Czézinger Kristóf hosszú kihagyás után, életében először vezette a Rallye2-ben, az új Ladáját így Szőke Nikivel nem kisebb feladat várt rájuk, mint, hogy mindennel élesben, az első gyorsasági szakaszon kellett elkezdeni az ismerkedést. Kristófék a Veszprém Rallye-n jelesre vizsgáztak, célba értek és csak egyetlen hellyel maradtak le a P12-es géposztály dobogójáról, ami a pilóta szerint, ha szorgalmasan és kitartóan tanulnak, akkor talán számukra sincs elérhetetlen távolságban. Czézinger Kristóffal beszélgettünk.
Nem találkoztunk még idén veletek a Rallye2 Bajnokság versenyein. Mi történt eddig, hogyan készültetek és miért éppen Veszprém?
A Ladánkat, – amivel a Veszprém Rallye-n láthattatok minket – 2016 augusztusában vásároltam meg és gyakorlatilag teljesen újjá kellett építeni. Újra csöveztük és kapott egy új motort is, bár az utóbbi tétel – a motor – eredetileg nem szerepelt a terveink között. A Veszprém Rallye előtt néhány héttel, a Rábaringen próbáltuk volna ki a kocsit, de nem volt szerencsénk, mert felrobbant a motor, amit két hét leforgása alatt kellett pótolnunk. Ez sikerült, így tudtunk elindulni végül a versenyen. Szerettük volna murván is kipróbálni magunkat a rajt előtt, de az a kis teszt, amit Hajmáskérre terveztünk nem jött össze, éppen a motor építése miatt. A hivatalos főpróbán pedig nem tudtunk részt venni, tehát maradt az élesben tesztelés, Kislődön kezdtük meg az ismerkedést a kocsival. Miért éppen Veszprém? Egyfelől mert közel volt nekünk, másfelől, mert sokkal jobban szeretem a murvát, mint, az aszfaltot, a harmadik indok pedig, hogy nem jutottunk el a szintén murvás Iseum Rallye-ra, Szombathelyre. Lassabban álltak össze a dolgok a tervezettnél.
Hogy alakult a versenyetek?
Alapvetően jól. Problémamentesen autóztunk, semmilyen műszaki hiba nem hátráltatott minket, szavunk sem lehetett az autóra. Ezt le is kopogom gyorsan, mert elég régen örvendhettünk ilyesminek. A dolgunkat nehezítette, hogy ez volt az első olyan verseny, ahol ennyire komoly, hátsókerék hajtású kocsit vezettem. A kihagyás sem volt kevés, csaknem két év telt el a legutolsó Rallye2-es megmérettetésünk óta. Az első kör ezért a visszaszokásról, az autó megismeréséről szólt. A félidő után szerintem már voltak egészen jó pillanataink, úgy, hogy egyetlen hiba, vagy kaland sem okozott nekünk különösebb meglepetést. A géposztályunk negyedik, az abszolút értékelésben pedig a tizenkettedik helyen zártuk a versenyt.
Elégedettek voltatok az eredménnyel?
Csak annyi volt a célkitűzésünk a verseny előtt, hogy érjünk célba, érezzük jól magunkat, ezek pedig maximálisan megvalósultak. Úgy vélem, ha kicsit még tanuljuk az autót, akkor a dobogós helyezések is elérhetőek lesznek, vagy a mostanihoz hasonlóan, a közelükben tudunk autózni a géposztályban. Kezdésnek nem volt ez rossz. Köszönjük a segítséget a szervizcsapatunknak és a szponzorainknak.
Mondtad, hogy nem a szíved csücske az aszfalt, Komlón pedig aszfaltos lesz a Baranya Kupa. Ott lesztek?
Különösebb gondom nincs az aszfalttal, csak nálam a murva toronymagasan a favorit. Nem ezért, de Komlón biztosan nem leszünk ott és a Budapest Rallye is valószínűleg hasonló sorsra jut. Az erősen kérdőjelesnél valamivel kevesebb rá az esély, hogy ott legyünk az évadzáró versenyen. Az októberi Mecsek Rallye-t tervezgetjük, valamint a Mikulás Rallye-ra is lehet, hogy nevezni fogunk.
2018-ra vannak esetleg komolyabb Rallye2-es terveitek?
Igen, éppen ezért terveztük az idei évet, amolyan tesztelős, felkészülős, tanulós és Nikivel összeszokós szezonnak. Szeretnénk az autót is megfelelő szintre hozni. Ha pedig a dolgaink is a tervek szerint alakulnak, akkor a jövő évben szeretnénk teljes bajnokságot teljesíteni, vagy a Rallye2 Bajnokság futamainak a túlnyomó többségén részt venni.
Rallye2.hu – Salánki Gábor