Csapó Roland és – Édesapja, aki egyben a navigátora is – Csapó Attila István egyetlen apró technikai malőr miatt csúszott le a szenzációs Rally2-es bemutatkozásról, de a hajdúsági páros így sem szomorkodott Orfűn, hiszen a kitűzött céljaikat 100%-osan megvalósították. Csapó Rolanddal beszélgettünk.
Az első Rally2-es versenyetek volt az Orfű Rallye. Honnan érkeztetek a mezőnybe?
Az utóbbi két évben kisebb-nagyobb kihagyásokkal a Rally3-ban álltunk rajthoz, onnan tettük át most a székhelyünket a Rally2-be. Kunmadarason is rendszeresen megfordultunk, – talán még többször is, mint a Rally3-ban – és ezek mellett Debrecen, valamint Nyíregyháza környékén kisebb sprintfutamokon, a KZ Invest kupasorozaton, salakpályás körversenyeken is rendszeresen részt vettünk. A Rally3-ban a hozzánk közeli futamokra koncentráltunk, de hamar összehoztunk egy jókora perecet, már a második futamon totálkáros lett az autónk. Amikor megcsináltunk VFTS vált belőle, ekkor kezdtünk el komolyabban foglalkozni a Rally3-al is. Az első Rally3-as évünk nagyon sok technikai problémát hozott, előjöttek a gyermekbetegségek, amiket szépen, sorban elkezdtünk felszámolni. 2021-ben is adódtak még problémáink, de minden futamon célba értünk, ezután jött a Rally2 Bajnokság ötlete. Földrajzi értelemben Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye határáról, Téglásról érkeztünk a mezőnybe.
Mik voltak az elképzeléseitek, a nektek közelinek egyáltalán nem mondható Orfű Rallye-n? A célban fejeztétek be, hogy sikerült?
Komoly elvárásaink nem voltak, de nem is feltartott kezekkel álltunk oda a rajtvonalhoz. Pécs környékén most voltam harmadjára, összességében nem volt rossz a hétvégénk. Az első gyorsaságit arra hegyeztük ki, hogy megtaláljuk a helyes tempót, mert, mint mondtam nem sokszor jártunk még a Mecsekben, próbálgattuk a pályát, az autónkat. Az első két szakaszra puha gumikat tettünk fel, így a hideg nem babrált ki velünk túlzottan. A második szakaszon, Hetvehelyen viszont már egy kissé soknak bizonyultak a lágyak, mivel elmelegedtek.
Nyitásként nem mentünk annyira rossz időket, mint amire eredetileg számoltunk, magunkhoz képest kifejezetten jól kezdtük az Orfű Rallye-t. Az ötödik szakaszon ért minket a futam legkellemetlenebb meglepetése, amikor bent ragadt a váltókar kettesben, egy visszafordítónál, onnantól kezdve második fokozatban gurultunk el a pálya céljáig. Előtte nem álltunk rosszul, 16 másodpercre voltunk a kategória első helyétől, de a váltóhiba miatt több, mint két percesre hízott a P12-ben a hátrányunk. Meg akartuk nyomni egy kicsit az utolsó kört, csak a váltó nem akarta az igazságot. Ez pecsételte meg a jobb eredményünk és végül a versenyünk sorsát.
Ennek ellenére eredményesnek nevezhető a bemutatkozásotok, hiszen az első Rally2-es versenyeteket a célban fejeztétek be, idegen pályákon, mindenféle rumli nélkül.
Az abszolútban a 23., a kategóriánkban a 9., a Lada Kupában pedig a 6. helyen értünk a célba Édesapámmal, érthetően még így is nagyon boldogok voltunk, hiszen az első Rally2-es versenyünkön, az otthonunktól nagyon távol, idegenben, sikerült célba vinnünk a versenyautónkat. A legfőbb terveket teljesítettük, ez volt a lényeg.
Eger „kicsit” közelebb lesz hozzátok, mint az Orfű Rallye. Oda is neveztek?
Mindenképpen. Rápróbálunk, aztán majd lesz valami. Azért fogalmazok ennyire „bátran”, mert nekem mumus Eger. Egyszer a motorunk robbant fel a környéken, egyszer a váltónk viccelt meg minket, úgyhogy szeretnénk egy minél hibamentesebb, eseménytelen Eger Rallye-n, biztonsággal célba érni. Ez lesz a fő célunk.
Rallye2.hu – Salánki Gábor