Györkő Józsit, a 2016-os Baranya Kupa óta nem láthattuk a rengeteg munkája miatt a versenypályákon, de most visszatért, mégpedig Béres „Unicum” Attilával a jobb1-ben, és a kemény, valamint népes 6-os géposztály közepén autóztak, mindaddig, amíg egy technikai probléma megálljt nem parancsolt nekik. Józsiék nem szomorkodtak, bemelegítésnek jó volt a székesfehérvári hétvége, így a következő futamukon már valamivel tempósabban szeretnék végigkergetni a kis C2-est, a gyorsaságikon. Györkő Józseffel beszélgettünk.
Régen versenyeztél már. Hogyan tudtál ekkora kihagyás után felkészülni Fehérvárra?
Nagyon lelkesen, bár tesztelni nem tudtunk, pedig az biztosan hasznos lett volna. A verseny előtti egy hét már roppant jó hangulatban, izgatottan telt, ismerkedtünk az autónkkal, utcán gurultunk vele néhányat, természetesen nem versenytempóban. Kicseréltük a fékeket, ezeket bevasaltuk eközben. Eltöltöttem pár napot Bakó Laciékkal, hogy ráhangolódjak a futamra. Ennyiből állt a felkészülés, köszönöm ezt, az autót és a fehérvári versenyhétvégénket is a Bakó Rallye Team-nek.
Milyen volt a versenyetek?
A korai kiállásunk ellenére szerintem szuper. Az első szakaszon egy viszonylag jó idővel nyitottuk a napot, ébresztőnek ideális volt a rövidebb, kincsesbányai gyorsasági. Ezután jött a futam érdemi része, és egy számomra is meglepő momentum. 30 éve versenyzek, de eddig egyszer sem rajtoltam be, nem volt soha korai rajtom. Most ezt is kipróbáltuk, Csákberényt 10 másodperc hátránnyal kezdtük el. Ezt már a rajt pillanatában tudtam, hiszen láttam, hogy nem váltott zöldre a lámpa, amikor bemozdult az autónk. Ettől függetlenül jó, ám nem gondtalan szakasz volt. Megpróbáltunk jól lejönni rajta, de azzal is elvesztegettünk néhány másodpercet, hogy nem fogattam le teljesen a motort, nem mindig sikerültek tökéletesre a váltások és a kigyorsítások. Ezek után Oroszlányba úgy érkeztünk meg, hogy húzós tempóban, gyorsan akarunk menni, mert szerettünk volna valamennyit lefaragni a hátrányunkból. De az átbeszélőnk azután, hogy Csákberényen sokszor kihagyott, Oroszlolányon teljesen tönkrement, pedig kettő is volt belőle. Sajnos az egyik kanyart nem is sikerült emiatt abszolválnunk. Egyszerűen elmentünk egyenesen az erdőbe, negyedik fokozatban. Nem padlógázzal, de nem voltunk lassúak. Sok volt a tempó, ami mellé nem értettem, nem hallottam Attilát, a pályabejárásról pedig nem emlékeztem erre a kanyarra. Sokra igen, ám erre pont nem. 🙂 Mikor észrevettem a kanyart próbáltam befordítani a kocsit, de azonnal világossá vált, hogy esélyünk nincs rá, hogy elkanyarodjunk. Elrántottam a kormányt és szerencsénkre éppen két fa között indultunk el a susnyába, ahol kb. 20 métert haladtunk. Nagyjából egy percbe telt mire az útra visszataláltunk. Nehezen tudtam rükvercbe rakni a váltót, de sikerült, utána pedig már csak nyílegyenesen ki kellett tolatnunk a fák közül. Komolyabb kár nem keletkezett, csupán a lökhárító tört el, amit a szakasz végén gyorskötegelővel „meggyógyítottunk”. A szervizben rendesen megjavította a csapat, más gondunk nem volt, indulhattunk kifelé, a második körre. Az etapon, lefordultunk Iszkaszentgyörgy irányába, de hirtelen kattant egyet a kuplung, majd beesett a pedál. Megálltunk a faluban, megnéztük, hogy mi történhetett vele. Mi azt gondoltuk, hogy a bowden szakad el, de nem ez volt a gond, nem tudtuk helyben megjavítani. Fogytak mögülünk a vetélytársak, a záró autó is utol ért minket, le kellett adnunk a menetlevelet. Ha van nálunk két darab 10-es villáskulcs, akkor szerintem megoldjuk a problémát.
Veszprémbe el tudtok jönni?
Nem, nem szeretnénk Veszprémben rajthoz állni, csak aszfalton versenyzünk. Tehát a Baranya Kupa lesz a következő megmérettetésünk. Ott(hon) támadunk. Hazai pálya, fejben van az összes szakasz, jól ismerjük a gyorsaságik minden méterét. Ugyanebben a felállásban, Béres „Unicum” Attilával és Bakó Laciék Citroenjével fogunk versenyezni Komlón. Azt gondolom, legalábbis nagyon úgy tervezem, hogy a komlói futamon már teljesen más felfogásban, sietősebben fogunk versenyezni, mint legutóbb, Székesfehérváron.
Rallye2.hu – Salánki Gábor