Foczkó Ákos és Vadmagyar, azaz Kiss Balázs soha nem indult még korábban Veszprémben, de a hírhedt Balaton parti pályákról az információk hozzájuk is eljutottak, sejtették, hogy nem lesz sétagalopp a Veszprém Rallye. Ennek megfelelően óvatosan kezdték a versenyt, majd amikor felmérték a terepet, rástartoltak egy jó pozícióra, de nem volt szerencséjük, egy defekt keresztbe tett nekik a verseny legvégén. Veszprém már csak ilyen… Ám a legfontosabb az, hogy végre elkezdtek gyűlni a pontok a páros neve mellett, és Ákos nagyon bízik abban, hogy Komlón folytatódik ez a kedvező folyamat. Foczkó Ákossal beszélgettünk.

Láttunk már titeket murván versenyezni? Hogyan kerültetek a murvás Veszprém Rallye-ra és mit vártatok tőle?

Elég régi vágyam volt már, hogy részt vegyünk egy murvás futamon, mert erre az eddigi pályafutásom során nem volt még példa, soha nem versenyeztem laza talajon. Persze voltak olyan szakaszok, amik részben murvásak, voltak azokon slick gumikkal már tettünk meg pár kilométert, de teljesen murvás versenyen és gyorsaságin még soha nem autóztam versenykörülmények közt. Most, hogy 2019-re teljes esztendőt terveztünk a Rallye2 Bajnokságban semmiképpen sem szerettük volna kihagyni Veszprémet a versenynaptárunkból. A pontgyűjtés és a tapasztalatszerzés szempontjából is nagyon fontos állomásának éreztük az évünkben, a Balaton parti megmérettetést.

Hogy érezted? Milyen volt belülről?

Kifejezetten jó. Bár a rajt előtt egy kicsit tartottunk a pályákról, mert sokan mondták nekünk, hogy ilyen durva, meg olyan rossz a szakaszok minősége, de ahhoz képest szerintem egészen jól végigmentünk. Hozzáteszem, nem hazudtolták meg önmagukat a gyorsaságik, valóban elég kemények, embert és autót egyaránt próbára tévők voltak, viszont az Ladánk meglepően jól bírta az igénybevételt. Csak kisebb sérülések keletkeztek rajta, amiket könnyen tudtunk orvosolni. A hétvégén már részt veszünk Máriapócson, a LadaRacing All Star gáláján. Összességében elég tiszta verseny volt nekünk a Veszprém Rallye, semmilyen kalandunk, vagy műszaki hibánk nem volt. Az ugratókat sem vétettük, el minden jól alakult a gyorsasági szakaszokon. Teljes mértékben a tanulásra törekedtünk, különösebben nem forszíroztuk a tempót, az volt a lényeg, hogy biztonsággal célba érjünk és megismerkedjünk a murvával. Ehhez képest nem lettek rosszak az időeredményeink. Az első szakaszt Neukirchner András és Pardi Kata balesete miatt sajnos törölték. Természetesen mielőbbi jobbulást kívánunk a versenyzőtársainknak. A kislőtéri és a Várpalotai gyorsaságit igyekeztünk okosan teljesíteni.

Ezek után átnéztük a lehetőségeinket és azt láttuk, hogy eséllyel szállhatunk harcba az abszolút ötödik helyért, amire megpróbáltunk rögvest rástartolni. Az elképzelés jónak bizonyult, mert szorgalmasan hoztuk visszafelé a másodperceket, kilométerről kilométerre egyre jobban megközelítettük Hofbauer Tamásékat, Kislőd végére már csak 5,9 másodperccel voltunk lemaradva tőlük. A záró szakaszon folytattuk a felzárkózást, de sajnos kaptunk egy defektet, így az addigi munkánk kárba veszett, nem értünk oda az ötödik helyre. Sőt, alaposan visszaestünk az összetettben, két pozíciót veszítettünk, csak a nyolcadik hely lett a miénk. Emiatt a céldobogón egyáltalán nem voltunk boldogok, de utólag végiggondolva mégsem vagyunk szomorúak, mert ez a veszprémi eredmény szinte az évünk egyetlen elfogadható produkciója a bajnokságban. Székesfehérváron célba értünk, pontot nem szereztünk az összetettben, a géposztályunkban is csak kilencedikek lettünk. Veszprémből ellenben hazavittük a P12-es géposztály bronzérmét, míg a Lada kupában a másodikak lettünk. Első murvás versenynek szerintem ez így teljesen jó.

Nem sok idő van hátra, a Baranya Kupáig ott lesztek e? Azon a környéken már ismerősök vagytok.

Teljes erőbedobással készülünk, nagy lendületet adnak nekünk a Veszprémben begyűjtött pontok és serlegek. Több pályán is jártunk már a Mecsekben. A mostaniak közül a Vasas-Hosszúhetényen viszont még egészen biztosan nem, de Árpádtető és Orfű környéke ismerős lesz. A többiről pedig itthonról meg nem mondanám, hogy teljesítettem e már valaha. Majd a helyszínen kiderül, hogy ráismerek e a pályabejáráson a kanyarokra. 🙂 Reméljük, hogy Baranyában legalább olyan tempóban tudjuk folytatni a pontok gyártást, mint ahogy Veszprémben, végre elkezdtünk.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikkünk kérlek oszd meg másokkal is!