A tavaszi Orfű Rallye után azt érezte Fekete Gyula és Oláh Róbert, hogy tartozik nekik a Mecsek, de a tartozást nem sikerült a Mediterrán Rallye-n, a debreceni versenyzőknek bevasalnia. Fekete Gyulával beszélgettünk.
Hiába vártunk titeket az első gyorsasági szakasz céljában Kocsisék után, nem ti jöttetek. Mi történt veletek?
A halszálka után egy balosban karcolás nélkül megforogtunk és az út szélén az avaron megálltunk. Kérdés nem volt, van ilyen, mennünk kell tovább. Sajnos az autónk meg sem mozdult, és mivel akkor nem volt a közelben néző, így próbáltam hintáztatni, majd befelé menni az erdőbe de minden csak egyre rosszabb lett. 20 percnyi küzdés után, és addigra megjelenő néhány néző segítségével – akiket kérek, hogy ugorjanak be legközelebb a szervízparkba hozzánk egy üdítőre – kijöttünk a sárból. Igazából nagyon el vagyok emiatt keseredve, ilyen piruett egy versenyen előfordulhat többször is. Szóra sem lenne érdemes, rakod a sebességet és mész tovább. Nagyon pechesek voltunk, egy ilyen kis hibáért ekkora büntetést nem tudom miért érdemeltünk, szomorú vagyok miatta, valamiért a sors most ezt akarta a Mediterrán Rallye-n.
Mit csinálnátok máshogy?
Vezetéstechnikailag nem tudom, nem mentem a határon, de így is kihúzták alólunk a talajt. Ezt én nem tudom, hogy lehet kivédeni, baromi gyorsan átfordult, szerintem így volt a legjobb, hogy kiforogta magát. Lassabban ettől már nem mennék, mert összességében nem is ezért jöttünk. Nagyon sok forgatókönyv meg volt írva a fejemben, még az is, hogy kiesünk a versenyből, de az nem, hogy így… Amit viszont mindenképp másképp csinálnék, és az egész beszélgetésünknek inkább ez legyen a tanulsága: az OK/SOS tábla esetében másként járnék el. Nem magyarázkodok, hibásak voltunk, annyit tudunk mondani, amit a Felügyelőknek is mondtunk. Mi nem éreztük balesetben magunkat, a versenybe akartunk minél hamarabb visszatérni, nem akartuk feladni a futamot. Ifj. Fogarasi Atiék nagyon hamar odaértek hozzánk, korrekten megálltak, Robi intett nekik hogy menjenek, de küzdött ő is, tolta az autót, ezért utána külső emberre bíztuk az OK/SOS táblát. Amikor már Zsebé Gabiék is megálltak akkor ment fel Robi az útra, hogy kirakja fixen jól látható helyre az OK táblát. Én a kocsiban küzdöttem, szerintem a 206-osnál már kint volt jól látható helyen, de láttam a táblát pl. a publikus Geiger belsőn is. Hibásak vagyunk mert fontosabbnak tartottuk, hogy menjünk tovább, minthogy mi magunk kezeljük a táblát, mi tényleg versenyezni akartunk tovább, ezért küzdöttünk minden erőnkkel. Versenyzőként differenciálható hiba, felügyelőként és versenybíróként nem és ez így is van jól. Ennek ellenére a Felügyelők a teljes helyzetet ítélve minket nem büntettek meg, de egy korrekt beszélgetés végén tényleg megértettük, hogy ettől nincs fontosabb, és ebben zéró tolerancia van. A tábla a mi felelősségünk, minél hamarabb, jól látható helyen kell lennie. A napunk amúgy is rossz volt, én se voltam 100%-os még egészségügyileg.
Reális keretek között a hátrányunk behozhatatlan volt, a felügyelői beszélgetés után pedig egyértelműen az volt a döntésünk, hogy leadjuk a menetlevelünket. Nagyon vártam ezt a versenyt is, meg nem fordult a fejemben, hogy valamikor is feladjuk, de annyira rosszul alakult már minden estére, hogy ezt a döntést meg kellett hozni.
Mi lesz ezután?
Most elég borúsan látom most a helyzetet, értem én, hogy egyszer fent, egyszer lent, de ha valamit a legjobban el akartam kerülni, az pont ez volt. Ilyen kiegyensúlyozatlan eredményekkel nem kell semmilyen összetettbeli eredménnyel kalkulálnunk. Az autó gyakorlatilag egy mosás után mehet tovább Ózdra, ennek ellenére nekem túl sok motiváltságom jelenleg még nincs. Elmegyünk Borsodba, aztán majd lesz valami.
Rallye2.hu – Fekete Gyula
Köszönöm a PSZA Motorsportnak a versenyt megelőző teljes logisztikát és az egész hétvégi hozzáállást, rajtuk újfent nem múlt semmi. Sajnálom az egészet.