Gyöngyösi Marci és Kollár Karcsi a kategória első helyéről vágott neki a Veszprém Rallye-nak, de több nem várt hiba is gátolta abban a srácokat, hogy tovább növeljék előnyüket a bajnokságban. A gyengélkedő motor, a felnyíló motorháztető, az etapútvonal elhagyása, majd a büntetésük egymást előidézve sújtotta Marciékat, akik végül ezekkel együtt is dobogóra állhattak az 5-ös géposztályban. Gyöngyösi Marcellt kérdeztük a Veszprém Rallye-ról.
A Székesfehérvár Rallye nem volt könnyű menet a számotokra és, aki könnyű sikert keres, az biztos, hogy nem a Veszprém Rallye-ra nevez. Ti hogyan készültetek az évad talán legnehezebb versenyére?
Tesztelni nem tudtunk, valójában ezúttal is a létező legutolsó pillanatban készültünk el a versenyautónk felkészítésével. Ezért is volt kicsit meglepő, hogy szinte tökéletesen sikerült eltalálni az Opelünk beállításait, a futómű keménységét. Előre más rugókat raktunk, hosszabbakat, puhábbakat, ezeknek is köszönhettük, hogy nem küzdöttünk olyan beállítási problémákkal, mint Szombathelyen, az Iseum Rallye-n. 
Nem volt izgalmaktól mentes a versenyetek…
Sok minden volt, de az éppen nem. Elejétől kezdve küzdöttünk azzal, hogy az autónk egyszerűen elgyengült a nagy melegben. Lehet a computer programozását kell átnéznünk, de valami, valamiért nagyon nem tetszett neki. Soha nem találkoztunk még ilyen jelenséggel. Talán azért volt ez, mert nem volt igazi, valódi hűtést biztosító menetszél. Nagyon meleg volt az idő és a beáramló levegő hőmérséklete, lehet nem tudta eléggé hűteni a motort. Mi meg azért nyomtuk neki a gázt, ahogy csak lehetett. Volt olyan szakasz, amelyiknek a vége felé már azt hittem, hogy nem érünk le a gyorsaságiról, annyira nem volt a motorban erő.
Ezt a technikai hibát próbáltátok kijavítani, amikor szembe találtátok magatokat még egy problémával?
Igen. Etapon neki láttunk keresgélni a „reaktortérben”, hogy mi okozhatja az elgyengülést. Ez az első gyorsasági után történt. Föllazult egy csavar az egyik lengőkarnál, ami kopogott, de természetesen nem az okozta az erőhiányt. Elég sok mindent átnéztünk, ide-oda kaptunk, de nem találtuk meg a hiba pontos okát. Ezek után, amikor felmértük a helyzetet, indulnunk kellett és be kell valljam férfiasan, hogy rosszul zártam vissza a motorháztetőt. Ez az etapon fölnyílt, szembe jött velünk, és betörte a szélvédőnket. De úgy nagyon. Ráadásul ez pont akkor történt, amikor az etapútvonalon egy kereszteződéshez érkeztünk, ahol el kellett volna kanyarodnunk. Nem láttuk meg a kereszteződést. Elhagytuk az etapútvonalat. Megálltunk egy kicsit, hogy amennyire lehet kitakarítsuk a törmeléket, mert az üvegszilánkok záporoztak a szemünkbe. Hűteni nem tudott a menetszél, de üvegszilánkot szétfújni tökéletes volt.
A motor elgyengülésének és a szélvédő betörésének hála, elgondolkodtunk, hogy feladjuk a versenyt, de erőt vettünk magunkon és elhatároztuk, hogy ha törik, ha szakad, a szervizig akkor is elvergődünk. Bár megfordult a fejünkben, hogy lehet ezek olyan jelek, amiket észre kellene vennünk. A szervizbe jutásunkat segítette és számunkra szerencse volt az az eset, ami Trencsényi Vincééknek bődületes balszerencse volt. Etap lett, vagyis rá sem mentünk a vigántpetendi gyorsaságira. Vincéék reméljük már, hogy teljesen felépültek, mielőbbi gyógyulást kívánunk mindkettőjüknek. Nem kis küzdelem árán beértünk a szervizbe, ahol a második gyorsaságin széthullott kipufogót is össze kellett rakni, kicseréltük Szabó Laci segítségével a szélvédőt is. Köszönöm szépen neki és a szervizcsapatnak is a segítséget és a munkát, mert nélkülük aligha mehettünk volna ki a szervizből. Az elgyengülés az továbbra is fennállt, de Karesszal együtt nagyon élveztük a teljes második kört. Problémák nélkül teljesítettük mindhárom szakaszt. Az eredménnyel meg voltunk elégedve, mert ez várható volt, tudtuk, hogy ez a papírforma. Kuncz Dezső ügyes és régi motoros már a szakmában, ráadásul az autója is szenzációs. Tudtuk jól, hogy ha összeáll nekik minden és nem hibáznak, akkor el fognak verni minket. Madari Imiékkel pedig küzdünk mindig, de fel kell még nőnünk a feladathoz. Szeretnénk őket jobban megszorongatni. Rajta vagyunk, aztán meglátjuk, hogy mi lesz ebből. A verseny után, a felügyelőtestületi ülésen kaptunk 8 perc 30 másodperc büntetést, mert sokat álltunk az etapútvonalon kívül. Sokkal jobb enélkül sem lett volna az időnk. Kategóriában nem csúsztunk hátrébb, csak az abszolútban vesztettünk egyetlen helyezést, aminek semmilyen jelentősége nem volt. Az 5-ös kategóriában így is bronzérmesek lettünk. A verseny után nem sokkal az egyik barátunk és a szervizcsapatunk oszlopos tagja, Tomika sajnos szívinfarktust kapott, de szerencsére már jobban van. Kívánunk neki ezúton is minél gyorsabb felépülést, gyógyulást és minden jót. Várjuk vissza magunk közé! 🙂
A Baranya Kupán ott tudtok lenni?
Természetesen. Nagyon várjuk már és nagyon örülünk annak, hogy egy jó hosszú futammal készülnek nekünk Markó Tibiék. Gyakorlatilag egy ORB-s versenyt kell teljesítenünk. Köszönjük Tibinek és a csapatának, hogy az átlagosnál jobban igyekszenek a Rallye2 Bajnokság résztvevőit emberszámba venni. Szeretjük a mecseki pályákat. Állítólg a kategóriánk bivalyerős lesz, mert Ifj. Fogarasi Attiláék mellett Guzi Robi bátyja, Guzi Jani is ott lesz, ő pedig eléggé képben van a számára hazai gyorsasági szakaszokkal. Madari Imiéken túl Kuncz Dezsővel és géposztályunk bajnok autójával is számolnunk kell. Brutális küzdelmekre készülünk. Eddig is odaálltunk, ha kellett, most sem fogunk megfutamodni a csatáktól, aztán meglátjuk, hogy mi sül ki belőle.
Rallye2.hu – Salánki Gábor