Dián Attila és Vörös Péter a megszokott Suzuki-jával, de teljesen megújult dizájnnal vágott neki az ismeretlen veszprémi pályáknak és becsülettel állták is a sarat a géposztály hondás versenyzőivel szemben. Ám a verseny vége előtt sajnos árokba csúsztak a srácok, pechükre pont a nézők elől elzárt hegyesdi gyorsaságin. Attiláék most Komlóra készülődnek, ahol rengeteg új kihívással kell majd szembe nézniük, úgyhogy egészen biztosan újra rengeteget fognak tanulni. De pont ez a céljuk. Dián Attilával elemeztük a Veszprém Rallye-t.
A székesfehérvári versenyeteken célba értetek, jól sikerült. Kiváló alap volt a veszprémi felkészüléshez ez a kis siker.
Ez igaz, de a Veszprém Rallye-val kapcsolatban semmilyen személyes tapasztalatunk nem volt. Bár ez minden versenyre igaz, mert sehol sincs még versenyzőként szerzett helyismeretünk, ez az első évünk a Rallye2 Bajnokságban, most ismerkedünk mindennel. A rajt előtt egy héttel tudtunk egy kis tesztet rendezni, akkor próbáltunk meg újra a murvára hangolódni. Ez volt igazából a felkészülésünk legizgalmasabb része, mert a többi teendőnket a szokásoknak megfelelően végeztük el, a pályákat pedig igyekeztünk nagyon alaposan és pontosan feldolgozni, hogy ne érhessenek meglepetések a gyorsasági szakaszokon.
Végül mégis ért egy kicsi, ami a verseny végét jelentette nektek. Mi történt és milyen volt a Veszprém Rallye számotokra?
A futam első köre elég jól sikerült, bár csak két gyorsaságin autózhattunk. A szervizben nem volt gondunk, hipp-hopp megoldottak a srácok minden feladatot – amit köszönünk nekik, a szponzoraink segítségével együtt – és Kislődöt, második próbálkozásra is elég jól tudtuk abszolválni. Nap közben nézegettük az időinket, azt láttuk, hogy nem vállalhatatlanok, nem voltak rosszak. A pályák nem okoztak csalódást, a hírüknek megfelelően autógyilkosok voltak, rengeteg nagy kővel és sziklával, amik bármikor defektet okozhatnak. Tetszett a Veszprém Rallye, mindaddig, amíg mentünk. Hegyesden viszont elhagyott a szerencsénk, mert egy balos kanyart túlvállaltam, becsúsztunk az árokba, ahonnan pedig nem tudtunk önerőből kijönni. Nézők sajnos nem voltak, – máshol igen, de pont ott nem – mert nézők elől elzárt területen történt az eset, így ki kellett állnunk nem sokkal a verseny vége előtt. Anyagi kárunk sem keletkezett, az autó sértetlenül vészelte át ezt a kalandot. Reméljük, hogy Komlón, Székesfehérvárhoz hasonlóan újra célba érhetünk. A tanuláson túl azt hiszem, hogy csak erre vágyunk majd.
Ezek szerint ott lesztek a Baranya Kupán.
Igen. Hallottuk, hogy elég hosszú lesz a verseny. Mi még soha nem versenyeztünk ennyire hosszú futamon, sötétben sem autóztunk, ezek újabb mérföldkövei lesznek a pályafutásunknak. Amennyit mi tudunk a mecseki pályákról, az alapján gyors, tempós pályákra készülünk. Az autónk alatt ki kell cserélni a futóművet, fel kell készíteni aszfaltra és fel kell számolni a Veszprémben gyűjtött harci sérüléseket. Ahogy a kiírásban láttam elég sok lehetőség lesz a pályák bejárására, ezzel igyekszünk élni, hogy maximálisan felkészülve és némi tapasztalattal indulhassunk neki már az első gyorsasági szakasznak, pénteken este Zobákpusztán.
Rallye2.hu – Salánki Gábor