Pályafutása első abszolút Rally2-es győzelmét aratta Fekete Gyula és Szegedi Máté az Eger Rallye-n, a késhegyre menő harc után pedig érthető, hogy a srácok lekötve is majdnem kiugrottak a kocsiból, mikor megtudták, hogy mindössze 0,8 másodperccel, de a legfontosabb pillanatban vették át a vezetést. Fekete Gyulával beszélgettünk.
Az Orfű Rallyen műszaki gondotok volt. Ezután Egerbe milyen tervekkel indultatok el?
Mindenképpen el szerettem volna menni a hevesi pályákra, dolgom volt az Eger Rallye-val, régen készültem már arra, hogy revansot vegyek a futamon. Az állandó navigátorommal, Oláh Robival rajthoz álltunk 2020 szeptemberében, az Eger Rallye-n, nekem az volt az első éles rally versenyem, és a bemutatkozás borzasztóan sikerült. Az autóval nagyon sokat küzdöttünk, a pályákkal is meg kellett vívni a magunk harcát, ezért idén mindenképpen vissza kellett térnem, hogy ezt megbosszuljam. A helyzet úgy hozta, hogy Robi nem ért rá velem bosszút állni, így Szegedi Máté ült be ideiglenesen a helyére, mert, ha folytatjuk a bajnokságot, akkor minden pontra szükségünk lehet a későbbiekben. Gyűjteni akartunk párat az év hátra lévő részére.
A „pár” pont bőven meglett, többet aligha szerezhettetek volna. Milyen volt nektek az Eger Rallye?
Hihetetlenül jó forgatókönyvet kaptunk erre a versenyre, amit nem csak mi élveztünk, hanem azok is, akik kívülről követték. A teljes mérleget még most sem fogom fel. Mindent megnyertünk, amit csak lehetett. Ráadásul mindkettőnknek ez az első Rally2-es diadala, óriási volt az örömünk a célban. Nem számítottunk ennyi pontra és ekkora sikerre sem. A kategóriában a legjobb öt közé vártuk magunkat, de az erős mezőnyben, az összetettben nem gondoltuk azt, hogy beférhetünk a Top5-be. Az első szakaszt, szombaton, nagyon ésszel akartuk teljesíteni, mert Mátéval először ültünk együtt a versenyautóban, de nem volt gond, azonnal működött a kémia, rendben volt minden. Nem akartunk a nyúlfarknyi egerszelóki pályán extrákat bevállalni, vagy büntetést begyűjteni, ott nagyot nem nyerhettünk volna, de sokat veszíteni lehetett, ezért kb. 90%-on legurultunk a superspeciálon.
Necces helyzetünk nem volt, ám messzemenő következtetéseket nem vontunk le az eredményből, mert az első harminc versenyző alig több, mint 10 másodpercre volt egymástól. Arra jó volt a nyitó szakasz, hogy megtudjuk, nagy baj nincs. Vasárnap reggel, a bátori gyorsaságin, amit egy napkezdetbe bele lehetett tenni, azt beletettük. Volt néhány melléváltásunk, egy két ívet rosszul választottam. Kezdésnek jó volt, könnyen javítható hibákkal, de a következő, Sirok-Egerbakta szakaszon nagyon nem akart összejönni semmi. Nem volt meg a pálya ritmusa, valami nem stimmelt. Abszolút második időnk volt itt is, de nagyon nem voltam kibékülve vele. Mondtam is Máténak, hogy le kell ülnünk, át kell néznünk, mert valami nem jó. A szervizben szusszantunk, átrágtuk a dolgokat, próbáltuk a következő körre a hibákat korrigálni. A második körben kicsit javultunk, de nyilván a többiek sem aludtak, nagyobb változás így nem történt, lőtávolban voltunk Ifj. Fogarasi Attiláék mögött.
Egész nap csak annyit néztem az eredményeket amennyire éppen muszáj volt, Máté is erre kért, annyi volt a feladatom, hogy csináljak mindent a legjobb tudásom szerint, a többit ő mondja. A második szervizben már ezt nem lehetett tartani, jöttek a hívások, a biztató üzenetek, egyre több ember jött oda hozzánk, éreztem a nyomást és a lehetőséget. Az autót alaposan átnézték a fiúk a második kör után, és Mátéval megegyeztünk abban, hogy észszerű keretek közt fogunk kockáztatni az utolsó két szakaszon. Bátoron nagy szemű esőben indultunk el, ami az elágazás után még tartott néhány kilométeren keresztül. A záporban sem sokat vettem vissza, Máté próbált tartani, mert necces lehet a helyzet, volt több elég meleg féktávunk is. A felhordásokon is kellett gépészkedni, de egyben lejöttünk és az eredményünk szerint sikerült Attiláékon még fognunk is két másodpercet. Az volt a fejemben, hogy ha ilyen körülmények közt sikerült előre lépnünk, akkor meg kell próbálni Sirokon a maradék 3.5 másodpercet is leküzdeni. Az etapon kiszálltam és kicsit félrevonultam, hogy tiszta legyen a fejem. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg barátunk, ismerősünk, versenyzőtársunk szorított nekünk, és ezt éreztem is ott az út szélén, mert kérdés nem merült fel bennem, hogy megpróbáljam-e az utolsó gyorson leküzdeni a hátrányt. A kocsiban az volt a taktikánk, hogy hajtunk, ahogy a csövön kifér, de ha soknak érezzük, akkor lefújjuk a támadást és begurulunk a célba a biztos második helyen.
Éppen ezért talán, próbáltam tűpontosan és gyorsan menni, a lassítókhoz is odaengedtük az autót, az utolsó centiméterig. Amint beértünk tudtuk, hogy az idő jó, de a kérdés az volt, hogy elég-e vajon? Láttuk a táblán, hogy az időnk tényleg jó, csak úgy be voltunk feszülve, hogy elfelejtettük a vetélytársaink rajtszámát, nem tudtuk, hogy kinek az idejét kell néznünk. 🙂 A Rallye Rádiósok számolták ki végül gyorsan nekünk, hogy mi nyerünk. Olyan boldogok voltunk, hogy az ülésből, még lekötve is majdnem kiugrottunk örömünkben. Gratulálunk az összes célba érkezőnek, a pontszerzőket pedig külön kiemelném, szenzációsan szoros verseny volt.
Kazincbarcikán tavaly jól szerepeltetek, július 2-3-án ott folytatódik a Rally2 Bajnokság. Ott lesztek?
Szeretnénk indulni a Kazincbarcika Rallye-n, ott már visszatér mellém Robi. Konkrét terveket majd a verseny felénél kitűzünk, megyünk, aztán meglátjuk, hogy mit lehet kihozni a futamból. Az Eger Rallye győzelme után nem fogunk a föld felett szállni, a helyén kell kezelnünk ezt az eredményt. Robival a másik hobbink kapcsán mindig azt mondjuk: „ha háromszor sikerül megcsinálni, akkor elhiszem”. Szóval megpróbálunk majd a borsodi pályákon is a mezőny elejében autózni, aztán ha minden összeáll, akkor talán jól is elsülhet a következő futamunk.
Rallye2.hu – Salánki Gábor