Hajdu Tomi 12 év kihagyását követően tért vissza tavaly a rallye világába, ahol a sikeres kezdés után hamar megtapasztalhatta, hogy a technika ördöge éppen ugyanolyan sunyi, mint amilyen akkor volt, amikor ő még aktívan rótta a pályákat. 2019-re a csapat nem változik, Tamás továbbra is a feleségével, Nikivel fog versenyezni, és azt is elárulta nekünk, hogy nem a megszokott motor duruzsol majd a Ladájuk orrában, de nagyon várják már az Eger Rallye egyre inkább közeledő rajtját. Hajdu Tamással beszélgettünk.
Milyen tervekkel vágtatok neki a 2018-as évnek?
A tavalyi esztendőt abszolút tanuló évnek szántuk, hiszen 2006 óta nem versenyeztem, nagy volt a szünet, volt honnan felzárkóznom. 12 év maradt ki a pályafutásomból, nem sokszor ültem eközben Ladában. A tanulás, a felzárkózás éve volt nekünk 2018.
Sikerült felvenni a rallyesport jelenlegi ritmusát?
Szerintem igen, azzal nem volt gondom, de soha nem leszek már olyan bátor, mint amilyen régen voltam. Legalábbis én így érzem. Három gyönyörű gyerekkel, családosan, teljesen másképp áll hozza az ember a versenyzéshez. Pláne, úgy, hogy a navigátorülésben a feleségem, Niki foglal helyet. Első a biztonság, de közben keressük az arany középutat, törekszünk a versenyzésre is. Sietünk, de nem fogunk küzdeni életre-halálra. Jó úton járok a visszarázódást illetően, de minél több versenykilométer kellene ahhoz, hogy megközelíthessem a régi önmagamat.
Hogyan alakult a visszatérés?
Nem túl jól, és nem úgy, ahogyan azt elterveztük. A kezdés nem volt rossz, mert az Eger Rallye-ról sikerült elhoznunk a Lada kupában egy serleget. Azt, hogy a második, vagy harmadik helyért járó illetne meg minket az eredmények alapján, azt a mai napig sem tudjuk, mivel volt a célban egy kis kavarodás. A lényeg, hogy sikerült az első versenyünkről trófeákkal hazatérni. A folytatásban viszont már ennyi öröm sem jutott nekünk, mert Miskolcon motorhiba miatt álltunk ki Salgótarjánban pedig összetörtük az autónkat. Visszatértünk a szervizbe, mentettük a menthetőt és egy csak azért is hangulatban elkövetett ceredi szakasz után álltunk ki. Nyíregyházán az utolsó gyorsasági szakasz után újra egy motorhiba állított meg minket. A szakaszról lejöttünk, de a céldobogóhoz már el sem indultunk Mádról. Minden összeolvadt a motorblokkban. Ennek a levét még most is iszogatjuk, a felkészülésünket is nagyban befolyásolja. A sok nehézségtől eltekintve minden gyorsasági kilométert és versenyhétvégét nagyon élveztünk, és elég sokat sikerült fejlesztenünk az autónk futóművén. Ha másra nem, hát erre mindenképpen jó volt az elmúlt évad.
Ezek szerint ti is készültök a 2019-es évre. Mik lesznek az idei esztendőre az elképzelések?
Nagy terveink idén sincsenek, mert rettentően sokat dolgozunk, alig van időnk a versenyzéssel foglalkozni. A Nyíregyháza Rallye-n keletkezett motorproblémákat eddig nem sikerült felszámolni, épül az új motor, de nem tart még ott a szerelőnk a javítással, hogy Egerben bevethető legyen. Ezért egy tartalékmotorral fogunk nekikezdeni az évnek. Ezt az erőforrást én csináltam, a saját kezemmel raktam össze. Hamisítatlan Hajdú Motor. 🙂 Ez egy kicsit gyengébb ugyan, mint, amilyen a másik volt, de nagy előnye vele szemben, hogy működőképes. Az Eger Rallye-n természetesen ott leszünk, és az évadnyitó futamon kívül egyelőre két megmérettetést írtunk be a versenynaptárunkba. A Miskolc Rallye-t, valamint a Salgó Rallye-t, mivel ezek itt lesznek, a térképen igen közel hozzánk. A Dunántúlra, és a murvára valószínűleg az idén sem megyünk, ezért különös izgalommal várjuk már az esztendő rajtját, Egerben. Sok nem jut nekünk a versenyzésből 2019-ben, de annak a kicsinek már nagyon szeretnénk nekikezdeni. Reméljük, hogy idén ismét sikerül elhoznunk néhány kupát Egerből, amik mellé később jó lenne még betenni néhányat a vitrinünkbe.
Rallye2.hu – Salánki Gábor