérdeztem tőle: most akkor, mi van? Mikor rajtoljak? 48-ra? Vagy 49-re? Erre a sportbíró azt a választ adta, hogy rajtoljatok 49-re. Így is tettünk. Elrajtoltuk. 49-kor. Idegesen, kapkodva de végül mégis csak elindultunk, majd, amikor leértünk a pályáról a célban elvették a menetlevelünket és közölték velünk, hogy viszlát! Ki vagytok zárva. Ekkor lett vége a versenyünknek. Csak később, hosszas telefonálgatás után közölte a versenyigazgató a navigátorommal, hogy a rajtoltató bíró ott hibázott, hogy megengedte, hogy elrajtoljunk, mert már a rajtban el kellett volna vennie a menetlevelet. Összecsomagoltunk és hazajöttünk, arról a versenyről, ami egyébként nem volt rossz, az autónk is jól szuperált a rettenetes minőségű pályák ellenére. Talán a kategória második vagy harmadik helyén álltunk, amikor kizárásra kerültünk, tehát egy elég jó eredmény elérésére volt esélyünk.
A verseny után már lehiggadva és átgondolva a sztorit, mi is hibásak vagyunk valóban, mert a menetlevélen az állt, hogy 48 a rajtidőnk, és ekkor el kellett volna rajtolnunk. De a történetből az is jól látszik, hogy a sportbíró nem volt tisztában a helyzettel, és elsősorban a bizonytalansága miatt kerültünk végül kizárásra. Az esethez még az is hozzá tartozik, hogy az ügy rendezése során, kritikán aluli módon és hangnemben beszéltek velünk telefonon és személyesen egyaránt, miközben a problémánkra kerestünk volna valamiféle elfogadható megoldást. A verseny számunkra előre hozott végén nagyon csalódottak voltunk emiatt az eset miatt, mivel mi versenyezni szerettünk volna és úgy vélem, hogy elég sok pénz fizettem, fizettünk már ki az autósportért és ezért talán joggal elvárhatnánk, hogy emberként kezeljenek minket még akkor is, ha netán a nézeteltérésbe keveredünk a verseny során bárkivel.
Salánki Gábor