Horváth Ádi dr. Sebestyén Oláh Orsolyával debütált versenyzőként az embert és gépet egyaránt próbára tévő East Eger Rallye-n és a kezdeti nehézségek után célba értek, sikeresen tették le egy remélhetőleg hosszú és eredményes karrier alapkövét. Horváth Ádival beszélgettünk.
Nem csak az első Rallye2-es versenyedre készültél Egerben, hanem életedben először ültél versenyautó volánjánál. Tényleg nem mentél még soha, sehol? Mik voltak a terveid a bemutatkozó versenyeden?
Számomra teljesen új volt az egész rallye, versenyautóban legfeljebb csak álló helyzetben ültem ezelőtt, vagy a pályák mellől néztem a hangosabbnál hangosabb, valamint szebbnél szebb gépcsodákat. Eddig sem az időm, sem az anyagiak nem engedték meg azt, hogy a rallye-zásba versenyzőként belevágjak. Boldog voltam, hogy Orsi ült mellettem, mert nagyon sokat tanulhattam tőle. A terv az volt, – és ezt a csapattal is megbeszéltük – hogy nem fogjuk túlfeszíteni a húrt, nem szeretném azt, hogy az első versenyemen egy hatalmasat essünk. A cél csakis a cél volt, a legtöbb versenykilométer begyűjtése mellett, természetesen egyben, épségben, karcmentes autóval.
A tervet tökéletesen megvalósítottátok, első bálozóként neked aligha volt több ebben a hétvégében. Volt küzdelem bőven, így kell elkezdeni egy pályafutást. Te milyennek láttad belülről a versenyt, mi történt veletek a gyorsaságikon?
A szombati szuperspeciál szakaszon, nagyjából a 2. kilométer környékén eltört a váltókar, aminek következtében felfelé nem tudtam a fokozatokat kapcsolni, csak lefelé. Hamar az 1-esnél találtuk magunkat. A következő lassítónál már annyira mérges voltam, hogy a sírás kerülgetett, minden bajom volt. A várva várt bemutatkozást nagyon nem így terveztem. Nem volt más lehetőségünk, a hátra lévő 2 kilométert és az etapútvonalat is 1-esben teljesítettük a Dobó térig. Sokszor rá kellett kuplungolni, hogy ne forgassam szét a motort a rajtdobogóig. Onnan a parc fermébe kellett volna mennünk, de a szervizparkban kötöttünk ki, ezért másnap csak szuperrallye-val és 10 perc büntetéssel állhattunk vissza a versenybe. Összedugtuk a fejünket a csapattal, hogy mi legyen, de nem volt kérdés, hogy megyünk tovább. Egyedül az volt a feladat, hogy tapogatózva, odafigyelve, tapasztalatokat gyűjtve haladjunk a cél felé. Ezt összehoztuk, a váltókart megjavították a fiúk, de minden egyes felfelé és lefelé történő váltásnál is kuplungolni kellett. A bal lábamnak ez horror volt. Hétfőn és kedden csak vizes borogatással tudtam enyhíteni a fájdalmat, ami szerencsére azóta már alább hagyott. A lassítókkal nem volt gondunk, vagy pontosan, vagy a kelleténél korábban fékeztem meg előttük az autót, összetűzésbe nem keveredtünk velük.
Ebben segítségünkre volt az a 6 darab használt gumi, – újat nem tudtunk vásárolni – amikhez Lakatos Tamás közreműködésével jutottunk hozzá. Jól működtek, köszönjük szépen. Egy helyen magunkra ijesztettünk, a Sirok-Egerbakta szakaszon. Egy jobb3-ból bal3-ba kanyarkombinációba beleérkeztünk viszonylag nagy tempóval. Ebben a Rallye2 élmenői szerintem nevetve elfordultak, én viszont nem. Az autó pedig elindult egy kb. 3 méteres betonárok felé, oldalra csúszva. Annyi lélekjelenlétem volt, hogy nem szálltam le a gázról, és az kihúzta a kocsit. Tudtam, hogy ha akkor elveszem, az nagyon fájni fog. A második körben, a Szarvaskő-Egerbocs szakaszon, az elágazásnál már próbáltam kézifékkel is befordulni, több-kevesebb sikerrel. Nagy kalandunk nem volt szerencsére, és remélem, hogy soha nem is lesz. Az ORB2 élmezőnye rettenetesen erős, Baksai Laciék, Geiger Mátéék, Fábián Donáték és még sokan mások is brutálisan gyorsak. Nem tudom, hogy miből vannak ezek az emberek, de szinte felfoghatatlan, hogy milyen időket autóznak. Minden tiszteletem az övék. Mi már attól is nagyon boldogok voltunk, hogy a nap végén a céldobogón át tudtunk gurulni.
Hol láthatunk legközelebb?
Ha az égiek is úgy akarják és a büdzsé is összeáll, akkor ugyanebben a felállásban, ugyanezzel a csapattal, a Miskolc Rallye-n. Remélem, hogy Orsi újra igent mond majd a felkérésre. Miskolc után még levezetésként a Szilveszter Rallye-val is szemezek, jövőre pedig, ha összeáll a saját autóm, akkor a Historic Bajnokság mezőnyét fogjuk erősíteni egy Peugeot 205 1.9 GTI-vel. De még az is lehet, hogy a Rallye3-ban kötünk ki, ez még a jövő év zenéje. Egyelőre a Miskolc, valamint a Szilveszter Rallye van még csak a célkeresztben.
Rallye2.hu/ORB2.hu – Salánki Gábor
Köszönöm a segítséget:
Molnár Zoltánnak és csapatának
dr Orsi navigátoromnak
Kelecsényi Csaba
Hajósi Hajóka Miklós
Hajósi Gergely
Tóth Ottó
Pallaghy Botond
Hetesi Viktor
Mang Huba
Gálik Kata
Nagy Teodóra
Kőrizs Krisztián (Crazy Car Style)
Schneider János
Tokraktár Gödöllő
Kocsis Imre
A barátoknak akik személyesen eljöttek, és velem együtt örültek.
És nagy köszönhet a rendezésért Begala Tamásnak, és csapatának remélem még sok sok versenyt fog nekünk rendezni. Bízok benne hogy a Miskolc rallyt is ő kapja meg, mert akkor biztos hogy rajthoz állunk! És biztos hogy rendben fog menni minden mint itt Egerben!
Profi munka volt amit letettek ide nekünk! Nagyon köszönjük! 👏👏👏